A gyerekirodalom mindig mostohagyerekként van kezelve, nem igazán veszik komolyan sem az olvasók, sem a szakma, pedig nagyon fontos műfajról van szó, hiszen a gyerekekből lesznek a jövő olvasói, tehát nagyon fontos, hogy milyen impulzusok érik őket, korán kell az ébredező elméjükbe csepegtetni a minőség iránti igényt. Szerencsére mostanában ez a műfaj is újra virágzásnak indult, mesefronton is számos alkotó művei közül válogathatnak a szülők. A kirívó siker mégis ritka, az pedig egyenesen egyedi, hogy egy József Attila-díjas költőt éppen egy verses mesének köszönhetően ismeri meg a széles nagyközönség, márpedig Varró Dániellel pont ez történt. A Túl a Maszat-hegyen című könyve mindent vitt a műfajban, még hangoskönyv és színdarab is készült belőle, idén került sor a második kiadására. Jómagam hetente olvasom Varró Dániel családi témájú remek cikkeit kedvenc újságomban, a Nők Lapjában (ahol egyébként a kortárs írók színe-java szokott publikálni), de eddig még nem olvastam tőle még verset sem, nemhogy verses mesét. Most érkezett el az idő, hogy megismerkedjem a Maszat-hegyen történtekkel, és miután akklimatizálódtam egy kicsit a stílushoz, hamar elvarázsoltak a sorok, viharseben elolvastam, és nagyon csalódott voltam, hogy nem tartott tovább. Kiváló alkotás!

Muhi Andris egy hétköznapi kisfiú, akinek van egy különleges barátja, Janka, aki mindig maszatos volt, és a Pacaréten, Maszat-hegyen, a Szeplő utca 7-ben lakott. Aztán egy napon eltűnik, Andris pedig a keresésére indul, és hamarosan hihetetlen kalandokba keveredik...

Varró Dániel költő, műfordító, aki nagyon hamar berobbant az irodalmi életbe, 1999-ben, 21 éves korában jelent meg első verses kötete, a Bögre azúr, azóta is folyamatosan alkot, mind felnőtt mind gyerekirodalmi színtéren, fordítóként is dolgozik. Három gyermek édesapja, tehát nem véletlen, hogy ilyen kiválóan ért a kölykök nyelvén, nyilván rengeteg tapasztaltot gyűjt a mindenanpokból. Igen élénk a fantáziája, a tehetségéhez pedig nem fér kétség, ráadásul verses formában tud olyan meséket írni, hogy elvarázsol vele kicsit és nagyot egyaránt. Érdemes rászánni az időt az elolvasására, nagyon hamar vissza tud repíteni bennünket a szerző a gyerekkorunkba.

Kicsit nehezen indulnak be az események, de aztán fejest ugrunk a kalandokba, újabb és újabb szereplők lépnek be az egyre izgalmasabb  történetbe (például: Szösz néne, Lecsöppenő Kecsöp Benő, Babaarcú Démon, Büdös Pizsamázó, és az én abszolút kedvencem, a Nagy Zsiráfmadár). A maszatos kislányról természetesen kiderül, hogy valójában királylány, a dolgok pedig addig fajulnak, hogy egy mindent eldöntő csatára kerül sor a pacák és Maszat-hegy egyéb lakói között, amelynek természetesen csak happy end lehet a vége. Mégis teljes szívből drukkolhatunk a főhős által vezetett csapatoknak, és kicsit bosszankodhatunk azon, hogy egy kicsit talán összecsapottra sikerült a mindent eldöntő csata, ezen kívül csak egyetlen hibát tudok felróni ennek a bájos történetnek: túlságosan csapongó a kezdet, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

Varró Dániel nem átallotta beleírni saját magát a történetbe, még a költőkről is értekezik kicsit gyereknyelven, de az irodalmi utalások száma is végtelen (Anyegintől Harry Potterig van itt minden, tényleg), sok mindenről szól az író, de ettől nem lesz ekletikus az összhatás, sőt, ettől lesz igazán hiteles az alkotás, mert olyan, mint egy igazi mese, összevissza kanyarog, hogy aztán a végén jól lehessen örülni annak, hogy minden rendbe jön. Nem könyvszagú a történet, olyan, mintha az író ott ülne az ágyunkon, és mesélne, ugyanúgy, mint akármelyik apuk a gyermekének. Talán ez az igazi varázsa ennek a történetnek, mert annyira élethűen mindennapi, mégis fantáziadús. Szerethető, de nem túlságosan elszállt mesét hozott össze nekünk az író.

Nálunk nincs gyerek a családban, ezért sajnos nem vagyok naprakész a mostanában divatos mesék tekintetében, ezért azt nem tudom megmondani, hogy Varró Dánielnél vannak-e jobb alkotók a műfajban, csak azt állapítanám meg, hogy ez egy rendkívül jól sikerült verses mese, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10