Trekie létemre egyáltalán nem a Star Trek 2. részének zenéje szólalt meg a fülemben, amikor szomorúan olvastam James Horner balesetéről, hanem egy kis kísértet jelent meg lelki szemeim előtt. Ezután nem volt kérdés, hogy a kiváló zeneszerző emlékére gyermekkorom egyik nagy kedvencét, a Caspert fogom újrázni. Akkoriban még nem volt ilyen szinten a CGI, emlékszem, milyen megbabonázva néztem az akkoriban rendkívül látványosnak számító képeket. Nagyon régen láttam a filmet, már csak pár jelenetre emlékeztem belőle, ezért gyermeki örömmel tudtam belefeledkezni ebbe a bájos kis családi moziba, amelyen sajnos már eléggé fogott az idő, de ettől nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek megtekintésre, akinek esetleg kimaradt volna eddig az életéből. 

Carrigan (Cathy Moriarty) nagyon dühös lesz, amikor megtudja, hogy édesapja nem hagyott rá más örökséget, csak egy pusztulóban lévő házat, Ostoros-t, De amikor megtudja, hogy a ház kincset rejt, azonnal a keresésére indul, ügyvédje, Dibbs (Eric Idle) segítségével. Azonban szembetalálja magát egy kedves és három nem annyira barátságos kísértettel. A probléma megoldására segítségül hívja a téma szakértőjét, Dr. James Harvey-t (Bill Pullman), aki lányával, Kate-tel (Christina Ricci) költözi be a házba. És a kalandok elkezdődnek...

Bűbájos a film, humoros, aranyos, megindító, és annyira szerethető a kis kísértet, hogy az utolsó percig magával ragad a történet. Pedig nem több, mint egy jól kivitelezett családi mozi, annak minden kliséjével és hibájával együtt, mégis csak szeretni lehet, mert nem szirupos. Kicsit nehezen indulnak be az események, talán túl sokáig időzünk azon, hogy a nem kísértet szereplők karaktereit megismerjük, de amint megérkezik a doki és Kate a házba, egy másik dimenzióba lép a film, és végre felpörögnek az események.

Nem a kirobbanó zsenialitás jellemzi a forgatókönyvet, inkább tisztes iparosmunka, amelyben minden megvan, amin egy gyerek jól tud szórakozni, de egy felnőtt is bele tud andalodni a történetbe. Casper olyan cuki, hogy csak szeretni lehet (talán túl tökéletes is a kis kísértet, de ez már tényleg gonoszkodás, hiszen neki az a dolga, hogy aranyos legyen), imádni való, ahogy belezúg Kate-be, akinek kicsit hóbortos apukája mellett egyedül kell szembenézni a tinikor minden gyönyörű nehézségével, úgymint pl. az első szerelem vagy az első csók (ami az ő esetében különösen emlékezetesre sikeredett). Dr. Harvey alapvetően egy jólelkű tudós, de ha a lányáról van szó, bátran szembeszáll a gonosz(nak látszó) kísértetekkel, akiket először nagyon utálunk (mert olyan csúnyán bánnak a tündibündi Casper-rel), de aztán elviszik a show-t a nem mindennapi egyéniségükkel és szövegükkel (javasolt a szinkronnal történő megtekintés!). Na és persze itt van a gonosz, kincssóvár Carrigan, akinek a sorsa természetesen csak a bukás lehet, ahogyan Dibbs is megkapja, amit megérdemel.

A zene természetesen varázslatos (fáj belegondolni, mennyi dallam veszett oda azon a repülőn), James Horner ismét hozta a tőle elvárható szintet, ha nincs is benne olyan világsláger, mint a Titanic betétdala (magát a filmet soha nem szerettem, de ettől ezt a számot még rongyosra hallgattam anno), tökéletesen festi alá a bájos történetet. Az animáció aranyos, ehhez a filmhez ennél több nem is kellett, de az egyéb effektek fölött már nagyon eljárt az idő (ez különösen akkor látszik, amikor Kate székes utazását visszafelé láthatjuk), és ez eléggé zavaró, de aztán jön a buli, és a romantika, és már feledtük is minden gondunk, annyira édesek a kis szerelemes tinik. Mindezzel együtt messze van ez az alkotás a tökéletestől (akad benne pár üresjárat, néhány színész erősen túljátssza a szerepét, a történet eléggé kiszámítható stb.), de kit érdekel, amikor Caspernek és Kate-nek szurkolunk, és jókat nevetünk a három idősebb kísérteten. Ne várjunk túl sokat a filmtől, engedjük szabadjára gyermeki énünket, hunyjunk szemet a technikai avulás felett és nagyon jól fogunk szórakozni rajta!

Christina Ricci soha nem tudta megismételni gyerekkori sikereit, pedig jó színésznő, és ebben a filmben is kiváló alakítást nyújt. Bill Pullman hozta a kötelezőt, Eric Idle volt már jobb, Cathy Moriarty-nak sem ez volt élete szerepe. De a kísértetek mindent vittek, Casper aranyos, a nagybácsik lehengerlőek voltak.

Mára már az animáció olyan szintre emelkedett, amellyel ez a film nem tud versenyezni, viszont annyi báj és gyermeki ártatlanság van benne, amellyel semmilyen CGI orgia sem tud felérni. Old school alkotás ez a maga műfajában, de a jobbik fajtából, kár lenne kihagyni az életünkből! 

7/10

A Casper teljes adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.