Mielőtt valaki felróná nekem, tudom hogy már írtam korábban egy kritikát a Nem vénnek való vidékről, de azóta változtak a filmmel kapcsolatos gondolataim, többek között a regény tudatában is. Így úgy gondoltam újra összefoglalom, mit is jelent nekem a Nem vénnek való vidék című mestermű.

Llewelyn Moss (Josh Brolin) élete legnagyobb hibáját követi el azzal, hogy a sivatagban talált teherautóból magával vitte a több millió dollárt tartalmazó aktatáskát. Főhősünk nem gondolhatta, hogy ezzel magára szabadítja Anton Chigurh-t, a szerencséről papoló, dörzsölt, kegyetlen pszichopatát, aki bérgyilkosként tengeti mindennapjait. Ügyüket követi Bell sheriff (Tommy Lee Jones) , az élettapasztalt rendőr, aki élete legnehezebb feladatát vállalta el.

A filmet az azonos című, amúgy remek Cormac McCarthy regény alapján készítették a Coen fivérek, akik a könyv minimális átdolgozásával vázolták fel a film három szálon futó cselekményét. A forgatókönyv tökéletes, kimért tempóban halad és végig kétségek között tartja a nézőt a főszereplők sorsával kapcsolatban. A párbeszédek is rendkívül jól megírottak, mindegyik alatt pattog a filmre amúgy is jellemző feszültség. A tempó egyébként egyáltalán nem Coenék eddigi munkáit követi, hisz a tesók eddigi filmjeivel ellentétben az itteni cselekmény mondhatni cammog és egyáltalán nem könnyed folyású.

A legnagyobb pozitívumot egy személy alkotja, mégpedig Anton Chigurh, a mérhetetlen kegyetlenséggel megáldott, vérengző pszichopata, aki nem tisztel semmit és senkit a szerencsén kívül. Ezen tények miatt pedig fő gonoszunk kényelmetlen magabiztossággal van megáldva, ami miatt legyőzhetetlennek érezzük. Javier Bardem játéka ikonikus, talán sehol sem láttam ezelőtt ilyen beleéléssel játszani, nemcsak Őt, de senki mást sem. A többi színész is nagyszerűen alakít, Brolin és Jones is megfelelően hozza a rászabott szerepet.

A másik nagy piros pontot az atmoszféra kapja, amely valóban magába szippantó, végig nyugodtnak mondható és emiatt válik a film idegőrlően zseniálissá a végjátékhoz közeledve, mindezt zene nélkül éri el. A nagy totálok és a főhőseink karakterváltozása is tetőzi a végső, katartikus beteljesedést, amelyet a lezárás sulykol a nézőre.A stábból a rendezőpároson kívül Roger Deakins operatőr emelendő ki, aki a már említett nagy totálok mellett kihalt, sivár tájakkal  és barna szűrőkkel operálva alkot tökéletes munkát.

A Nem vénnek való vidék a számomra megmagyarázhatatlanul tökéletes film. Ahányszor nézem, beszippant és a külvilági ingereket felülírva magával ragad, hisz nagyszerű mese ez, sorsunk alakulásáról, a kapitalizmusról és a mérhetetlen gonoszságról, amely felülmúlja még a sokat tapasztalt Bell sheriffet , a dörzsölt texasi cowboyt, de a vietnámi veterán ezredest is, hisz bármit is teszünk, legyőzhetetlen. És hogy miért ez a kedvenc filmem? Mert (mint ahogy a kritikából is leszürhettétek, és a lezárás elején is említettem) számomra tökéletes. A karakterek, a színészi játékok, a film történései és az atmoszféra is lenyűgöző, és kifogásolhatatlan, egyszerűen nem tudok negatívumot találni.

10/10