A Get a Job azért tudott megragadni az előzetesével, mert úgy éreztem, hiába látszik egy könnyed limonádénak, kivételesen képes lehet valódi, és nem csak a filmek világában létező problémákról mesélni. Egészen konkrétan a pályakezdők munkavállalásával kapcsolatos nehézségek vonatkozásában, de természetesen nem elhallgatva a generációs problémákat sem. Azt talán túlzás lenne mondani, hogy ez a mű lehetett volna az amerikai VAN, de produkció alkotóinak fejében remekül állt össze egy hasonló koncepció. Azonban amikor a kivitelezésével kellett volna foglalkozni, egyszerűen feladták, és inkább a vígjáték-sablonokba menekültek.
Pedig a Get a Job szereplői között tényleg megvan minden típus, ami a téma alapos körüljárásához kellenek: Willt (Miles Teller) cserbenhagyja álmai állása, hogy multis rabszolga legyen, barátai között pedig van, akit pénzügyi világ őrült hajtása szippant be, van, akinek füvező egyetemistából kell felelősségteljes tanárrá válnia, és van olyan is, aki lehetetlen startup-ötletével akar befutni mindenáron. Sőt, Will apja (Bryan Cranston) révén még abba is betekintést nyerhetünk, hogy a munkakeresés 50 felett még akár küzdelmesebb is lehet, mint a fiatalok számára.
A film nagyon jól is vág bele ebbe a koncepcióba, tökéletesen bontakozik ki előttünk, hogy milyen borzasztó nehéz álmokat, munkaerő-piaci elvárásokat és képességeket összeegyeztetni, de az idő előrehaladtával a forgatókönyv mintha rendre visszarettenne a téma súlyától, és az infantilis humorba menekül. Alapvetően nem az a probléma, hogy jó dramedyként a Get a Job humorral kívánja oldani a komolyabb pillanatokat, hanem ennek formája: annyira eltúlozza helyzetei és hősei kifigurázását, hogy már nem empatikusan velük nevetünk, hanem rajtuk. A kényszeredetten fiatalodni akaró, monomániássá váló Bryan Cranston már inkább szánalmas, mint szerethető, ezzel pedig az alkotás nem közelebb, hanem egyenesen távolabb visz ezektől az életszituációktól.
Ugyanakkor ezt sem sikerül következetesen végigvinni, így minden igyekezete ellenére is vannak a filmnek abszolút emberi és bájos pillanatai, különösen a fináléhoz érkezve. De gyakorlatilag ez is csak azért jön ki jól, mert a Get a Job stílusa és történetmesélése jól illeszkedik azokba a motívumokba, amelyek az ehhez hasonló könnyed életbölcsességeket megfogalmazó vígjátékok sajátjai. Mert végeredményben ez a mű is az: nem modern párkapcsolat-limonádé (mint a That Awkward Moment), hanem egy pályakezdés limonádé, amely éppen annyira akarja élvezetessé tenni mondanivalóját, hogy a végén már túlzásba viszi.
Mondatni, a Get a Job elképesztő profizmussal valósítja meg önmagát 8 órán keresztül, hogy aztán hazaérve levesse öltönyét, és egy bongra rágyújtva videojátékozni kezdjen elnyűtt kanapéján. De egy film számára nincs megérdemelt lazítás, legalábbis akkor semmiképpen, ha egy ilyen felemás élménynél többet szeretne nyújtani.
6/10
A Get a Job teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
