(Tulajdonképpen spoilermentes, de úgyis csak az fogja érteni, aki naprakész a sorozattal)

Talán a világ legfurább sorozata címre is méltán tarthatna igényt ez a darab, ugyanis ennyi anomáliát egyetlen mű sem tud produkálni. A brutális nézettségi rekord már önmagában is egy furcsaság lehetne, de a folyamatosan növekvő néző- és (feltételezem) rajongótábor igazán annak fényében impozáns, hogy gyakorlatilag a többség utálja a sorozatot, de még nézi. Ez mondhatni nincs is ok nélkül, ugyanis saját tapasztalatom alapján ez a sorozat akár részről részre is képes olyan minőségi ingadozást produkálni, mint semelyik más, így tulajdonképpen ezek az ambivalens érzelmek is teljesen indokoltak. A helyzet azonban az én szempontomból ennél talán egy kicsit komplexebb, szerintem többről van itt szó annál, mint hogy egy jó rész után következik egy rossz, és fordítva.

Miután még egy kritikát sem írtam a sorozatról, gyorsan tisztáznám, hogy hogyan is nézett ki a produkció eddigi pályafutása: a 6 részes első etap terjedelme okán gyakorlatilag csak egy ízelítőnek volt jó, azonban ugyanezen okból egy sokkal változatosabb és gyorsabban változó környezetet hozott létre, mint bármelyik sorozat. Az azonban már itt is látszott, hogy egy túlélő-horror helyett sokkal inkább egy posztapokaliptikus drámaként képzelik el az írók a történetet, és talán pont ez az újdonság-élmény hódított meg nagyon sok embert. Egészen a 13 epizódosra duzzasztott (nem véletlen a szóhasználat) 2. évadig, amely elrettentő példa volt arra, hogy az alapvetően erős koncepciót egy gyenge írás és a feleslegesen túlnyújtott játékidő mennyire ki tud gáncsolni. (Ennek egyébként úgy tűnik, főként pénzügyi okai voltak.) De például ennek során a 8. epizód egy remek példa volt arra, hogy nem magával az elképzeléssel volt a baj, hanem a megvalósítással: egyetlen helyszínen, egy adott csoporton belül nincs annyi impulzus, konfliktus, ami elvinni a hátán a sorozatot, így azokat kénytelenek mesterségesen (és eléggé erőltetetten) generálni. Azonban amint az ominózus 8. részben kivitték a történetet a farmról, egyből egy sokkal izgalmasabb és valódibbnak érződő sztorit láthattunk.

Éppen ezért volt a 3. szezon első fele a sorozat legjobb periódusa, a készítők erőlködés nélkül görgették az új akadályokat és szereplőket főhőseink útjába, ez pedig folyamatosan új élettel töltötte meg a sorozatot. Ami aztán az évad második felére ki is veszett belőle, amikor a konfliktusok feloldása már sokkal kevésbé sikerült eredetire és mozgalmasra, és a legutolsó pillanatig nem is tudtak igazán meglepő húzással előrukkolni. Ezen felül itt állt elő a világon egyedül az a bizarr helyzet, hogy egy filler epizód (s03e12) jobb volt, mint az összes többi. Ezzel pedig el is érkeztünk a most lezárult negyedik szezonhoz, amely számomra kicsit a harmadik tendenciáját ismételte, csak nagyon felaprózva. Eleve volt egy éles határvonal az első 8, és a második 8 epizód között, amelyek akár külön évadokat is alkothatnának, azonban egyes történetszálak szintjén talán még ennél is kisebb egységekben gondolkodtak íróink. Gyakorlatilag az a helyzet állt elő, hogy nehéz is teljes egészként beszélni róla, hiszen még a Trónok harca sem szórja szét és váltogatja ilyen vadul a fő karaktereit, mint azt a The Walking Dead tette az elmúlt hetekben.

Márpedig ez az, ami nagyon nem működik. Valahol olvastam egy cikket a sorozat sikerével kapcsolatban, amely kifejezetten sikertényezőnek tartotta, hogy például most a 6. és 7. rész erejéig félre merték tenni az egész szereplőgárdát, csak hogy egy kvázi mellékszereplővel foglalkozzanak. Én azonban ezt pont ellenkezőleg látom. Azonban ehhez még muszáj azt hozzákapcsolnom, hogy miért jobbak ebben a sorozatban a fillerek, mint a fő szálat mozgató epizódok. Az s03e12 vagy éppen friss példával élve az s04e14 azért lehetnek messzire ragyogó fénypontjai ennek a műnek, amiért máshol dögunalmas időhúzásnak számítanának: mert izoláltan, egy-egy karakterrel foglalkoznak a történet helyett. Márpedig ennek a sorozatnak elképesztően jó karakterei vannak, és egy gyenge története. Ez pedig egyből megmagyarázza, hogy miért volt olyan fárasztó a 3. évad második fele, amikor az említett filleren kívül csak a nagy finálé felépítésének volt alárendelve minden. Ugyanis abban nehéz újat mutatni, hogy jönnek a zombik (talán már hőseinknek sem jelentenek kihívást), vagy hogy egy újabb ellenséges csoportba futnak bele. Azonban ahogy megélik ők ezeket az eseményeket, abban bőven van szufla. (Persze ha a 3. évad első felének tempójában adagolják az eseményeket, az előbbi módszer is működik, de nyilvánvalóan csak véges ideig, mint az láthattuk is.)

Valószínűleg a második évad lebeg mindenki szeme előtt ellenpéldaként, de visszautalnék korábbi szavaimra: egy állandó, külső impulzusok nélkül társasággal foglalkozva ez a típusú írás is be tud sülni (mint ahogy a 4. szezon első fele is döcögött), nem véletlen azonban, hogy a két említett rész pont két, eléggé bevezetetlen szereplőre épült. Úgyhogy a most egyre inkább road movie-vá alakuló sztori hatalmas ziccereket hoz össze az íróknak. Amelyeket ők nem vesznek észre. Itt kapcsolnám vissza, hogy miért is nem jó félretenni a komplett csapatot egyetlen szereplőért. Ugyanis az pont a fenti lehetőséggel ellentétes irányba mutat, hogy a szereplőgárda szétszórása után gyakorlatilag nem tűrtek meg egy epizódban két történetszálat, így amikor éppen egy érdekesebb karaktert és szituációt vettek elő, bár működött a dolog (s04e12-13-14), más esetekben viszont nagyon nem. Azonban még ez is a sorozat jobb periódusai közé tartozott, hiszen csak minimális időt szenteltek annak, hogy egy nagy durranás irányába fordítsák az eseményeket. De érdemes megnézni, hogy Rick esetében az évadzáró a nyitóepizód előtti időszakból vette fel a karakterfejlődés szálát. Magyarul Rickkel az egész évad során gyakorlatilag nem történt semmi érdekes, hanem parkolópályán volt, mint ahogy a vele való foglalkozás most éppen mindenki mást tett parkolópályára, így valószínűleg megint kicsit furán fogjuk érezni magunkat, amikor megint egy másik karakter kerül a középpontba mondjuk az s05e04-ben.

Ezzel pedig el is érkeztünk oda, hogy miért tud ilyen változatos színvonalat produkálni ez a darab, hiszen senki sem egyenrangú, vannak jobb és rosszabb karakterek, és vannak olyan ötletek, amelyek egy epizódban is működnek, azonban máshol borzalmasan hülyén veszi ki magát, hogy egy (kettő-három-négy) évad után támad hirtelen lelkizhetnékje a karakternek. Ha egy kicsit bátrabban kevernék (vagy nem is kevernék, csak Trónok harca-módjára egymás mellé vágnák) a szálakat, nehéz lenne beleunnunk néhány eléggé redundáns módon működő szereplőbe. Nem éreznénk azt, hogy T-Dog módjára, részenként nettó 1 mondattal csak biodíszletnek kellenek néhányan, egészen addig, amíg valamelyik epizód pont rájuk nem épül. És ahelyett, hogy folyamatosan egy új cél irányába lökdösnék az egész társaságot, hangzatosan marketingelhető nagy fordulópontok nélkül is simán lehetne egy mozgalmas sorozatot írni. Szóval lezárásképpen azt tudom mondani: a The Walking Dead egy nagyon jó sorozat, és egy nagyon nagy lehetőség, csak erre még pont a saját írói nem jöttek rá. És bár jelen állás szerint az ellenkező irányba mutat minden, én nem adom fel a reményt, hogy egyszer rá fognak jönni.