Almásy László a valóságban teljesen más volt, mint amilyennek ebből a filmből a világ megismerte. Az arabok annyira tisztelték, hogy a homok atyjának nevezték, jelentős tudományos sikereket ért el a sivatag-kutatás területén, de egyáltalán nem volt romantikus hős. Nem nézett ki olyan jól, mint Ralph Fiennes, igazából gróf sem volt (nemesi családból származott, de nem illette meg ez a cím), szerelmi téren pedig a saját nemét részesítette előnyben. Valószínűleg feledésbe merült volna a neme, ha Anthony Minghella nem rendezi meg ezt a monumentális filmet, amely hatalmas sikert aratott, nem csoda, hiszen a romantikára, az érzelmekre helyezte a hangsúlyt. Régen hatalmas kedvencem volt ez az alkotás, rongyosra néztem, de már régen láttam, ezért az újrázásnál jól ledöbbentem azon, hogy az emlékeim kicsit megszépítették, hiszen megvannak a maga hibái, amelyeket korábban valamiért nem vettem észre. Ettől azonban ez egy nagyon szép film, kötelező darab!

Egy magányos repülő száll a sivatagban, amelyet lelőnek, a pilótája súlyosan megég. Haldoklik, elveszítette az emlékezőtehetségét, egy kedves ápolónő, Hana (Juliette Binoche), aki nem tudja feldolgozni az őt ért tragédiákat, úgy dönt, vele marad egy elhagyatott épületben, amíg véget érnek a szenvedései. A férfinak azonban lassan kezdenek visszatérni az emlékei, és lassan megelevenedik a múlt, a szemünk elé tárul egy szomorúan szép szerelem története...

Anthony Minghella különleges alakja a filmvilágnak, ritkán forgat, de az mindig nagyot szól. Oscar-eső hullott erre az alkotásra, megérdemelten, hiszen gyönyörűen fényképezett alkotásról van szó, amelyben lassan bontakoznak ki az események, hagy nekünk időt a rendező arra, hogy átérezzük a szereplők lelkében dúló viharokat, és ámuljunk a szebbnél szebb jeleneteken (nálam mindent visz, amikor a gróf a karjában hozza ki szerelmét a barlangból). Romantikában nincs hiány, dübörögnek az érzelmek, alapvetően magával ragadó a történet, azonban túl hosszúra sikeredett, ráadásul a vége erősen szirupos lett, a katarzis így végül sajnos elmaradt.

Több idősíkon játszódik a történet, nemcsak Almásy életét ismerjük meg, hanem Hana, az ápolónő sorsát is figyelemmel kísérhetjük. Az egyikük már elveszített mindent, a másik előtt még ott az élet, és rengeteget tanul a haldokló betegtől. A szenvedélyes magyar gróf végzetesen beleszeret egy angol asszonyba, aki nem tudja elhagyni érte a férjét. A végkifejlet csak tragikus lehet, végül az a sivatag öli meg Katharine-t, amelyet Almásy mindennél jobban szeretett. Van az a hőfok, amelyen a szerelem mindent felülír, így a grófon bosszút állni akaró haragosa is meg tud bocsátani neki. Hana is átél egy nem várt  szép szerelemet, amely a körülmények miatt nem tarthatott sokáig, de visszaadta a hitét, így újra tudta kezdeni az életét.

A sivatag szépsége és kegyetlensége egyaránt bemutatásra kerül a filmben, teljes mértékben megértjük, miért ez volt a legnagyobb szenvedélye ennek a különös magyarnak, aki ellen összeesküdött a történelem, nem lehetett tartósan boldog, de végigélhetett egy szívet-lelket megrázó, igaz szerelmet. Aztán persze az árát is meg kellett fizetnie neki és szerelmének is. Időnként sajnos túlságosan szájbarágósra sikeredett a szöveg, de még hihető és emberi maradt ("még nem hiányzol" "majd fogok"), nem estek végzetes túlzásokba az alkotók. Kár, hogy túlságosan sok a mellékkarakter, csak nehezen érnek össze a különböző sorsok, kevesebb talán több lett volna. Ne feledkezzünk el a varázslatos zenéről sem, hiszen Sebestyén Márta előadásában egy gyönyörű magyar népdal túlzás nélkül világhírű lett, kiváló énekesnőnknek pedig elindult a nemzetközi karrierje.

Ralph Fiennes-nak járt volna az Oscar ezért az alakításért., érzékeny játékának köszönhetően a nézők nagyon megkedvelték Almásy grófot, aki a végtelen  sivatagban érezte magát igazán otthon, és a végsőikig hitt a szerelem erejében. Kristin Scott Thomas méltó partnere volt, de Juliette Binoche még nála is jobb volt. Colin Firth ezúttal nem sok vizet zavart, Willem Dafoe is volt már jobb.

Anthony Minghella filmje nagyon szép, de egy kicsit sajnos üres, eljut a lelkünkig a történet, azonban nem tépi darabokra, marad egy kis hiányérzet, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Habár nem sok köze van a főszereplőnek az igazi Almásy Lászlóhoz, mégis tiszta szívből örülhetünk annak, hogy a rendező méltó módon idézte meg az emlékét. Ralph Fiennes miatt érdemes elsősorban megnézni ezt a szemet gyönyörködtető alkotást, amely már már kicsit veszített az erejéből, amellyel évekkel ezelőtt levett bennünket a lábunkról, mégis megunhatatlan!

8/10

Az angol beteg teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.