Nem gondoltam, hogy a "Miért nézem még mindig a The Walking Deadet?" című írásom ennyire rövid utóéletű lesz, legalábbis abból a szempontból, hogy utána egészen hamar elkaszáltam a sorozatot, ugyanakkor azt a mai napig tartom, hogy egy remek koncepciót adtak olyan kontárok kezébe, akik legtöbbször képtelenek voltak bármit is kihozni belőle. Ebből a szempontból pedig nagyon vártam, a tiszta lappal induló spin-off vajon mire lesz képes ugyanebből az alapötletből kiindulva. Igaz, a lap nálam nem volt annyira tiszta: a Fear the Walking Dead alkotóinak számomra nemcsak azt kellett bizonyítaniuk, hogy a pénzcsináláson felül is van létjogosultsága a szériájuknak, hanem, hogy ki tudják javítani az előd hibáit és azt valamilyen szinten kiegészíteni. De ez utóbbin talán kár is már rugózni, ugyanis a mű már a legelső elvárásomnál elvérzett.

Elkezdhetném írni, miről szól az új széria, de valószínűleg mindenki sejti, hogy a The Walking Deadből kinőve nagyjából annyiról, hogy jönnek a zombik és kész. A leglátványosabb különbség az, hogy az eredeti széria in medias res felütése helyett itt tradicionális módon a világvége előtt nyitunk, fokozatosan vezetve be a szörnyűségeket. Ebből már nagyjából egyértelművé válhat, hogy a spin-offnak nem a cselekményével kellene lenyűgöznie, hanem (jobb híján) hőseivel, ezzel pedig egy mondatban meg is lehet fogalmazni azt is, min esik hasra az egész pilot.

Egyre inkább gondolkodóba ejt és nem tudok dűlőre jutni rajta, hogy egyes írók miért hoznak létre teljesen átlagos és egyben totálisan érdektelen karaktereket? Azt akarják, hogy minél több emberhez kerülhessenek a figurák közelebb? (Marketingszempontból végül is nyerő...) Ugyanis a Fear the Walking Dead nyitó egy óráját egy teljesen hétköznapi patchwork-család szemszögéből láthatjuk, akikben alapvetően egyetlen olyan vonást nem találni, amely a képernyő elég szögezne. Ott van például a Mr. Robot, amelyet még így egy epizóddal az évadzáró előtt sem tudok hova tenni, ugyanakkor annyira remek figurái vannak, hogy hétről-hétre érdeklődéssel ülök le elé (de ha már ennyit emlegetem, ebben még a TWD-nek is voltak erősségei). Ezzel szemben ki a Fear the Walking Dead legizgalmasabb szereplője? Egy drogos srác, akit bármelyik tetszőleges sorozatba be lehetne dobni, ha éppen anyuka/apuka életét akarjuk egy kicsit nehezebbé tenni.

Ez már csak azért is probléma, mert ha a szereplőkben nem találjuk meg, máshol kéne izgalmak után néznünk, ebből a szempontból viszont még siralmasabb a helyzet: ugyanazt a zombifilm-expozíciót követhetjük végig, amellyel már mindenki találkozott, aki ilyen jellegű alkotásba fogott, és őszintén szólva kicsit repetitívnek és feleslegesnek is érzem már 2015-ben a vírusra nagy szemekkel történő csodálkozást (nem véletlenül ugrotta ezt át a TWD is). Az alkotók azonban a jól ismert sablonokra támaszkodva is küzdenek, hogy valami cselekménnyel töltsék ki a részt, beszédes, hogy a nyitójelenetet főhősünknek még kétszer el kell mesélnie onscreen, mintha az írók mindent eszközt meg akarnának ragadni az időhúzásra, hogy az apokalipszist ebben az epizódban még ne kelljen elsütni. Ha nem láttunk volna még ilyet, és a Fear the Walking Dead valami óriási jelenséggé válással kecsegtetni, származhatna egyfajta feszült várakozás ebből a lassúságból, de egy 5 éve futó sorozat spinoffjaként inkább a "legyünk már túl rajta érzés" uralja a pilot minden jelenetét. Így lesz egy izgalmasnak ígérkező posztapokaliptikus thrillerből egy enervált családi szenvelgés.

Érdekességben és színvonalban nagyjából egy szappanopera szintjét megütő családi dráma: aki nézi/nézte a TWD-t, annak ezzel valószínűleg nem mondok újat, csak éppen itt a farmot kicserélték Los Angelesre - és még csak el sem kezdődött a zombiapokalipszis, mi lesz majd akkor? Persze utóbbiból következik, hogy jó eséllyel már akár a következő résztől is egészen más karaktert fog felvenni a sorozat (mint ahogy a TWD is változott nemcsak a pilot, de gyakorlatilag minden évad után), ugyanakkor nem tudom most elsütni azokat a szokásos pilotos közhelyeket, hogy éppen ezért nem lehet pontosan megmondani, mi fog kinőni ebből az egy órából. Ugyanis a szerencsétlenebbek már 5 éve várják ugyanezt a soha el nem érkező fordulópontot az "anyasorozat" kapcsán, és magam is 4 és fél esztendőnyi hiábavaló várakozást a hátam mögött tudva nagyon magabiztosan állíthatom, hogy itt sem következik be ez a szintlépés egyhamar - ha ez egyáltalán valaha is megtörténik.

És éppen ezért teljesen mindegy, hogy később jönnek-e be új szereplők a meglévők helyett/mellé, ezért nem fogom megbocsátani, hogy az unalomig ismert zombifilm-expozíciót kellett végignéznem ebben az egy órában, annak ellenére, hogy egyáltalán nem kiugró sorozattól egy ilyen terjedelmes bevezető, és ezért nem nézek el nagyon sok olyan dolgot a Fear the Walking Deadnek, amit egy tiszta lappal indulok műnek valószínűleg elnéznék. Persze az alkotóknak máris van 10 millió olyan nézőjük, akiknek még feleekkora igényeik sincsenek, úgyhogy magasról tehetnek arra, hogy mennyire felelnek meg az én elvárásaimnak. Csak éppen ez a fajta "tökmindegy mit csinálunk, 10 millión kajálják" arrogancia vágta tönkre TWD-t is közönségsikerré válása után...

A Fear the Walking Dead teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán