Szeretném azt mondani, hogy a héten érkezik bármi nézésre érdemes a mozikba egy 27 éves klasszikuson kívül, de az a helyzet, hogy nagy valószínűséggel mindenki azzal jár a legjobban, ha a Die Hard-ra vált jegyet. Vagy a pénteken induló Titanic Filmfesztivál valamelyik vetítésére - ez utóbbi jó eséllyel az egyik felelőse annak, hogy egyik forgalmazó sem mert francia vígjátékoknál és dokumentumfilmeknél komolyabb darabot behozni.
John McClane kalandja a mai napig megunhatatlan film, bőven megér bármikor egy újranézést. De ha kellenek még okok rá, akkor olvassátok kritikánkat!
A komolyzene nem igazán az én műfajom, de Fischer Iván munkásságát mélyen tisztelem. Nagyon komoly sikereket ért el a saját területén, és teljesen jellemző módon külföldön jobban elismerik, mint itthon. A Budapesti Fesztiválzenekar vezetőjéről készült ez a dokumentumfilm, amely azt a rendkívül ambiciózus célt tűzte ki maga elé, hogy teljes képet ad nekünk a világhírű karmesterről. Lehetetlen feladat, annyira sokrétű az ő szakmai élete, hogy ez biztosan nem fog sikerülni, ezért én nem is várok túl sokat ettől az alkotástól, csak annyit, hogy kicsit többet megtudjak egy emberről, akinek a zene az élete. (FilmBaráth)
A hét első francia komédiájáról nehezen tudom eldönteni, hogy próbálja egy kicsit a drámai oldalát is megcsillogtatni, vagy csak egyszerűen nem vicces. A paneljeit pedig mintha egy 30 éves Richard-Depardieu klasszikustól kölcsönözné, éppen ezért még azt is sejteni vélem, hogy mire fog kifutni a film. Vagy csak hiszek azoknak a kritikusoknak, akik eddig egyenesen borzasztóként aposztrofálták ezt a produkciót. (danialves)
Az Olivia Wilde főszereplésével készült horrort nem indult volna gyenge darabnak, de sajnos a végére teljesen szétcsúszott. Bővebben kritikánkban.
Ha esetleg nem volt elég elrettentő A hírnév ára, kapunk egy látszólag még annál is rosszabb francia vígjátékot. Az egykor szebb napokat is látott Christian Clavier főszereplésével érkező alkotás már tényleg csak vicces próbál lenni, éppen ezért nagyon látványos, hogy mennyire nem sikerül neki. Ha egy filmből csak egy olyan kétperces előzetest sikerül összevágni, amin még elmosolyodni sem lehet, nekem már nincs is mit mondanom. (danialves)
Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, tehetségkutatók kényelmesen hatásvadász toposzára épül a tititá, de megadom a filmnek a bizalmat, hogy több van benne, mint egy hosszúra nyújtott x-faktoros kisfilmben. Annak ellenére is, hogy az előzetes igazából nem mutatott sokat abból, mennyivel lesz több a mű egy egyórás, bármelyik tévé képernyőjére feltehető riportnál, és ebből kifolyólag pontosan mi indokolná a mozis forgalmazást. Megkockáztatom, hogy ebből az alkotásból még értelmes néznivaló is lehet - egy szombat este, a tévében a híradó előtt. (danialves)
Itt a tavasz, naná, hogy nem telhet el hét romantikus film nélkül. Ezúttal a hollandok vannak soron, akik valószínűleg úgy látták, hogy saját országuk nem elég vonzó helyszín, így Toszkánában zajlanak a már ezerszer látott események. Esküvőszervező szép lány, aki természetesen pár nélkül van, és egy fiú, aki nem hisz a házasságban. Nem vitték túlzásba a kreativitást a forgatókönyvírók, az előzetes sem túl érdekes, harmatgyenge alkotásra van kilátás. Viszont randifilmnek tökéletes, akkor úgyis mindegy, mi történik a filmvásznon (FilmBaráth)
Három diplomával a hátam mögött (egyik sem büfészak!) nyugodtan mondhatom, hogy a tudás hatalom. Esélyt ad a minőségi életre, önbizalmat és biztos jövőt nyújt, valamint olyan szellemi szabadságot, amelyre a hátrányos helyzetű térségekben élő gyerekeknek nagyon kevés esélyük van. Éppen ezért nagyon fontosnak tartom ezt a dokumentumfilmet, amely azt mutatja be, milyen emberfeletti küzdelmet folytatnak a világ különböző részein élő gyerekek azért, hogy eljussanak az iskolába, amely nélkül nincs jövőjük. Szép, tartalmas alkotást várok! (FilmBaráth)
