Remek romantikus regény. Alapvetően teljesen hidegen hagy a műfaj, azonban már olyan sok jót olvastam Mörk Leonóra könyveiről, hogy úgy döntöttem, én is elolvasok egyet. A címe tetszett meg nagyon és a borítója, kíváncsian fogtam bele, és hamarosan azon kaptam magam, hogy teljesen magával ragad a történet. Nem volt ebben a sztoriban semmi cukormáz, egy modern lány kalandjairól esett szó, akinek nagyon különleges szakmája van - közgazdászként engem a művészettörténészek világa igencsak lenyűgözött, annyira más, mint az enyém - , és aki nem fél belevágni egy kalandba, hogy utánajárjon egy régi családi titoknak. Sokat olvastam már a Hellinger-családállításról, soha nem próbáltam még, azt azonban tudtam, hogyan működik, ezért abszolút hiteles a történet kiinduló szála, és később sem éreztem úgy, hogy fikcióról van szó, abszolút vitt magával a történet, pedig mondom, nagyon távol áll tőlem a műfaj. A szerző jól bánik a szavakkal, szépen szövi a sztori szálait, jól építi fel a karaktereket, úgy tud romantikus maradni, hogy nem úszunk rózsaszín ködben, a fordulatos cselekménynek köszönhetően pedig mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Nem váltja meg a világot ez a könyv, azonban tökéletesen kikapcsol a szürke hétköznapokból, megmelengeti a lelket, könnyed, de egyáltalán nem súlytalan a mondanivaló, amelynek megvannak a maga mélységei, miközben egyáltalán nem lépi át a műfaj határait az írónő. Jól megírt, igényesen szerkesztett, szép kivitelű könyv, amelyet jó olvasni, még az olyan racionális olvasók is fel tudnak benne oldódni, mint én, vagyis mindenkinek ajánlom, aki egy kis színre vágyik a téli szürkeségben, pont ilyen bekuckózós időszakra való olvasmány.

Kata művészettörténész, egy menő galériában dolgozik és szereti a munkáját, azonban a magánélete egyáltalán nincs rendben. Egy napon elmegy Hellinger - családállításra, amelynek során kiderül, hogy a dédmamája és a nagymamája titkot őriz, amely után elkezd kutatni. Aztán egyszer csak lehetősége nyílik rá, hogy elmenjen Németországba megnézni egy festményt, amely a dédnagymamáját ábrázolja, és amelynek restaurálásával megbízza őt a kép tulajdonosa, a snájdig ügyvéd, Johannes....

Nem most született ez a könyv, hanem kilenc évvel ezelőtt, mégsem érződik rajta az azóta eltelt idő, nagyon is élő a történet. Olvastatják magukat a sorok, gyorsan peregnek a lapok, én szinte együltő helyemben olvastam végig, annyira kíváncsi voltam arra, hogy mi történik Katával és Johannes-szel, nagyon drukkoltam nekik, noha kétségem nem volt afelől, hogy happy end lesz, mégis mindvégig fenn tudta tartani az érdeklődésemet az alkotás. Pedig tényleg nem vagyok a műfaj rajongója, azonban a művészettörténeti téma nagyon megragadott, ráadásul nagyon jó a szerző stílusa, egyáltalán nem éreztem úgy, hogy fajsúly nélküli történetet olvasok, miközben egyáltalán nem feküdte meg a gyomromat a sztori. Pontosan azon a vékony mezsgyén járt az írónő, amely tökéletesen szórakoztat, mégis élénken foglalkoztatja az olvasót a történet, várja, hogy mi fog történni, mi lesz a vége. Nincsenek benne extrém kalandok, nagyon is földhöz ragadt a sztori, amely csak annyira mesés, hogy még pont elhiggyük, hogy tényleg megtörténhetett volna. Tökéletesen olyan az élmény, mintha egy kávé mellett mesélné egy ismerősünk Kata és Johannes történetét, amely érdekes és szívet melengető, ugyanakkor egy izgalmas nyomozás is, és részben utazás a régmúltba. 

Mörk Leonóra nagyon olvasmányosan ír, minden sora a helyén van, legfeljebb annyit tudnék hibájául felróni ennek a könyvnek, hogy egy kicsit lassan indulnak be az események, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. A picit döcögős kezdés után viharsebesen magára talál a történet, és nem is ereszt egészen a végéig. A borító telitalálat, pontosan kifejezi a regény hangulatát, visszafogottan elegáns, nem szemkápráztatóan romantikus, azonban tökéletesen figyelemfelhívó. Pontosan azt kapjuk, amit a külcsíny ígér, de a belbecs nagyon is értékes. Szépen megfogalmazott mondatok, gyöngyként pergő sorok várják a tekintetünket, amelyekből egy nagyon érdekes történet kerekedik ki. Egy izgalmas nyomozás részesei lehetünk, miközben szépen alakulnak a románc szálai a két főszereplő között, van miért drukkolni, hiszen ez a két értékes fiatal ember nagyon is megérdemli egymást, érdekes végigkövetni, hogyan találnak egymásra.

Egyáltalán nem habos-babos a sztori, akad benne dráma bőséggel, mégsem lépi túl a műfaj határait a szerző, a cél a szórakoztatás, amelyben nincs hiba. Érdekes a régmúlt szál, amikor visszarepülünk az időben a festmény keletkezésének időpontjára, és megismerhetjük Kata dédnagymamájának történetét, aki a saját korában nem mindennapi eseményeket élt át. Aztán a közelmúltban is megismerhetjük a nagymama sorsát, miközben párhuzamosan Kata életét is figyelemmel kísérhetjük, majd a szálak a végén természetesen összeérnek. A három nő sorsa összefonódik, fény derül a Hellinger-családállítás során felszínre került titkokra, miközben a múlt fátyola fellibben előttünk, a jelenben is szépen alakulnak az események. Nem váltotta meg a világot ez a szép történet, viszont feldobta a szürke hétköznapokat, kedvességet hozott a hidegbe, felderítette a téli hónapok fagyosságát. Nagyon tetszett a könyv, fogok még olvasni a szerzőtől.

9/10

A könyvet a Jaffa kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.