Karácsonyra a forgalmazók is elvonultak pihenni, így eshetett meg, hogy az elmúlt 3 hétben külön vadászni kellett az új trailerekre. De most, hogy végre összejött 5 darab, itt az ideje bepótolni őket, és végső soron van is mit, ugyanis Linklater legújabb nosztalgiázása, Matthew McConaughey szabadállama és az első (?) magyar időutazós mozi is vár minket.
Richard Linklater láthatóan a Dazed and Confused párdarabjával jön elő, amely mind időben (80-as évek), mind életkorban (egyetem) előrébb jár ahhoz képest, hangulatában viszont valószínűleg nem fog olyan borzasztóan elütni. A rendezőt ismerve az biztos, hogy az atmoszféra teljesen hiteles lesz, a kérdés már csak az, hogy a végeredmény vajon mennyire lesz öncélú múltidézés, és mennyire egy, a Sráckorhoz hasonló remekmű.
Jonás Cuarón, Alfonso Cuarón fia és a Gravitáció társírója második rendezése lesz ez a bevándorló-thriller, és a fiatalember már az előzetesben sem hagy sok kétséget afelől, milyen álláspontot foglal el a témában. A Desierto egysíkú karaktereinél viszont sokkal baljóslatúbb, hogy látványosan egy kevéssé eszkalálható koncepcióra alapoz a film, és így valószínűleg már a trailerben megnézhettük annak összes főbb fordulatát. Én egyelőre inkább maradnék Jonás helyett az édesapja munkáinál...
Madarász Isti készülő időutazós filmjébe egyelőre meglehetősen kevés betekintést nyertünk, de alapvetően bizalomgerjesztő az a 45 másodperc, amit 2016 legizgalmasabb magyar produkciójából láthattunk. De attól tartok, engem ez a koncepció már akkor megvett, amikor még konkrét képsoroknak híre sem volt...
Gary Ross filmjének előzeteséből olyan mértékű pátosz és amerikanizmus árad, hogy Michael Bay is büszkén felvállalná. Nem vesztettem el minden reményem, hogy A hazafival húzható nyilvánvaló párhuzamok ellenére is egy minőségi darab lesz a Free State of Jones-ból, de a képsorok láttán tartok tőle, hogy az alkotás célja leginkább az lesz, hogy az amerikaiak ismét hátba veregethessék magukat, hogy ők már akkor is haladó gondolkodásúak voltak, amikor az még a saját országukban sem volt menő.
Sehogyan sem tudom kibogozni az előzetesből, pontosan mi is lenne ennek a műnek a célja: láthatóan nem életrajzi darab, hanem egy hollywoodiasított karikatúrája annak, amely két történelmi figura nevével próbálja eladni magát. Michael Shannon és a már mindenben lassan csak elnököt alakító Kevin Spacey parádézhat, de sem a film humorát, sem az alapötletét (Elvis két órán keresztül produkálja magát Nixonnak?) nem érzem elég erősnek ahhoz, hogy egy értelmes alkotás születhessen belőle.
