Már többször is pedzegettem, hogy a posztapokaliptikus történetek nagy erénye, hogy választott témájukról (legyen az bármi), teljesen sallangmentes formában tudnak beszélni. A társadalomtól, civilizációs vívmányoktól és magától a civilizációtól megfosztott világból egyben minden más zavaró tényező is eltűnik, miközben egy-egy tetszőlegesen választott vonást lehet a végletekig felerősíteni. A nagy kritikuskedvenc Z for Zachariah pedig története alapján maga volt a letisztultság, csak éppen egy elrettentő példa lett, hogy ezzel is át lehet esni a ló túloldalára.

Ugyanis itt a világvége tényleg csak egy maroknyi embert hagyott életben: Ann (Margot Robbie) az otthonául szolgáló völgy természeti adottságainak köszönheti, hogy a minden elborító radioaktivitástól mentesen élheti életét. Teljesen magányosan, ugyanis rokonai és ismerősei rég elindultak, hogy más embereket keressenek - hogy aztán soha ne térjenek vissza. Éppen ezért teljesen megdöbben, amikor egy sugárvédelmi ruhás idegen (Chiwetel Ejiofor) toppan be a völgybe, és forgatja fel alaposan addigi szokásait és életét. És akkor még nem is sejti, hogy hamarosan egy újabb vendégük akad, aki aztán még jobban meg fogja bolygatni a kialakult status quot...

Ennyi információ alapján éppenséggel egy nagyon zseniális és egy borzasztó film is benne lehetett volna a Z for Zachariah alapötletében, azonban azt, hogy nem utóbbi lett, egyértelműen Craig Zobelnek köszönheti. A rendező jól érezte, hogy minden tudására szükség lesz, ha egy ilyen komótos, csendes drámából egy minőségi filmet szeretne faragni, ennek köszönhetően pedig igyekezett a mű minden pillanatából kihozni a maximumot. A lassan poroszkáló tempóban nehéz felesleges pillanatot találni, ugyanakkor a rendező arra is ügyelt, hogy alaposan megrágjon minden jelenetet. Szereplői kidolgozása is valami hasonló módon történik: az alkotás nem akar semmit sulykolni velük kapcsolatban, ugyanakkor maximálisan odafigyel arra, hogy nézőjének ne legyen semmi kétsége afelől, egy-egy gesztus, mondat, tekintet pontosan milyen jelentést is hordoz magában. Ez a fajta megközelítés pedig egy remekművet is eredményezhetne - ha lenne mire építenie.

Ugyanis sajnos a Z for Zachariah alapvetően nem jó film, és elsősorban ismét annak áldozata, hogy nem tud túljárni nézője eszén. Mindannyian tudjuk, hogy párosunk tökéletlen, de alapvetően idilli életébe érkezni fog egy harmadik szereplő is, és hogy ez komoly feszültséggel tölti majd meg a légkört, de még előbbire is kereken a játékidő feléig kell várni. És őszintén szólva ebből a szituációból sem születik semmi olyan a későbbiekben, ami ne lenne valamilyen szinten várható és elképzelhető az adott szituációban. Hiába az alapos karakterrajzok, a három színész remek (de legalább felerészben a megfelelő castingból eredő) játéka, ezek a szereplők annyira archetipikusak, hogy még csak klisék sem kellenek ahhoz, hogy minden reakciójuk kiszámítható legyen. A váratlan húzások hiánya a bimbózó feszültséget csírájában fojtja el, a forgatókönyv pedig nem tud elég mögöttes tartalmat előásni ahhoz, hogy valami többet kapjunk 3 ember kapcsolati dinamikájánál, így ami marad nekünk, az egy alapos, de nem kifejezetten érdekes kamaradráma. Amelyben az alaposság már inkább feleslegességbe csúszik át, lévén, hogy könnyű egy lépéssel a szkript előtt járni.

Nem lehetne mondani, hogy a koncepció nagyon beskatulyázta volna a Z for Zachariah-t, a végeredmény viszont erős fantáziátlanságról árulkodik mégis. Csak a filmbe fektetett hihetetlen munka menti meg az összképet attól, hogy egy dögunalmas, szenvedéssel teli másfél óra legyen, többé azonban így sem válik egy felejthető és jelentéktelen műnél.

6,5/10

A Z for Zachariah teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán