Minden normális ember delfinekkel szokott úszkálni, James Bond naná, hogy cápákkal. Na, nem jószántából teszi, természetesen, az ok a szokásos: meg kell menteni a világot egy világuralomra törő őrülttől. Ezúttal a tenger mélyén zajlanak az akciódús események, búvárkaland…

Több szempontból is történelmi bejegyzés ez, úgy gondolom. Egyrészt, mert ez életem első sorozatkritikája, másrészt pedig egy olyan szériát vesézek ki, ami még viszonylag friss, de már most elképesztően nagy kultstátusznak örvend. Az írás nagyon erősen spoileres, ezért…

Alig ismertem meg Mickey Rourke-ot az Angyalszívben. Hihetetlen, hogy egykor angyalarca volt a ma már felismerhetetlenné plasztikázott színésznek. Ritka Hollywoodban olyan látványos visszatérés, mint az övé, hiszen a műtétek miatt szétszabott arca miatt nem is hasonlít egykori…

Lehet poénra venni a dzsihádot, úgy, hogy nem bántó a film humora? Az angoloknak bizony sikerült. Valószínűleg kimarad az életemből ez a kiváló alkotás, ha a 10 legjobb Benedict Cumberbatch alakításról szóló poszt kapcsán nem hívják fel a figyelmemet rá a kommentekben. Ben…

Ha a tegnapi poszt után még maradtak olvasóink, most egy hasonlóan felkavaró önvallomással érkezünk számukra. Nyilván mindenkinek megvannak azok a filmek, amiket a társadalom minden rosszallása ellenére nem nézett még meg, ugyanakkor azok is, amelyek megtekintését legszívesebben…

Blue Ruin A Blue Ruin tulajdonképpen egy klasszikus bosszúsztorit elevenít meg: a társadalom peremén élő Dwight szüleinek gyilkosát 20 év után szabadlábra helyezik, a férfi pedig elindul, hogy elégtételt vegyen, ami végül egy végeláthatatlan vendettasorozatba torkollik.…

Sosem tudom eldönteni, magától az alapítástól, vagy az első filmkritikától datáljuk a blog születését, mindenesetre valamikor mostanában lenne aktuális ez. Ebből kifolyólag pedig valamilyen összeállítással meg kell emlékeznünk róla. Miután mindent megteszünk a pénz és az…

Podcast adássorozatunk elérkezett a második felvételhez, amelyben a manapság igencsak népszerű dramedy műfajból válogattunk ki négy figyelemre méltó filmet. Az esetleges hanghibákért elnézést kérek, valamint a felvevőprogram az adás végi elköszönésünket elfelejtette…

Miután lassan érkezik a blog második szülinapja, azon gondolkodván, hogy mi olyat csinálhatnánk, ami még nem volt, arra jutottunk, még nem adtuk meg a lehetőséget az olvasóknak, hogy kérdezhessek. Bármit. A kérdőív kapcsán már láttuk, hogy mennyire felszabadítja az embereket, ha…

Akár feliratosan, akár szinkronosan néz filmeket az ember, időnként felkapja a fejét egy-egy furcsa szöveg hallatán/olvasatán. Rosszabb esetben pedig fel sem tűnik, hogy a fordítók milyen merényletet követnek el egy-egy szöveg kapcsán az eredeti szöveg ellen. Alább következzen…

Nem lehet oka a panaszra a Sonynak, hiszen amíg a Warnernek minimum 2017-ig el fog most már tartani, mire összehoz egy értelmes Igazság Ligája-franchise-t, addig nekik legalább van egy aranytojást tojó szuperhősük. Ugyanakkor nem is irigylem őket: cserébe azért, hogy náluk…

Vajon milyen az igazi Gonosz? Nem, nem a matinékban és olcsó horrorfilmekben szereplő patás Lucifer az, aki látványosan hamvasztja el áldozatait. Az igazi Sátán belülről éget el, lassan, de biztosan zúzza szét a személyiségedet, olyannyira, hogy önként és dalolva mész a Pokol…

Kezdem azt érezni, hogy az orosz népnek van egy olyan egyszerre jó és rossz szokása, hogy bitang hangulatos filmeket tudnak rendezni borzalmasan megírt forgatókönyvekből. Ennek legfrissebb példája a Metro volt, azonban 1986-ig visszamenve is pont ugyanez a kép fogadott, ezúttal egy…

Eszem, f...fantáziám megáll, már több mint 20 éves ez a filmművészet csúcsait alulról verdeső alkotás! Pedig mintha tegnap lett volna, hogy VHS kazettán, iszonyatos hangminőségben ezredszer néztem meg és visítva nevettem rajta, ahelyett, hogy a középiskolás házimat írtam…