Mikor először olvastam a The Walking Dead spin-off sorozatának híréről, teljesen az „ez meg mi a f*sznak” kategóriába soroltam, aztán lassan csak feléledt bennem a zombi szerető énem és elkezdtem komolyan venni a sorozatot.

A The Walking Dead sok mindenben volt korszakalkotó az indulásakor, az egyik érdekes újdonsága pedig az in medias res kezdés volt. Engem viszont mindig is érdekelt a Rick által átkómázott időszak. Hogy kezdődött? Hogyan omlott össze a civilizáció? Mi történhetett Rick-ék világán kívül? A Fear The Walking  Dead pedig pont ezekre kínál választ. Nyilván nem csak azért, mert a készítőknek annyi ötletük van, hogy már nem bírták elviselni és mindenképp meg akarták osztani velünk, hanem mert biztosan számíthatnak pár millió nézőre (és pár millió dollárra) a TWD kényelmes farvizén haladva. Végül letettek az asztalra egy olyan 6 részt, ami alapján nem akartak egyértelműen csak klónt csinálni, és meglepett, de többnyire tetszett is amit láttam. Az biztos, hogy a következő évadra is be fogok nevezni.

A TWD-t én már évek óta darálva nézem (vicces módon mindig passzol a hangulatomhoz nyár elején, mikor gyerektáborokat szervezek), mert így jobban eltelnek, elfelejtődnek a gyengébb részek, szálak. A képregényt is követem, ami nyilván ezerszer tökösebb a sorozatnál, de nem is az az etalon, nem bánom a sorozatos változtatásokat, csak vezessenek valahová, legyen izgalmas és elgondolkodtató… a bizalmam viszont még áll a készítők felé, hiszen néha nagyon jó dolgokat hoztak nekünk (Merle és Daryl Dixon!).

A Fear The Walking Deadtől valami jót vártam, valami zombisat, ami ott tart a képernyő előtt. A - danialves által korábban véleményezett - pilot nekem abszolút bejött, volt egy egyfajta vihar előtti csend hangulata és pár meglepő jelenete. Viszont valahogy elmaradt a folytatás, és több mint 3 hónappal később, a napokban ültem le a maradék 5 rész elé, és egyhuzamban végig is sikerült néznem.

Kezdjük a rosszal: ez egy családi dráma. És nem a legjobb. A TWD-ben láthattuk mennyire (nem) megy sokszor a karakterdrámázás, itt pedig rövid időn belül 9 ember kerül egy fedél alá. A központi figura Travis, a pacifista családapa, akinek van egy ápolónő exfelesége, Liza és egy – természetesen - lázadó kamasz fia, Chris. Aztán ott van Travis jelenlegi párja, Madison és annak 2 gyereke: Nick a drogos srác és a húga, Alicia. Hozzájuk csapódik idővel egy latin gyökerű család, akik alapból más értékeket, nézőpontot képviselnek Travisékkel szemben. A családapa sötét múltú, sokat tapasztalt ember, a sebesült felesége, aki alig tud angolul és a lányuk. Mivel több a főszereplő, mint az epizódszám, így sejthető, hogy túlzott lelki mélységekbe egyik karakternél se tudtak menni. A helyzetet az menti meg, hogy amikor viszont cselekedni kellett, akkor cselekedtek és nem is annyira rosszul. Az évadban ketten halnak meg közülük (mindketten más módon).

A legjobb karakter egyértelműen Nick, aki az évad nagy részének is a mozgatórugója volt, így azt is megbocsájtom vele kapcsolatban a készítőknek, hogy több részen át képesek voltak egy idegen öregember gönceiben parádéztatni (biztos más ötletük nem volt arra, hogy megmutassák egy szenvedélybeteg mennyire nem ad a külsőségekre). Őt Madison, a meglepően talpraesett anya követi. A többiek vagy nem tudtak annyira előkerülni, vagy csak a fináléban váltak érdekessé, ill. Nick-nek hála egy új karakter is bekerült a fináléban a csapatba, aki mindenképp az egyik legígéretesebb karakter eddig (egyszerre szemétláda és megmentő).

Az évad sztorija annyi, hogy lassan káosz alakul ki Los Angelesben, furcsa esetek, lövöldözések, rombolások, tüntetések történnek, közben vírusként terjednek el videók olyan esetekről, ahogy egy halott hirtelen felkel és elkezdi marcangolni az őt vizsgáló mentős torkát, meg ahogy a kórházakból fura alakok csoszognak ki, akiket a rendőrök szitává lőve se tudnak megállítani. A szereplők fő célja ezt látva az, hogy együtt minél hamarabb elmenjenek LA-ből, a sivatagba, vagy valahová. Az évadban még sem volt túl sok mozgás, mert Travisék házát és a lakótelepük nagy részét a katonaság megtisztította és körbevette kerítéssel, hogy biztonságossá tegyék, valamint korlátozásokat vezettek be (kijárási tilalom, áram csak bizonyos órákban van, stb.). Travisék pedig szép lassan próbálnak rájönni, mi történik a kerítésen kívül, mit csinálnak a katonák és mit titkolnak el (nyilván sok mindent). Aztán üt be a csavar, mikor a csapatból hárman is a katonaság kórházában kötnek ki, a többiek azonban már nem bíznak a rendszerben és mindenképp ki akarják juttatni szeretteiket és magukat a városból. És közben az ismert világ utolsó szervezett bástyái is omladoznak.

A lassúság igaz az évad nagy részére – de nem nevezném vontatottságnak - a finálé viszont egész izgalmas lett, menekülés, zombik, ami kell. Engem az a baljós hangulat fogott meg nagyon gyorsan, hogy az elején még dugóban araszolnak bosszankodva a szereplők, mert valami történt előttük az alagútban, ahogy az utcát mutató képsorokon fel-feltűnik egy furcsán mozgó hajléktalan, vagy a háttérben egy rendőrségi helikopter köröz makacsul egyetlen háztömb fölött. Valamint a hangsúly mindenképp azon volt, hogy meddig marad civilizált az ember civilizálatlan körülmények között, meddig tart ki a katonaság, meddig tart az emberség, ami bennem is sok kérdést felvetett.  Végre valóságos lett nekem kicsit a TWD világa, mert Rickék kóricálása valahogy sosem volt az.

A folytatásra mindenképp be fogok nevezni, mert érdekes dolgokat, helyszínt vetítettek előre és történetileg még mindig messze vagyunk a The Walking Dead sémájától és ez mindenképp jó. Azon kaptam magam a finálé záróképe után, hogy ehhh, nézném még tovább.

A Fear The Walking Deadhez még készítettek egy websorozatot is: ez a Fear the Walking Dead: Flight 462. Az egyik epizódban mutatnak egy furán, alacsonyan szálló utasszállítót, a The Walking Dead reklámszüneteiben leadott részekben pedig azt láthatjuk, mi történik a gépen. 16 részes lesz (tehát nem ment le még mind) és az utolsó rész túlélője a Fear The Walking Deadben fog szerepelni. A kérdés persze az lesz, hogy ki.

A Fear The Walking Dead teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán