Már 50 éve int arra Mary Poppins, mindig mosolyogni kell, jaj, ne felejtsük el, hogy mosolyogni kell. Rajta hát, Mary Poppins mondta, mosolyogni kell, szívvel is meg lélekkel! Akinek ettől nem húzódott mosolyra a szája, az nem látta a filmet, vagy a színpadi változatot, vagy csak simán felnőtt és túl komolyan veszi magát. Pedig nevetni jó, és ez a bájos musical több fontos dologra is emlékeztet bennünket, miközben istenien szórakozunk rajta: a család, a kis örömök megtalálása a szürke hétköznapokban na és persze a sárkányreptetés az, amelyekre érdemes odafigyelni, nem csak akkor, amikor megfordul a szél, hanem mindig. A Mary Poppins nem tud kimenni a divatból, a dalok mára klasszikussá értek (nálunk Szenes Iván zseniális szövegével), a filmre pedig nem lehet ráunni, akármikor jöhet, hiába koptak meg mára az egykoron csúcstechnikának számító trükkök, annyira szeretni való alkotásról van szó, hogy ez sem zavarja a nézőt, azonnal beszippantja a történet, és szomorúan olvassa a vége feliratot, mert nézte volna még ezt a szép mesét. Örök darab!

A Cseresznye utca 17-ben lakó Banks családban a szülők rendkívül elfoglaltak. Az apuka, Mr. Banks (David Tomlinson) komoly banktisztviselő, az anyuka, Mrs Banks (Glynis Johns) a ház vezetése mellett titokban  teljes gőzzel szüfrazsettkedik, így egyiküknek sincs ideje a gyerekekkel foglalkozni, akikkel a nevelőnők nem nagyon bírnak, és mindig felmondanak. A probléma megoldására Mr. Banks hirdetést ad fel a Times-ban, amelyre sokan jelentkeznek, mégis Mary Poppins (Julie Andrews) kapja meg az állást, és a kis család élete örökre megváltozik...

Rágondolsz, kacsintasz, kettőt pislantasz, becsukod a szemed, és ugrasz - a filmben ennyi kellett csak a csodához, a valóságban azonban a Disney-gyár minden szaktudására szükség volt ahhoz, hogy máig lenyűgöző élményben legyen részünk. Az egérbirodalom ura kemény csatákat vívott a film alapjául szolgáló könyv, a Csudálatos Mary írónőjével (ezt a történetet örökítette meg nemrégiben a Banks úr megmentése című mozi), akit nagyon nehezen lehetett meggyőzni arról, hogy nem lesz túlságosan cukormázas a filmváltozat. Ráadásul a forgatást is csúsztatni kellett, mert a főszereplőnő babát várt, amikor megkapta a szerepet és mivel Disney ragaszkodott Julie Andrews-hoz, ezért megvárták, amíg megszületik a kicsi. Ma már tudjuk, hogy ez kiváló döntés volt, hiszen a színésznő tökéletesen alakította Mary Poppins-t, meg is kapta érte élete első és utolsó Oscar-díját (még kétszer volt esélye rá, A muzsika hangjáért és a Viktor, Viktóriáért). Amúgy akkori férjét, Tony Walton-t is jelölték, a kosztümökért, tehát a siker családban maradt. 

A varázsszó nem az epilepilógus, hanem a profizmus. A Disney - gyár bedobott mindent, akkoriban soha nem látott látványt varázsoltak a filmvászonra, így a nézők úgy érezhették, valóra vált a mese, valóban különleges képeknek örülhettek. A szőnyegtáskából előhúzott berendezési tárgyak, a nevetőgörcsös teázás, a körhintás lovacskázás, a rajzolt képbe történő beugrás stb, egytől egyig lenyűgözően eredetiek voltak, és akkor az animációs jelenetekről nem is beszéltünk. Mindeközben tökéletes koreográfiának, áradó zenének, gyönyörű daloknak örülhettünk, és még a karakterek is teljesen rendben voltak. Nekem egyetlen problémám van a filmmel, Mr. Banks megjavulása a semmiből jön, nem látszik a folyamat, hogyan jut el addig, hogy lazítson a szigorú alaptermészetén, nekem túl hirtelen jött a happy end, és Mrs. Banks alakjában is több volt, de ennél nagyobb bajunk tényleg ne legyen.

A filmet Mary Poppins, aki mint tudjuk, mondhatni a megtestesült tökély, elviszi a hátán a filmet, a lényéből áradó kedvesség és határozottság a gyerekek és a felnőttek számára is meggyőző, ő maga a született viktoriánus nevelőnő, nem lehet nem szeretni. Bertie szállítja a humort, a gyerekek a bájt, a Banks házaspár pedig a jellemfejlődést. A zord apuka, a ház sziklaszilárd oszlopa, aki megtanulja, hogy mi az igazán fontos az életben. A hebrencs anyuka, aki remegő pillákkal eljátssza a butuska feleséget, miközben a női jogokért harcol, felnéz a férjére, de szenved attól, hogy nem kap tőle elég törődést, nos, ő ha nem is változik meg, de legalább kap egy olyan társat a végére, akivel talán boldogan élhet. A mellékalakok is jól eltaláltak, nincs ezen mit ragozni, ezt a forgatókönyvet jól megírták (vagyis kiválóan adaptálták filmre), rengeteg ötlettel megspékelve adtak a látványnak, a zenének (Oscar bácsi jött is érte), minden idők egyik legsikeresebb családi musical-ét hozták össze a Disney-nél, mindannyiunk örömére.

Julie Andrews simán tökéletes a főszerepben, minden mozdulata, szava és természetesen dala a helyén van, musicalfüggő lévén nyugodtan mondhatom, ő erre a szerepre született. Dick Van Dyke elemében volt Bertie-ként, David Tomlinson hozta a kötelezőt, akárcsak Glynis Johns, a gyerekszereplők aranyosak voltak. Szinkronnal javasolt a film megtekintése, mert kiválóan sikerült!

Robert Stevenson rendezői munkájára nem lehet panasz, a film sikere mégis Walt Disney-nek köszönhető, rengeteg energiát, időt és pénzt fektetett bele, ami végül busásan megtérült. Felsorolhatatlanul sok kedvenc jelenetet kaptunk Mary Poppinstól, a jobbnál jobb dalok közül képtelenség választani, egy életre megtanultuk, hogy egy kis cukorral lemegy az orvosság, és azt is, hogy minden elvégzendő munkában van valami szórakoztató. Kéményseprők, pingvinek táncolnak a filmben, amelynek minden jelenete ajándék a nézőnek, aki a játékidőre garantáltan gyerekké válik, utána pedig ellenállhatatlan vágyat érez egy kis sárkányreptetéshez, és azon gondolkodik, hogy az ő esernyője miért nem madárfejes és miért nem beszél, és alig várja, hogy forduljon a szél, és Mary Poppins újra megjelenjen. Megunhatatlan klasszikus!

9/10

A Mary Poppins teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.