Mégsem kellenek a folytatások, rebootok és a nosztalgia?
2016. július 26. írta: danialves

Mégsem kellenek a folytatások, rebootok és a nosztalgia?

Bukás bukás hátán: a 2016-os év box office jelentései meglehetősen egyhangúak voltak, a nagy dobásnak tűnő blockbusterek sorra hasaltak el a pénztáraknál, az elemzések pedig sikerek helyett az olyan döbbenetes anomáliákkal foglalkoztak, mint hogy a Warcraft bevételeinek már csak ca. 10%-át szerezte az USÁn belülről. Ez nem egy példa nélküli trend, a hangsúly folyamatosan tolódott el az évek folyamán a nemzetközi (és köztük a kínai) piacok felé, a különbség csak annyi, hogy amíg például a Jurassic World vagy a Furious 7 pusztán az USÁban mutatott szereplésével is nyereséges lett volna, 2016-ban rendre mentőövként merülnek fel a külföldi box office eredmények. Érdekes következtetéseket hoz magával ez is, én most azonban szigorúan csak arra fókuszálnék, hogy miért teljesítenek rosszabbul az alkotások. (Megjegyzem, látszólag, hiszen amíg az egyes filmek sorra hozzák a bukásokat, a mozik összbevételei egyáltalán nem csökkentek a tavalyi adatokhoz képest.) Miért lett a Warcraft osztályrésze korábban csak erősen trash-szagú műveknek kijáró bukás, miért dőlt be az X-Men franchise, és miért nem működött a nosztalgia egy olyan közönségkedvenc film folytatása esetében, mint A függetlenség napja?blockbuster-study-2.jpg

Vannak, akik amellett érvelnek, hogy például az első TMNT is sikertelen lett volna, csak a konkurencia hiánya megmentette, ez pedig függetlenül attól, hogy igaz-e vagy sem, rávilágít arra, hogy számos hatás van, amely a produkciók szereplését befolyásolhatja. (A függetlenség napja folytatását például lehet, hogy nem volt jó ötlet egy Pixar-mozi második hétvégéjére kihozni.) Az egyik ezek közül különösen is izgalmas: valaki arra mutatott rá, hogy idén a filmek hasonlóan teljesítenek a pénztáraknál, mint a kritikusoknál. Lehet, hogy túlzás 14 filmből trendvonalat gyártani (ráadásul úgy, hogy kettő ezek közül nem is illeszkedik rá), és fél év adataiból következtetéseket levonni a filmipar egészére nézve, de valóban feltűnő, hogy az év meglepetéssikerei, a Deadpool, a Zootopia egytől-egyig remek filmek voltak, ezzel párhuzamosan pedig a blockbusterek körében viszonylag kevés bukás miatt fájhat a szívünk. Természetesen ebben nem a RottenTomatoes-indexeket kell figyelnünk, hanem azt, hogy a közönségből is hasonló reakciókat váltottak ki az alkotások: egyértelműen a szájreklám hatása, hogy a Zootopia A dzsungel könyvénél 30 millió dollárral gyengébb nyitóhétvégével végül nagyjából ugyanakkora bevételig jutott.

Szokatlan ez az egyre inkább orrnehéz box office világában: a stúdiók egyre inkább mindent az első hétvége sikerére tesznek fel, hiszen ekkor még riválisok nélkül uralhatják a mozikat, rá egy hétre viszont érkezik egy újabb tentpole, amely jelentős részt szakít ki magának a közönségből. (Rossz nyelvek szerint pedig azért is, mert a kritikák megfelelő embargóztatásával az első hétvégén még be lehet csábítani az embereket egy gyengébb műre is.) Ha például azt vesszük, hogy A függetlenség napja nyitóhétvégéjén 50 milliót hozott, a folytatás pedig 41-et, a helyzet nem is tűnik olyan súlyosnak, azonban míg Roland Emmerich filmje 1996-ban a július 4-i premier után még októberben is milliós víkendeket hozott, a Feltámadás valószínűleg augusztus közepére már a mozikban sem lesz. Ma a stúdiók gyakorlatilag egymást gyilkolják, miközben mindent egy lapra tesznek fel: ha a debütálás nem sikerül átütően, az eredményeken már a lehetetlennel határos kozmetikázni. Igaz, 1996-ban még nem is jött minden héten szuperprodukció, az idegeninváziós katasztrófafilmnek például a Joel Schumacher-féle Ha ölni kell volt a legnagyobb versenytársa a nézők kegyeiért július és augusztus folyamán. 

Ez pedig egy fontos jelenségre hívja fel a figyelmet: a moziba járó közönség valószínűleg képtelen ennyi blockbustert eltartani. Néhány éve még ritkaságszámba ment a milliárd dollár feletti bevétel, ma pedig már szinte alapelvárás, és egy Batman v Superman gyakorlatilag bukásként értékelendő, ha ennél kevesebbet hoz. A piac pedig eközben az USA-ban stagnál, vagy maximum az infláció mértékével nő, és bár az új területek (például a már említett Kína) térnyerése valamilyen szinten indokolja ezt, tény, hogy egyre inkább kötelező, hogy egy film tömegeket mozgasson meg, ráadásul egyre több produkció jelentkezik ezzel az ambícióval. És tegyük hozzá a profitnak csak egyik fele a megfelelő bevétel, a költségek kordában tartása is legalább ugyanilyen fontos, márpedig Hollywood ezen a téren egyre kevésbé gyakorol mértéket. A blockbusterek esetében már nem is a 200, hanem egyre inkább a 250 millió a rendelkezésre álló költségvetés, és még erre jönnek a marketingkampány kiadásai, amely a nyitóhétvége felpumpálása érdekében horribilis összegeket emészthet fel (nem egyszer ugyanannyit, mint maga a film). Ezt nézve már nem az irreális elvárások eredménye, hogy a Batman v Superman esetében a 850 milliós box office csak a nullszaldót közelíti (ne feledjük, a jegybevételek durván fele landol a stúdiók zsebében, USA-n kívül még ennél is kevesebb), ugyanakkor az ennél kevesebbet hozó Deadpool mégis kirobbanó siker lehetett, hiszen csak 58 milliót költöttek az elkészítésére. A Deadpool, a Mentőexpedíció (büdzsé: 108 millió) és más hasonló darabok éppen arra hívják fel a figyelmet, hogy nem kell felülmúlni a riválisokat, ha fele- vagy negyedannyi pénzből is ki lehet hozni egy hasonlóan látványos és jó szórakozást ígérő művet - nagyjából úgy, ahogyan ez 20 éve is történt.blockbust.jpg

Gyilkos verseny, irreális költések és gyenge művek - ezek közül egyik sem újdonság, és egyik sem hátráltatta különösebben a filmek sikerét, de miközben 2015-öt a nosztalgia és a feldolgozások sikerrel uralták, idén mintha egyre inkább kétélű fegyverré kezdene válni mindkettő. A Szellemirtókat övező gyűlöletkampány például a nosztalgiasznobizmus legmélyebb és legsötétebb bugyraiba nyújtott betekintést, amiben nem is önmagában ez a meglepő (emlékszünk még, a Lucasfilm - Disney üzlet kapcsán hányan vizionálták a Star Wars halálát?), hanem hogy megjelent egy teljesen új reakció: a nem megnézés. Magam is írtam arról az ellentmondásos jelenségről, hogy akármekkora utálat is övez egy franchise-t, ha kellően megkerülhetetlenné válik, akkor garantáltan tömegeket fog vonzani, de hiába volt Paul Feig mozija a nyár legtöbb vitát kiváltó produkciója, ezek a diskurzusok meglepően sokszor éppen a film bojkottjáról szóltak. A függetlenség napja: Feltámadás kapcsán ilyesmiről ugyan nem volt szó, de könnyen elképzelhető, hogy az egyre öncélúbb intertextualitás egyszerűen kezd befuccsolni: sokan inkább újranézték az első részt, mint hogy bárgyú utalásokkal eladják nekik annak felvizezett és felújított verzióját.

Véleményem szerint ugyanez húzódhat meg az idén nyáron érkező folytatások sorozatos bukása mögött: ki az, aki úgy jött ki a Hófehér és a Vadászról, az Alíz Csodaországbanról, a Jégkorszak 4-ről, vagy a Tini Nindzsa Teknőcökről, hogy minden vágya ebből megnézni még egyet? Talán ezért sem illeszkedik a Kung Fu Panda 3 a kritikusi trendvonalra: hiába lett jó, valószínűleg a közönség is érzékelte, hogy ez már harmadszorra lenne ugyanaz az élmény - akkor pedig inkább tesznek próbát pl. a kreatívabbnak ígérkező Zootopiával. (A most debütáló harmadik Star Trek is jó eséllyel ugyanezért múlta alul elődei teljesítményét.) Spielberg Barátságos óriásán keresztül az adaptációk is kaptak egy box office-pofont, de a másfajta feldolgozások sem jártak jól, sőt, a Warcraft vagy a Batman v Superman esetében mintha egyenesen káros lett volna a már kialakult rajongótábor: a kritikai buktát övező rajongói hisztéria "a kívülállók ezt nem érthetik"-retorikájának egyik mellékhatása éppen az volt, hogy elhitette a szélesebb közönséggel, ezek alapvetően nem mindenkihez, hanem egy szűk táborhoz szóló darabok. (Az éhezők viadala farvizén felhajózó Beavatott-széria egyre kínosabb mutatói és tévésorozattá alakítása is mintha hasonlóról árulkodnának.) A Tarzan legendájához, valamint az (egyébként szerényebb eredményei ellenére az alacsony büdzsének hála szintén nyereséges) Angry Birdshöz hasonló művek alulteljesítése pedig annak a félreértésnek az eredményei, hogy attól alapvetően még semmi nem lesz érdekes és megnézendő, hogy egy közismert brandre alapoz. (Ugyanerről beszélt A Lego-kaland egyik rendezője is, aki sikerrel küzdötte le ezt az akadályt.)blockbust2.jpg

Ironikus, hogy miközben éppen a kockázat elkerülése lenne a blockbusterek célja, a legrizikósabb képregény-adaptációnak tartott Deadpool valószínűleg egy sokkal jövedelmezőbb franchise-t indított el, mint a neki otthont adó X-Men univerzum darabjai, és egy Zootopia is könnyedén felülmúlhatta a bejáratott nevekre építő animációs versenytársait. Azaz mintha az eddigi paradigma szöges ellentétét kellene alkalmazni: hatalmas, ismert alapanyagokra építő, de sok esetben gyenge darabok futószalagja helyett kisebb, eredeti és színvonalas filmeket érdemes gyártani, lehetőleg olyan mennyiségben, hogy amikor egy ilyen érkezik, az tényleg egy különleges esemény legyen, és ne a nyári hétvégéken menetrendszerűen érkező tucat-tűzijáték. Sokszor szidják a mozizók igénytelenségét (nem egyszer jogosan is), de ez egyszer mintha a helyes irányba lökdösnék Hollywoodot.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr178896936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A nép fia 2016.07.26. 11:44:59

Idén kb. 20 filmet láttam moziban, de a felét nem tudnám felsorolni... ez az Angry Birds sem hagyott bennem nyomot, pedig most, hogy itt láttam a címét, beugrott, hogy azt is láttam. :)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.07.26. 14:15:26

Gyengébbnek érzem ezt az évet, mint a tavalyit, igaz kevés rossz filmet láttam eddig moziban (Warcraft, BvS) de eleve a blockbuster felhozatal is bővelkedett olyan filmekben (folytatásokban), amelyek alapból nem érdekeltek (mert az előzmény sem vonzott már), és a kritikáknak sem sikerült meggyőzni, hogy meg kéne néznem őket. (Tini Nindzsa, Alice, Szemfényvesztők, Tarzan) Szerintem a gyenge bevételek egy része éppen azon múlott, hogy sok olyan film volt, amelynek már az első része sem volt túl közkedvelt/dicsért (TMNT 2, Alice 2, Huntsman, Divergent még a Szemfényvesztők 2 is ide tartozhat, bár annak mint, ha lenne egy minimális rajongói tábora) vagy egyszerűen érdektelen a mai tömegeknek a franchise (Tarzan, de szerintem ez lesz a Ben Hur-ral is) és a gyenge kritikusi fogadtatás miatt a Word of mouth sem tudott segíteni ezeken.

A Függetlenség Napja bukása szinte borítékolható volt szerintem, hiszen való igaz, hogy korának az egyik legnagyobb sikere volt, de ezt egyetlen dolognak köszönhette: az akkoriban korszakalkotó látványának (előtte ugye sokkal visszafogottabbak voltak a blockbusterek), és bár van egy kisebb nosztalgia a film iránt, a valóság az, hogy a hatalmas siker ellenére a Függetlenség napjának baromira nem sikerült mélyen beásnia magát a popkulturába (persze emlékeznek rá, de – nagyon - messze nem olyan szerves része a popkulturának, mint az Alien, Star Wars vagy akár a Jurassic Park). 96 óta pedig megváltozott a blockbuster világ – részben pont a Függetlenség napja miatt – és, am már minden hétre jut egy világrombolás, ás várospusztás. (Mondhatni hetente van Függetlenség napja a mozikban). (A múltkor láttam, csak, hogy a Tim Burtonos Alice elképesztő sikeres film volt, így már kicsit megértettem, hogy miért is készült el a folytatás, de azért 6 év kurva sok idő egy folytatásnak, szóval még kevésbé értem, ha hozott 1 000 000 000 dollárt, miért vártak vele ennyit?)

Mindez után én igazán örülnék, ha a stúdiók kicsit elgondolkodnának a politikájukon, ám ehhez nem csak a franchise filmek bukása kéne, hanem az is, hogy eredeti (azaz nem meglévő brandre épülő) alacsony és közép költségvetésű filmek (amik nem talált kamerás horrorok vagy a legkommerszebb vígjátékok!) is sikeresek legyenek a pénztáraknál. Sajnos azonban idén hiába buknak a szuperhösők, ez nem hozta el a „kisebb” filmek felemelkedését. Számomra a legfájóbb egyértelműen az, hogy pl.: a Rendes fickók (vagy az Eddie, a sas) az USÁ-ban még a költségeit sem hozta vissza, pedig nem érzem azt, hogy különösebben réteg film lenne, vannak benne nagy nevek és a word-of-mouth marketingje is nagyon jó. (Egy Green Room bukását még jobban megértem, de annak sem örülök.) (Arról már álmodni sem merek, hogy egy Percfect day is lehetne sikeres)

Az biztos, hogy az látszik körvonalazódni , hogy már nem lehet mindent csak a branddel lenyomni az emberek torkán és ez jó is lehet. Viszont az idei év meglepetés sikerei (talán a Zootopia kivételével), ugyanúgy franchise filmek voltak, csak jobbak, és nem mega költségvetésűek (Dzsungel könyve, Deadpool). Szóval még az is lehet, hogy hamarosan eljön a közepes költségvetésű szuperhős filmek kora.

(Ettől függetlenül szerintem a nosztalgiára továbbra is erős kereslet van, amire szerintem jó példa a Stranger Things sikere. Én is nagyon szerettem, de azért tulajdonképpen egy nosztalgia tripp, és szerintem azért is ennyire népszerű. Igaz ez a fajta múltidézés – konkrét szájbarágós utalások helyett hangulati elemek, stílusok,réghasznált trope-ok felelevenítése – azért elegánsabb, de ugye annak a nézetsége nehezebben mérhető, meg most annyira nem is tartozik ide.

steery 2016.07.26. 18:31:55

Túl sok filmet dobnak piacra minden héten, amiket képtelenség megnézni. Se pénztárcával, se idővel nem győzik az emberek. Főleg úgy, hogy közben a mozi mellett rengeteg tévé csatornával és sok más szórakozási formával is eltölthetik az idejüket minden nap, jellemzően sokkal olcsóbban.
Arról nem beszélve, hogy minek nézzem meg moziban, amikor elég fél vagy max egy évet várnom és lemezen, tévében vagy torrenten hozzájuthatok a legtöbb filmhez? Olyanokhoz is, amik soha nem kerülnek be a mozikba. Arról nem beszélve, hogy a filmek 90%-a max egyszer nézhető, jó esetben.
Évente megnézek átlag 350 filmet, ebből kb. 2-3, max 4-5 az, ami kétszer is nézhető, annyira tetszik. A többi felejtős. Akkor minek törjem magam a mozi premierek után? Ha ingyen mozijegyeket dobálnának utánam az utcán, valószínűleg akkor se mennék el a legtöbbjére, mert otthon bármikor megállíthatom a lejátszást, hogy kimenjek inni, pisilni vagy bármit csinálni, míg a moziban ez nem opció.
A mozi egyszerűen nem versenyképes a mai vizuális piacon, még 3D-ben sem. És erről nagyon sok tényező együttesen tehet.

AldoWinnfield 2016.07.26. 20:59:11

@steery: Hmm. Én is imádok filmet nézni, megvan hozzá itthon is a felszerelés (nagy tv 3D-vel, hangfalszett stb.), de a mozinak van egy különleges, semmivel sem összetéveszthető hangulata. Én azért azt szeretem legjobban. Hozzáteszem, hogy itt Szombathelyen van városi mozi is, nem csak hülye Cinema City plázamozi. A városiban meg normálisak az emberek és olcsó a jegy is, plusz lejátszanak rétegfilmeket is, szóval ez tökéletes választás.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.07.26. 21:55:40

@The Man Who Laughs: Hát én biztosan nem azért láttam már vagy 4-szer A függetlenség napját, mert milyen látványt képviselt a kortársakhoz képest. :) Persze logikus, amit mondasz, nem akkora része a popkultúrának, meg nem is képvisel már egy olyan egyedi hangulatot (részben pont Emmerich munkásságának hála), de azt túlzásnak érzem kijelenteni, hogy "borítékolható" volt a bukása. Nekem mondjuk a helyzet leginkább a 2009-es Star Trek-kel lett volna rokon, az is popkult, de azért azon belül elég réteg, nem is robbantott kasszát, viszont bukni sem bukott, 200+200 stabilan megvolt.

"de eleve a blockbuster felhozatal is bővelkedett olyan filmekben (folytatásokban), amelyek alapból nem érdekeltek (mert az előzmény sem vonzott már), és a kritikáknak sem sikerült meggyőzni, hogy meg kéne néznem őket. "
Oké, de ebben mi változott mondjuk 2010, vagy egyáltalán tavaly óta? Mi az, amitől a Transformers, a Halálos iramban évekig nem bukott meg, de az ID2 meg a TMNT hirtelen igen? Mert szerintem a lényegi változás nem az, hogy eddig nem voltak szarok a folytatások, most meg igen, hanem az, hogy eddig nem buktak, most meg igen.

@steery: Igazad van abban, hogy egyre több az alternatíva (videojátékok, Netflix, VoD, torrent stb.), de a válasz egyszerűen szerintem tényleg az, amit az elején írsz: túl sok és túl nagy filmeket próbálnak lenyomni az emberek torkán. A mozik bevételei egyelőre nem csökkennek, sőt, Kínában még valami irgalmatlan növekedést is mutatnak. Kb. olyan, mintha egy városban eddig eladtál volna 30 Suzukit, most meg 40 Mercedest próbálnál meg értékesíteni ugyanott.

Persze a mozik rettegnek erősen attól, hogy leváltják őket, ezért is ágálnak kézzel-lábbal az olyan projektek ellen, mint a Screening Room (50 dollárért már premierkor kikölcsönözhetnéd otthon a filmet).

Sieg 2016.07.26. 22:05:23

Kicsit off, de hozzátenném, hogy a (valamiért) széleskörűen alkalmazott Rottentomatoes átlagnál rosszabb a fogadtatás megítélésére kevés van, különösen, ha korrelációt akarsz bemutatni vele.
Az igen/nem értékelésnél durvább mód nincs, az átlag nagyon könnyen félrevezető.
Pl. az RT átlagban drasztikusan eltérő Warcraft, X-Men és Kung-Fu Panda IMDB értékelései 7.4, 7.3, 7.3...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.07.26. 22:13:11

@Sieg: Igazad van, ezért is írtam, hogy a lényeg inkább az, hogy a bevételek többé-kevésbé a nézői visszajelzésekkel is korrelálnak. (Aminek tekintetében mondjuk az Imdb-t pont nem tartanám mérvadónak, ha pl. a Warcraftot nézzük, mert a 30 ezer db 10-es értékelésből szerintem 25k rajongó volt, aki még azelőtt rányomott, hogy látta volna a filmet.)
Mellesleg, ha nem a százalékokat figyeled, hanem a kritikusok pontátlagát RT-n, ott is hasonló különbségek vannak (4.2, 5.7 és 6.8 a 3 konkrét mű esetében), szóval ez esetben most történetesen nem a százalékolás a bűnös.

AldoWinnfield 2016.07.26. 22:57:05

@Sieg:
@danialves:

Plusz tegyük hozzá, hogy a kritikusi értékelés mellett van nézői értékelés is a Rottenen, ráadásul ezek közül is lehet választani a kiemelt kritikusok és nézők írásait, véleményét. Szerintem jó rendszer.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2016.07.27. 00:44:32

@danialves:

(A folytatásokkal kapcsolatban főleg csak a személye preferenciáimat írtam. Nyilván az sem kérdőjelezem, meg, hogy vannak rajongói az ID-nek, én is kedvelem a maga módján - bár inkább nosztalgiából- csak, hogy nincsen akkorra elkötelezett rajongói bázisa, mint akár a Transformersnek - és itt most nem csak a Bay filmekre gondolok - legalábbis nem annyira ikonikus a film, mint Optimus és társai. Persze beismerem, hogy a borítékolható valóban túlzás volt, utólag ugye könnyű okoskodni ez ügyben, és "én megmondtamosat játszani" :D. Viszont ezután kíváncsi leszek, hogy mire megy Emerich a Stargate feltámasztásával, ami ugye szélesebb körben beivódott a popkulturába, viszont véleményem szerint ez inkább a sorozatnak köszönhető és a StarGate fanok többsége inkább azért rajong, nem az alap filmért. )

"Mi az, amitől a Transformers, a Halálos iramban évekig nem bukott meg, de az ID2 meg a TMNT hirtelen igen?"

Nyilván erre nincsen tudományos válasz, szerintem az lehet az oka, hogy nem minden brand egyen értékű. A Transformersnek valamiért sikerült kitermelnie egy olyan lojálisabb rajongótábort, amit a TMNT-nek nem. Hogy ez miért van? Fogalmam sincs, (Főleg mert a TF-ről sem halok soha semmi jót, a "sima nézőktől" sem. Kicsit olyan Barátok köztös, Gyözike Show-s "Senki nem szereti, mégis mindenki megnézi" érzetem van). Ami engem illet egyedül csak az első Transformest láttam, de az előzetesek alapján nem igazán különbözik a két franchise. Talán mert a TF volt előbb, és éppen mert a TMNT "utánérzésnek" tűnik, az már kevésbé mozgatja meg a rajongókat. Vagy, mert az "átlag néző" jobban elhiszi a beszélő robotokat, mint a harcművész teknőcöket. Fogalmam sincs.

Míg az első rész még viszonylag OK-s kritikákat is kapott és sikeres is volt, így teljesen indokolt és érthető a folytatás. Ám a második rész - a kritikák alapján - egy ordas nagy minőségi visszaesés, szóval, hogy mégis mivel sikerült a 3., 4.részre is megtartani a nézőket, azt tényleg nem tudom. Viszont, ha megnézzük az adatokat, itt is egy folyamatos bevetél csökkenés van a második rész óta, csak éppen az olyan sikeres volt, hogy még a lemorzsolódó nézők is belefértek, ám a 4. már csak "éppen, hogy" sikeres lett, szóval lehet az 5. már nem lesz az. (Hacsak nem elég a keménymag pénze.)

F&F sikere érthetőbb. Hiszen ott (is) a 3. részig folyamatosan csökkent a bevétel. A Toky Drift minden szempontból mélypont volt, sokan elfordultak a szériától. Ám ekkor jött a csoda fegyver - a nosztalgia! - visszahozták az eredeti szereplőket, ezért sokan hajlandóak voltak adni még egy esélyt, és ez bejött. Aztán az 5. résztől megtörtént a váratlan és már a kritikusok is elkezdték jobban dicsérni a filmet, így a word-of-mouth is erősebb lett. A lendület kitartott a 6. részig, ami - hála annak, hogy az 5. bevonzotta azokat is, akiket eddig annyira nem érdekeltek az F&F filmek - még sikeresebb lett. És, bár a lelkesedés már nem volt akkora, mint az 5. esetében, nem is lett annyival rosszabb, hogy olyan sokan csalódjanak, hogy elforduljanak a sorozattól. Ez és Paul Walker tragikus halálának "hála" a hetedik részre megint növekedett a bevétel. (Persze csúnya dolog ezt ilyen tárgyilagosan írni, de szerintem az ilyen tragédiák sokszor felkeltik a figyelmet a film iránt, valószínűleg anélkül is sikeres lett volna, de ez is közre játszhatott.)

Amiben a TMNT különbözik a fenti kettő franchisetól, hogy annak már az első része sem volt olyan sikeres - sem kritikailag, sem pénzügyileg (bevétel/költség arányban) -, mint a az első F&F vagy TF film.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.07.27. 15:27:04

@The Man Who Laughs: @steery: Lehet, hogy inspiráltam a Varietyt, mert ők is írtak egy cikket erről, ami nagyon sok gondolatunkat megerősíti, illetve pár érdekes adalékot is tartalmaz, szerintem érdemes elolvasnotok:
variety.com/2016/film/features/box-office-decline-summer-blockbusters-the-bfg-1201822322/

(Egyébként igazat kell adjak a cikk alapján annak is, hogy a jegyeladások csökkennek, nem figyeltem arra, hogy a jegyárak ezt milyen mértékben kozmetikázzák.)

Kobor Szellem 2016.07.28. 00:45:16

Én kicsit offolok most, de valamennyire kapcsolódik a témához. Főleg a Warcraft miatt írok, mert elképesztőnek tartom azt a kritikai lehúzást, amit kapott. Nem vagyok hardcore habzó szájú rajongó, de ismerem a játékot, kb. a történetet, és ilyen szemmel nézve, mint fantasy, egy sima átlagos/erős 7-es a film. Ennek okán, meg annak az érzésnek köszönhetően, hogy nekem tetszett, mégis savazták a filmet, múltkor kicsit jobban utánanéztem. Az általam írt kb. átlagos 7-es értékelést a RT közönségi értékelése, ami 77% is alátámasztja szerintem, de az Imdb-n ha nem nézitek a valamelyik kommentben említett "a fanok adták a 100k értékelésből a 30k tízest" - tényt, akkor is a legtöbb értékelés 7-es és 8-as, a második legtöbb értékelés 9-es és 6-os. Míg pl. a RT kritikusai 29%-ot adtak, Imdb-n a 3 alatti értékelések száma összesen NÉGY SZÁZALÉK !!! Ha bárki elmagyarázza nekem ezt, azt értékelném, főleg annak tekintetében, hogy az RT kritikusai agyondícsérték a Civil Wart, ami bár jó film, de annyira erőltetettek a konfliktusai, csak hogy legyen már valami feszültség benne, hogy az fájó. Vagy a Zootopia, ami bár SZINTÉN jó film, de nem lehet egy lapon emlegetni az Oroszlánkirállyal, vagy a Némó nyomában-nal. Számomra ami közös volt ebben a 3 filmben, hogy jól szórakoztam rajtuk, de míg a Disney-Marvel berkein belüli párost túltolták, a Warcraftot lehúzták. Miért? A Civil War szerintem bőven lentebb maradt az első Bosszúállók szintjénél, míg a Warcraft mozi legalább megpróbált valahol Gyűrűk ura lenni, még ha nem is sikerült neki (a Hobbitot magasan verte). Egy Bosszúállókat, vagy pl. Gyűrűk urát szívesen megnézek többször is (és ez a helyzet a Warcraft mozival is), addig a Civil War-ból egyszeri nézés elég volt.
Van egy másik film is, amit szintén a kritika döngölt le emlékeim szerint, a Szemfényvesztők 2. része, hát az sem érdemelte meg, kifejezetten szórakoztató alkotás volt.

Valahol azt érzem, a poszt témájához visszakanyarodva, hogy az emberek nagyon megválogatják, mire adnak pénzt, nem ülnek be csak úgy minden filmre (ezt írtátok is előttem páran), viszont nagyon adnak a kritikusok véleményére, az értékelések milyenségére. Ez pedig az egyik legnagyobb butaság, amit moziba járó ember elkövethet, nem lehet egy filmet mások véleménye alapján megítélni. Pl. szerintem szuper volt jópár éve a Negyedik (I am number four) - lehúzták, vagy a Halálos iramban 5. részét pl. az egyik legjobb autós filmnek tartom. Szintén tetszett a Season of the Witch Nicholas Cage-el (lehúzták). És a hype ellenére nevetségesen szarnak tartom a Deadpoolt, a Star Warst és a Transformerst. Ez legalább a saját véleményem, és nem is baj, ha mások másképp értékelnek. De! annyira markáns volt a különbség a Warcraft esetében a saját (+átlag közönség) és mások (kritika) véleménye között, hogy az már elgondolkodtatott - még ha választ nem is találtam rá.

AldoWinnfield 2016.07.28. 11:58:46

@Kobor Szellem: Az átlag moziba járó tudod mennyire törődik a kritikákkal? SEMENNYIRE. Maximum 10-20 %-ra teszem azok arányát, akik tudatosan kritikát olvasnak, de ezzel szerintem nagyon sokat mondtam. Az meg nem baj (sőt kifejezetten jó), ha van saját véleményed, amíg érvekkel alá tudod támasztani, hogy egy film miért tetszett, vagy miért nem. A kritikusok meg a nézők véleménye meg ritkán ugyanaz. Ennek több oka is van, egyszer egy cikket majd megérne.

AldoWinnfield 2016.07.28. 11:59:36

@venomspawn: Nem tetszik, nem kell megnézni. :) Van bőven választék a mainstream amerikai filmek, blockbusterek mellett is.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.07.28. 12:10:31

@AldoWinnfield: Pedig abban igaza van @Kobor Szellem: -nek, hogy hívjuk kritikusoknak vagy a twitteren picsogó Szellemirtók-rajongóknak, ezeket a filmeket elég keményen a visszajelzések nyírták ki. Ha elolvasod a Variety cikket, ott is panaszkodnak arra, hogy a közösségi médián instant jönnek a reakciók, ha valami nem működik, akkor az nagyon gyorsan elterjed. Ami valamennyire különleges most, hogy ezúttal szinte mindegyik kategória véleménye egybevág, nem volt a fentebb említett "senki sem szereti, mégis mindenki megnézi" hatás, vagy hogy a kritikusok lehúztak valamit, a nézők meg ennek ellenére imádták (oké, kivéve talán BvS, de azért az is alulteljesített).

A Warcraft bukása meg egyenesen egy ezzel ellentétes jelenségről tanúskodik, hogy csak az nézte meg, aki már eleve szerette. A rajongók annyira belelovalták magukat már hónapokra előre, hogy ez az ő filmjük, hogy szerintem a nézők többsége egyszerűen megijedt, hogy ez valami belsős poénokkal teli rétegfilm lett (nekünk is kb. az volt az első gondolatunk a podcastben, hogy mennyire kell ismerni hozzá a játékokat).

Irsa Albert 2016.07.28. 22:55:10

Kit érdekel ez a sok baromság, amit idehánytál?

Kobor Szellem 2016.07.29. 10:25:39

@AldoWinnfield: Szia! Lehet, de azért az átlag moziba járó (ha nem a sok filmet megnézők közé tartozik) lehet hogy legyint csak a filmre, ha esetleg rosszat hall róla. Nem tudom, mennyire fontos tényező ez, engem pl nem szokott érdekelni, amit meg akarok nézni, azt meg is fogom. Ami nem érdekel, arról meg hiába hallok jókat, nem ülök be rá. De aki egy évben megnéz 2-3 filmet.. najó, tényleg nem tudom. Viszont azt érzem, hogy sokan elég egyszerűen kezelik ezt, ha rossz a kritika és bizonytalan a szándék, nem kap esélyt a film. Még ha ez buta hozzáállás is.
A kritika és a közönség vélemény eltérés engem is érdekelne, ha esetleg ismersz ilyen cikket valahol...

Kobor Szellem 2016.07.29. 10:41:24

@danialves: Abban szerintem is igaza van Kóbor Szellemnek :)
Amúgy tényleg: miért van agyondícsérve és túlmagasztalva egy simán szórakoztató Disney-Marvel (rajz/szuperhős)film, és lehúzva egy simán szórakoztató játékadaptáció fantasy? A Warcraftnál még az is érdekes, hogy a témát teljesen nem ismerő emberektől is van értékelésem: 5-6, 7, 7, 8. Ez köszönő viszonyban sincs egy RT 29%-al, de jól közelíti a közönség 77%-át. Oké, ha azt nézzük, amit írtál, hogy csak az nézte, aki kb. ismerte, vagy aki a fantasy kategória miatt ült be rá, az magyarázza, hogy esetleg kevés volt a bevétele. Nade anno a Gyűrűk urát hányan ismerték vagy olvasták előtte könyvben? Az első lotr film mennyi dolgot nem magyaráz meg, amit csak a teljes trilógia világít meg? Ráadásul a vége az, hogy odaérnek Mordor közelébe, és hogyan tovább? Vagy a rengeteg utalgatás az Xmenekben, Vasember és társai filmekben, amikről gőzöm sincs, és a nagy átlagnak szintén gőze sincs, de elolvassa a neten, és máris képben van - a Warcraftnak meg a szemére vetették az összes fentebb felsorolt dolgot a kritikusok. Nekem ez akkor is fura.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2016.07.29. 13:00:27

@Kobor Szellem: Nézd, az első felére nálam rossz helyen keresed a választ, mert én is egy 7-est adtam a Warcraftre (és 8-at az Amerika Kapitányra, ha ez számít valamit). :)

A második felére reagálva: A Gyűrűk ura konkrétan a 20. század egyik legnépszerűbb könyve volt, 150 milliós eladott példányszámmal, szóval ez a párhuzam szerintem nem jó.
Mindenesetre hangsúlyoznám az előző gondolatomban, hogy nem az a lényeg, hogy konkrétan mennyi előismeret kell hozzá, hanem hogy mennyire TŰNIK ÚGY, hogy kell hozzá. Csak hogy befejezzem a podcastes párhuzamot, mi is arra jutottunk AldoWinnfield kollégával, hogy nem kellenek a játékok az értéséhez, ugyanakkor a lényeg az, hogy nekünk is ez volt az első gondolatunk, hogy "de kell-e ismerni hozzá a játékokat?"
Ez egy képregényfilmnél, egy adaptációnál viszonylag ritkán merül fel, és szerintem egy játékadaptációnál sincs így, de ahogy érzékeltem, itt jött be az, hogy a rajongók annyira rátelepedtek a marketingre, hogy teljesen az a kép alakult ki, hogy ez egy fanservice rétegfilm lesz.

(Egyébként a másik érdekes kérdés, ami felmerülhet a Warcraftnél, hogy itthon pl. messze jobban teljesített, mint az USA-ban, szóval lehet ebben valami regionális hatás is esetleg?)
süti beállítások módosítása