
Indiana Jones (Harrison Ford) alapvetően egy komoly tudós, neves történész, azonban a kalandokat is szereti, ezért a kutatóexpedíciói mindig izgalmasan alakulnak. Ezúttal egy bálványt kellett volna megszereznie a múzeum számára, amelyet azonban eltulajdonít tőle riválisa, Belloq (Paul Freeman). Bosszankodni azonban nincs idő, ugyanis egy sokkal nagyobb szabású megbízást kap a dögös professzor: a régen elveszett frigyládát kell megtalálnia, hogy ne kerüljön a nácik kezébe. A kulcs a probléma megoldására régi szerelme, Marion (Karen Allen), akivel egyre veszélyesebb helyzetekbe kerülnek...
A régészet szexi, ostor nélkül ne indulj kutatóexpedícióra, Indy és az ő kalandjai nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Nagyjából ennyivel összefoglalható a film lényege, a többi már Spielberg és Lucas profizmusán és Ford sármján múlt, A végeredmény egy abszolút szórakoztató közönségfilm, amelyben megvan minden, ami miatt nem tudjuk kiverni a buksinkból, ezredjére is megnézzük, a folytatásokkal együtt (mínusz a rémes negyedik rész, amit kizárólag a kritika miatt vagyok hajlandó újrázni). Még ma is, több, mint 30(!) évvel a bemutató után is lázba tudnak hozni bennünket az időnként megjelenő kósza hírek arról, hogy jön az ötödik rész, amit valljuk be, nagyon várunk, és elképzelhetetlen Ford nélkül (bár már nyilván nem a főszerepet fogja játszani a kora miatt, de az ő neve annyira összeforrt a karakterrel, hogy kell a filmbe, különben nem fognak beülni rá a nézők). Pedig elég mostoha körülmények között forgott az első rész, Spielberg előző mozija nem szerepelt túl jól a pénztáraknál, ezért elég kevés pénzt kapott rá, de ő és Lucas nagyon hitt benne, beleadtak apait-anyait, az eredmény pedig őket igazolta, elsöprő pénzügyi sikert aratott, kalandfilm létére 4 Oscart söpört be, és hamar legendává vált. Muszáj elmesélnem, hogy kedvenc poénom, amikor Ford unott arccal lelövi a karddal hadonászó figurát, azért alakult így, mert Ford vérhasban szenvedett, nem nagyon volt ereje letolni azt az akciójelenetet, amit eredetileg terveztek, és hirtelen ötlettől vezérelve megkérdezte a rendezőt, hogy nem lehetne-e esetleg csak simán agyonlőni a szerencsétlent. Spielbergnek jó napja volt, azt mondta, egy próbát megér. leforgatták így, és azonnal tudta, hogy ez a változat fog a filmbe kerülni, annyira jól sikerült.
Bombasztikus a kezdet, maga a nagybetűs KALAND, visszafojtott lélegzettel nézzük sokadjára is, annyira jól rá lettünk hangolva Indiana Jones kalandjaira, ütős a zene, jó a ritmus, látványosak a jelenetek, a nagy guruló kő pedig még mindig ott van a szeren, hiába koptak meg mára az effektek. És a a tempó nem csökken, hamar a kincsvadászat kellős közepén találjuk magunkat, jobbnál jobb, emlékezetesebbnél emlékezetesebb jelenetek peregnek a szemünk előtt, az unalom kizárt, üresjárat sehol, hiába ismerjük minden kockáját a filmnek, mégis végigizguljuk az egészet. Minőségi kalandfilm, kommersz, de magas szinten az, ezért szerettük Spielberget annak idején (Lucas trükkjeiről nem is beszélve). Kiszámítottan profi a forgatókönyv, de mégis van benne annyi eredetiség (és kiválóan idézhető egysorosok tömege), hogy ne akarjuk észrevenni, a nóziknál fogva vezetnek bennünket végig az amúgy nem túl bonyolult történeten az alkotók.

Harrison Ford nélkül elképzelhetetlen lenne a film, az ő egyénisége pontosan passzolt a figurához (bár ha jól belegondolunk, nagy problémái nem voltak az alakítással, igazából egy kicsit felturbózott Han Soló-t formált meg, de ez semmit sem von le a teljesítményéből, őt nem a drámai ereje miatt szeretjük). Karen Allen bájos és bevállalós volt, John-Rhys-Davis és Denholm Elliott hozta a kötelezőt, Paul Freeman -nal egyetemben.
Az effektek felett régen eljárt már az idő (ráadásul a korosztályi besorolás miatt Lucasék nem is nagyon durvulhattak az ijesztgetéssel), de kit érdekel, még ma is fényévekkel szórakoztatóbb, mint akármelyik tucat CGI-orgia. Szív van benne, ötlet, kreativitás, jó szöveg, látványos akciók földön, vízen és minden lehetséges helyszínen. Durván jó mozi ez még mindig!
10/10