[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Az amatőr forgatókönyvíróknak megvan az a luxusa, hogy bátran feszegethetik a filmes komfortzóna határait, és talán ti is tapasztalhattátok már, hogy a Writers' Block keretében előkerülő szkriptek nagy része meglehetősen ambiciózus. Éppen ezért érdekes darab a North of Reno, amely a legkevésbé sem igyekszik forradalmi lenni, viszont egyben egy nagyon átgondolt és tudatos koncepcióval próbálja meg lenyűgözni olvasóját (és majdani nézőjét).

Henry és Darleen Collins egy ifjú házaspár, akik életében nem sok potenciál van: a férfi börtönőrként, a nő pincérnőként dolgozik, ketten együtt pedig sosem fognak annyit megkeresni, hogy kitörjenek a lakókocsiparkból, ahol élnek. Azonban az egyik szabadulófélben lévő rab Henry börtönében állítólag egy 10 évvel ezelőtt rablás mesés zsákmányát rejtegeti, és a bűnügyi regényeket faló Darleen, illetve Henry egyik kollégája meg akarják győzni főhősünket arról, hogy az egyetlen módja a boldogulásra, ha erre a pénzre megpróbálja rátenni a kezét.

Azt a fajta kisvárosi ingerszegény környezetet, a white trash kilátástalanságot, és a lakóit folyamatosan életben tartó amerikai álom-illúziót, amelyről a North of Reno is szól, már számos mű megénekelte, a Coen-testvérek alkotásaiban például rendre feltűnnek hasonló motívumok. Ehhez az örökséghez láthatóan az Ablakhad-fivérek sem tudtak sokat hozzátenni szkriptjükben, amely nem tartalmaz különösebben eredeti elemeket, ugyanakkor tudatosan igyekszik azokat továbbgondolni és továbbfejleszteni, egy olyan összefoglalást akarván létrehozni, amely egyszerre új perspektívába is képes helyezni ezt a hagyatékot. Ezt a vállalását szerintem a North of Reno igencsak jól teljesíti, egy olyan vidéki heist-thrillert kreálva eredményül, amely koncepciójával a legkevésbé sem vall szégyent a műfaj korábbi darabjainak fényében.

Ugyanakkor pont a klasszikus zsánerelemek terén van még hova fejlődnie a forgatókönyvnek: evidens, hogy egy ilyen történetben kötelezőek a nagy csavarok, azonban ezek a szkriptben borzasztóan egyenlőtlenül vannak elosztva. Ablakhadék munkája mintha három helyett csak két felvonást tartalmazna, egy terjengős bevezetést és egy nagyszabású finálét, és az összes csavart utóbbiba zsúfolták. Az első nagyobb meglepetés valahol a 70. oldal tájékán következne, ha éppen nem arra használták volna szinte az összes addigi jelenetet, hogy ezt sejtessék, a maradék 40 oldalra viszont annyi fordulatot zsúfolnak be, hogy egy idő után majdhogynem nevetségessé válik az igyekezet. A szkript mindkét fele tehát túlzó a maga módján: a túlnyújtott expozíció a karakterek vagy a film témájának alapos kidolgozása helyett a poénok lelövését alapozza meg, a finálé pedig hatásos, de az idő előrehaladtával egyre súlytalanabb csattanók parádéjává válik.

De úgy gondolom, ezek még könnyebben kiküszöbölhető hibák, elvégre csak arról van szó, hogy néhány dolgot érdemes lenne átstrukturálni, máshogy hangsúlyozni a North of Renoban. Mert egyébként a forgatókönyv tele van jó ötletekkel, vizuálisan remekül működő momentumokkal, értelmes gondolatisággal, úgyhogy ha az Ablakhad-testvérek mindent nem egy ilyen kissé összecsapott, hatásvadász formába öntik, ez a film méltó utódja lehet a Fargonak és a Nem vénnek való vidéknek.