Hol volt eddig ez az Eastwood kölyök? A Haragban először azt hittem, hogy az apukáját látom, abban a filmben még nem igazán mutatkoztak meg a színészi képességei, az viszont feltűnt, hogy jól néz ki, ezért nagyon kíváncsi voltam, mit kezd egy főszereppel. A Nicholas Sparks könyvéből készült alkotás egyáltalán nem váltja meg a világot, de egy tisztességesen összerakott romantikus film, amelyet elsősorban Scott Eastwood miatt érdemes megnézni. Mert nem csak jóképű, hanem tehetséges is!
Luke Collins (Scott Eastwood) profi rodeoversenyző, aki annak rendje és módja szerint összefut egy versenyen egy szép szőke lánnyal, Sophia-val (Britt Robertson). Jól sikerül az első randi, ámde mégis az intenzíven ér véget, ugyanis a romantikus piknikről hazafelé tartva Luke megmenti egy autóbalesetet szenvedő idős férfi életét. Ira Levinson (Alan Alda) feleségének írt levelei alapján megelevenedik a múlt, amely nagyon sokat segít a jelenben az ifjú párnak, hogy úrrá legyenek a köztük felmerülő súlyos problémákon...
Nagyon messze van ez a film a Szerelmünk lapjaitól (ez volt ugye Sparks első nagy sikere), sokkal gyengébb a történet, nem igazán maradandó alkotás, de egyszeri kikapcsolódásnak és főleg első randira kiváló választás. Dúl a romantika, van egy dögös cowboyunk és egy okos, aranyos lányunk, akik halálosan szerelmesek egymásba, de teljesen más világban élnek, és nagyon nem könnyen tudják összehangolni az életüket. Mindeközben egy másik idősíkon egy másik pár történetét is figyelemmel kísérhetjük, akiknek az a legfőbb problémájuk, hogy a lány minden vágya a nagy család, azonban a fiú egy háborús sérülés miatt ezt nem adhatja meg neki. Az alkotók érezték, hogy nem túl acélos a forgatókönyv, ezért Scott Eastwood sármjára és Oona Chaplin tehetségére helyezték a hangsúlyt, ami jó döntésnek bizonyult, mert ketten együtt elvitték a filmet a hátukon. Kár, hogy nem igazán sikerült olyan partnereket castingolni nekik, akikkel igazán fel tudták volna forralni a vásznat, de ettől még ez még egy jó film, szerethetőek a karakterek, nem szirupos a történet.
Sparks-nak az a tragédiája, hogy túl nagyot dobott, a Szerelmünk lapjaival és azóta sem tudta felülmúlni saját magát, és túlságosan a biztonságra játszik, nem nagyon lep meg bennünket váratlan fordulatokkal. Romantika pipa, nem hétköznapi karakterek pipa, de a párhuzamos idősíkokban már semmi újdonság nincs, a végkifejlet már túlságosan szirupos. A férfi-női kapcsolat problematikája végtelen lehetőségeket rejt magában (nem könnyű együtt élni a másik nemmel, tudjuk ezt a mindennapjainkból nagyon is jól), de a történetben ennél több volt. Szerencsére sikerült ellensúlyozni ezt a filmipari technikákkal (kezd leülni a történet? dobja be magát a dögös Eastwood fiú a bika hátán, vagy adjunk a romantikának), ami működik is, szurkolunk a fiataloknak ezerrel, hatódunk megfelé Ira és Ruth Levinson történetén, de a hiányérzet megmarad. Nem olcsó és nem összecsapott az alkotás, de nem kicsit hatásvadász, és egy idő után túl sok lesz a klisé. Ezzel együtt kár lenne kihagyni az életünkből, mert jó film, csak nem kiváló, tipikus egyszer nézős romantikus alkotás.
A film legnagyobb eredménye az, hogy kiderült, Scott Eastwood nemcsak eszméletlenül jó pasi (ilyen génekkel ez nem olyan nehéz), de tehetséget is örökölt a híres papától. Bár elsősorban a külseje és cowboy feeling miatt kaphatta meg a szerepet, mégis meg tud lepni bennünket azzal, hogy mélységet tud adni a karakternek, nem csak a kiváló kamerabeállításoknak köszönhetően vésődik be jó néhány jelenet, amelyben szerepel. Szerencsére felfigyelt rá a filmipar, így több filmben is láthatjuk a közeljövőben, remélhetőleg olyanban, amely valóban komoly színészi kihívás elé állítja, ez a fiú sikerre van ítélve! Oona Chaplin már jó ideje szállítja a jobbnál jobb alakításokat (neki is sokat segít a genetika), de az áttörés még nem sikerült neki, sajnos ezzel a filmmel sem, de még neki is rengeteg ideje van arra, hogy bebizonyítsa, saját jogán is helye van a filmvásznon, nem csak a nevének köszönheti a sikereit. Alan Alda hozta a kötelezőt, Jack Huston szokása szerint felejthető volt, akár csak Britt Robertson (könyörgöm, egy ilyen karizmatikus pasihoz tényleg nem találtak egy karakteresebb partnert, mennyivel nagyobbat szólt volna a film!).
George Tillman Jr, nem most kezdte a pályát, érződik a rendezésén a profizmus, de az átütő erő hiányzik belőle. Tisztességes iparosmunka, de nincs benne semmi különös, ezért méltán fog eltűnni a süllyesztőben. Egyszer azonban mindenképpen érdemes megnézni, elsősorban Scott Eastwood és Oona Chaplin miatt. Egy erősebb történettel, jobban vezetett karakterekkel, gondosabb castinggal sokkal jobb film született volna, de ha mostanában készült romantikus alkotást szeretnénk látni, egyszeri szórakozásnak kiváló választás.
7/10
A The Longest Ride teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
