Kalandok a boldog békeidőkben. Ismét egy kiváló résszel bővült az Abszolút töri sorozat, Baráth Katalin neve garancia volt a minőségre, nem is csalódunk benne, egy rendkívül izgalmas könyvet tett le az asztalra. A szerzőn kívül a különleges cím keltette fel az érdeklődésemet, nem igazán láttam még együtt a két szót egymás mellett, nagyon kíváncsi lettem, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a gőzgépek és a pomponlányok. Nos, a magyarázat egyszerű, főhőseink pomponlányok a jelenben, a múltban pedig gőzgépek várják őket. Ez azonban nem ilyen egyszerű, fokozódnak a bonyodalmak a történet során, eleve nem oda érkeznek a hölgyek, ahová készültek időben, ráadásul el is rabolják őket, és ez még csak a kezdet. Fogalmam sincs, hogyan fért bele ennyi kaland ebbe a kötetbe, mert viharos gyorsasággal zajlanak az események, miközben hihetetlenül sok információra tehetünk szert 1895-ről, olyan valós szereplőkkel találkozunk, mint Bánki Donát vagy Móra Ferenc. Miközben kiválóan szórakozunk, pontos korrajzot kapunk, sokat tanulunk a korszakról, ami ennek a remek sorozatnak az alapvető célja. Nagyon szeretem az Abszolút töri történeteit, remekül eltalálják a fiatal célcsoportnak megfelelő hangot, de a felnőttek számára is kiváló kikapcsolódást nyújtanak, ezek a remekbe szabott időutazásos kalandok. Ezúttal sem csökkent a színvonal, izgalmas kalandok várnak az olvasókra, jól megírt karakterek és jól vezetett történet, az egyetlen problémám csak az volt, hogy egy kicsit nehezen indulnak be az események, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Mindenkinek ajánlom ezt a jó kis könyvet, aki szereti a történelmet és a kalandregényeket, garantáltan jól fog szórakozni.

Dorkának az a problémája, hogy nincs elég követője, ezért amikor tudomást szerez az időalagút létezéséről, úgy dönt, hogy a nézettség érdekében visszatér a múltba, és ott olyan tartalmakat gyárt, amelyek kellő népszerűséget szerez neki. Meggyőzi a nem túl lelkes Zsuzsit, hogy tartson vele, és elindulnak a nagy kalandra. Azonban már az elején kiderül, hogy egyáltalán nem az általuk tervezett időszakba mentek, ráadásul hamarosan egy vonaton találják magukat, emberrablók fogságában...

Nem átlagos okból indulnak neki a lányok a múltnak, finom jelzése ez annak, hogy mennyire közösségi média függők a mai fiatalok, és természetesen a hölgyek a saját kárukon megtanulják, hogy vannak fontosabb dolgok is a világon, mint a mobiltelefon. Izgalmas felvetés, hogy mihez kezdenek az abszolút mában élő kamaszok, ha egy olyan korszakba térnek vissza, ahol nincs még villany sem, hiába tudják, hogy mit hoz a jövő, mégis meg kell állniuk a helyüket egy teljesen új helyzetben. Nos, természetesen nem a határozott Dorka találja fel magát jobban a múltban, hanem Zsuzsi, aki olyannyira jól érzi magát 1895-ben, hogy nem is akar hazajönni, kivirul és magára talál, miközben barátnőjének komoly problémái támadnak, amelynek hatására sokat változik jó irányban. Egy igazi fejlődésregénynek vagyunk a tanúi jószerint észrevétlenül, hiszen a hangsúly a kalandokon van, amelyek megváltoztatják a lányokat, más emberként térnek vissza a jelenbe. A fiatalok nyelvén, mégis mindenki számára közérthetően tanít jóra többek között ez a remek könyv, amelyben kiderül, hogy mik a valóban fontos dolgok az életben, ehhez sokat kell tapasztalni és tanulni.

A borító nagyon kifejező, tökéletesen bemutatja a regény hangulatát, érződik rajta az iparosodás időszaka (gondoljunk bele, mekkora műszaki robbanás volt ez a maga korában), és a főszereplőket is bemutatja. 1895 izgalmas időszak, a boldog békeidők legjava, azonban azt is bemutatja a szerző, hogy nem volt minden olyannyira békés, az emberek bizony nem voltak teljesen boldogok akkoriban, egyrészt a szegények sorsa nem volt szívderítő, másrészt pedig sokan féltek a fejlődéstől, attól, hogy a gépek el fogják venni az emberektől a munkát. Ugyanakkor technikailag nagyon izgalmas volt ez a korszak, fantasztikus találmányok születtek (Bánki Donát jelenléte a történetben garantálja, hogy sok műszaki érdekességről szerzünk tudomást), a változás megállíthatatlan volt, a nők előtt megnyílt az egyetem kapuja, és megannyi minden más történt, amitől azok az idők nagyon érdekesek voltak. Ezt a kettősséget nagyon jól mutatja be az írónő, természetesen kalandokba szőve, hogy ne feküdje meg az olvasó gyomrát, mégis gondolkodjon el rajta.

Dorka és Zsuzsi nemcsak Bánki Donáttal és Móra Ferenccel találkozik, hanem nagyon érdekes kitalált karakterekkel is. Az én kedvencem Zsiga volt, aki szegény emberként nem is álmodhat egyetemről, őt azonban mégis elvarázsolja a gépek világa, abszolút műszaki érdeklődése van, ráadásul egy nagyon értékes ember is, aki habozás nélkül kimenti a vízből Szárics kisasszonyt, akinek nem nagyon akaródzik férjhez menni, ő inkább tanulna. A két fiatal ember között természetesen gyengéd szálak szövődnek, lehet szurkolni nekik, hogy a körülmények ellenére mégis egymásra találjanak, azonban a romantika csak érintőlegesen jelenik meg a történetben, a hangsúly a kalandon és a korrajzon van. Baráth Katalin ismét bebizonyította, hogy jó író, érdekes könyvet alkotott, amelynek megvan a maga mélységei, mégis tökéletesen szórakoztatja az olvasóját, miközben rengeteg információval látja el a korszakról. Remek kötet, nagyon olvastatja magát, hamar magába szippant a történet, le sem lehet tenni, unalom kizárt, kiválóan kikapcsol a szürke hétköznapokból.

9/10

A könyvet a Pagony kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.