[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Elnézést azoktól, akik feszült figyelemmel követik a rovatot, hogy ilyen hosszú kényszerpihenőt tartottam, de amikor az ember egy hasonló szövegbe fut bele egy szkript első oldalán, akkor sejteni lehet, hogy nem egy ötperces olvasmány lesz:

Ezt a nem kevesebb, mint 245 oldalt számláló forgatókönyvet pedig nem más követte el, mint Shane Carruth, aki a Találmánnyal és az Upstream Colorrel kisebb kultstátuszt vívott ki magának a filmrajongók körében. Carruth azon szerzői filmesek körébe tartozik, akik szimbolizmusával és narratívája alulmagyarázásval a legkevésbé sincs tekintettel a nézőjére, a Találmány 5.6 nézésre sem összerakható idővonalai vagy az Upstream Color homályos összefüggései azonban mégiscsak egy hihetetlenül ambiciózus és hatásosan elmesélt történetet takarnak. Nagyjából hasonló a helyzet a pályafutása fő művének szánt A Topiaryvel, azonban ami filmen működőképes Carruthnál, az leírva egyszerűen olvashatatlan.

Hiába vívta ki a rendező Rian Johnsontól Steven Spielbergig a fél filmvilág csodálatát, a mű 20 milliós költségvetését senki nem akarta megfinanszírozni (az Upstream Colorbe került be egy-két képkocka, amelyeket lejjebb is láthattok), és nem tudok ezért senkit hibáztatni. Nem kertelek: ezt a könyvet egyszerűen kínszenvedés olvasni. Ahogy az első sorok be is lebegtetik, a jelenetek nagy részében (3-4 soros párbeszédeket leszámítva) Carruth csupa leírást szerepeltet, és ahogy írja is, legtöbbször leírhatatlan dolgokat próbál megfogalmazni. És bár hősies küzdelem ez, egyben lehetetlen is, és ha nincsenek a legújabb filmjébe beemelt képsorok, valószínűleg teljesen meg lettem volna lőve, hogy mit is kéne elképzelnem. 245 oldalnyi masszív szöveg, miközben alig látjuk magunk előtt, amit olvasunk, ez gyakorlatilag bárkinek a türelmét próbára teszi.

Azonban ez még valamenynire megbocsátható lenne, ha a látottak (látandók) mellett a történet se lenne ennyire homályos. A szerző itt sem csinál mást, mint eddigi filmjeiben, azaz félszavakból, a szereplők pár másodperces interakcióiból és ezek mögöttes tartalmából próbálja kirajzolni a cselekményt. Azaz amint kissé zúgó aggyal átverekedtük magunkat egy zavaros leíráson, kezdhetünk azon gondolkozni, hogy vajon egyik vagy másik karakter mire utalt, esetleg egy durva időugrás pontosan milyen változásra is kívánja felhívni a figyelmet. A vásznon ez nyilvánvalóan adott egy sajátos stílust a rendezőnek, és egy film keretében nem is annyira problémás, ha ez az agyalás meg van követelve, de egy forgatókönyv keretében már nem lehet megtenni ugyanezt.

Egy szkript nyugodtan szájbarághat az olvasónak olyan dolgokat, amelyeket a kész mű már csak sejtetni fog, és szájba is kell rágnia, elvégre a rendező a vizuális mesélés eszközétől megfosztva próbálja átadni jól-rosszul gondolatait. És amíg Carruth világának megalkotását már-már kínos pontossággal végzi, cselekményébe csupa olyan mondat csúszik, melyek szerint szereplői rájöttek "valamire", éreztek vagy üzenni akartak "valamit", gyakorlatilag a 60 oldalas bevezető szerepét sehol nem indokolja meg elégségesen - ettől pedig még a leglelkesebb producer is biztosan kiütést kapott.

Pedig pont attól lenne igazán érdekes az A Topiary, ha írója megfelelően ki tudná rajzolni szereplői konfliktusait, fejlődését és útját, a felszínen ugyanis a Találmány első 30 percét kapjuk meg gyakorlatilag egy meglehetősen repetitív 2 órában, de a félszavakba száműzött eseményekből egy egészen érdekes filmet lehet kivenni. Akármennyire is arrogáns ez a hozzáállás Carruthtól, ez a műve is tartogat egy utánozhatatlan varázst, amely részben az elképesztő látványból, részben pedig az egészen sajtáosan értelmezett felnövéstörténetből alakul ki, és az egészen borzasztó olvasmányélményem ellenére is azt mondatja velem, hogy a vásznon remek dolgok születhetnének ebből a könyvből.

De ettől még igaz, hogy egy jórészt homályos bevezető után pont a lényeges elemeit szorítja háttérbe az A Topiary, hogy (az egyébként matematikusként) végzett rendező az alkotás csodájába bolondulhasson bele 150 oldalon keresztül. Shane Carruth lehet, hogy egy zseniális mérnöki csodát alkotott, de ezt olvasni pont annyira élvezetes, mint egy műszaki rajzot.