[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
Mindmáig a legnagyobb bánatra az adja az okot a Kubrick-fanok körében, hogy a rendezőnek mennyi megvalósulatlan projektje volt. Közülük is pedig a legnagyobb a Napóleon életrajzi film, amelyet már igen komoly előkészületek után kaszált el a stúdió. Az okok elsősorban a komoly költségvetés és a hasonló jellegű produkciók korabeli bukása voltak, de a szkriptet olvasva be kellett látnom: egy ilyen forgatókönyvnél az a csoda, hogy eddig eljutott. Ezúton is köszönöm Lisztes kollégának az ajánlást, amelynek személyében a Writers' Block eddigi leggyengébb alanyát üdvözölhetem, ugyanis Kubrick könyvéből nagyon sokat lehet tanulni arról, hogyan NE írjunk szkriptet.
Nem arról van szó ugyanis, hogy a történet gyenge, esetleg vannak benne kisebb hibák, hanem a rendező következetesen minden klasszikus hibát látványosan elköveti, amitől csak egy film működésképtelenné válhat. Kezdjük rögtön azzal, hogy a mű gyakorlatilag egy 150 oldalas Wikipedia-szócikk, csak éppen forgatókönyv formátumban. Kubrick nagyon alapos kutatómunkát végzett alkotásához, csak éppen azt felejtette el, hogy néha a kevesebb több. A Napóleon kínos alapossággal tér ki alanya életének összes fontosabb eseményére az elsőtől az utolsóig, fárasztóan aprólékosan időzve a diplomáciai és politikai játszmákon, majd nem ritkán éveket ugorva következőre. Ez azt eredményezi, hogy 10 oldalanként a mellékkarakterek szinte teljesen kicserélődnek, sokszor pedig nem is magát a főhőst látjuk, hanem két, a semmiből előkerült nagykövet diplomáciai izmozását vagy éppen a francia országgyűlés politizálást olvashatjuk oldalakon keresztül. Ha találunk egymás után két jelenetet, amik összefüggenek, akkor már örülhetünk, ugyanis jellemzően ezek a semmiből jönnek és a semmibe futnak ki, a szkriptnek (a haloványan megjelenő szerelmi szálon kívül) nincs íve, ami többé tenné egy képekkel illusztrált előadásnál.
Ugyanis Kubrick ezeket a masszív ugrásokat és eszement részletességet természetesen narrációval igyekszik kipótolni, de itt sem tud mértéket tartani: a forgatókönyvben gyakorlatilag többet beszél a narrátor, mint bármelyik szereplő, vagy éppen utóbbiakat is csak "Voice-over"-ként halljuk. Ezeknek témája pedig lehet bármi a töménytelen történelmi háttérinformációtól a szereplők lelkiállapotának szájbarágásáig, de ez utóbbi még a jobbik eset, ugyanis Kubrick rendre elképesztően egyértelmű (on-the-nose) dialógusokkal teszi meg ugyanezt. Érdemes megfigyelni, hogy szinte zéró kiegészítő információ olvasható a sorok között, ami a karakterek lelkiállapotát, reakcióit írná le, a szerző inkább mindet beleerőlteti a szövegekbe. Vagy éppen ilyen ügyetlen megoldásokhoz nyúl:
A szereplők és a narráció mondataiban pedig az a hihetetlenül kellemetlen, hogy egyfajta korhűséget imitálva (vagy éppen konkrét levelekből idézve) mindegyik többszörösen összetett, felfoghatatlanul bonyolult mondatokban beszél, amelyek írásban még csak-csak követhetők, de van egy olyan érzésem, hogy a vásznon inkább egy parlamenti közvetítés jellegét öltötték volna magukra. Természetesen amikor éppen nem csatajelenetet látunk, ugyanis a produkció grandiózussága elvitathatatlan már csak abból is kiindulva, hogy minden máshoz hasonlóan Kubrick a csaták közül is beemelte szinte az összeset, ezek pedig - annak ellenére, hogy viszonylag sokszor megkerüli, hogy tényleg csatajelenetet kelljen mutatnia - igen komoly elemét szolgáltatták volna a produkciónak. (És tegyük hozzá, hasonlóan sok erőforrást emésztettek volna fel a kor technológiai színvonalán.)
Ha valóban ez volt az oka, hogy a film végül a tervezőasztalon maradt, köszönetet mondhatunk Kubrick szokásos ambíciójának, mert ezúttal három órányi szenvedéstől kímélt meg minket. (Egyben pedig kiválóan igazolja, hogy miért készített a rendező pályafutása során inkább adaptációkat.) De legalább a mai napig elrettentő példa lehet azok számára, akik egy életrajzi film írásába akarnak fogni, mert tökéletesen képviseli mindazt, ami miatt ez a műfaj nem szokott működni a vásznon. Kár, hogy a felhozatalt elnézve viszonylag kevesen kezelik elrettentő példaként.
Ha van ötleted, javaslatod, milyen forgatókönyvről legyen szó legközelebb, írd meg kommentben!