Vajon milyen az igazi Gonosz? Nem, nem a matinékban és olcsó horrorfilmekben szereplő patás Lucifer az, aki látványosan hamvasztja el áldozatait. Az igazi Sátán belülről éget el, lassan, de biztosan zúzza szét a személyiségedet, olyannyira, hogy önként és dalolva mész a Pokol legmélyebb bugyrába vezekelni azokért a bűnökért, amelyeket lehet, hogy nem is követtél el. Nagyon jó színész kell ahhoz, hogy elhidd neki, hogy ő az ördög maga. Robert de Niro tökéletes választás volt erre a szerepre, kár, hogy a film nem sikerült olyan jól.
Harry Angel (Mickey Rourke még plasztikázás előtti állapotban) egy nem túl menő magándetektív. Egy nap új ügyfele akad, Louis Chypre (Robert de Niro), aki arra fogadja fel, hogy megtaláljon egy sok éve eltűnt énekest, Johnny Favorite-et, akivel magánjellegű számadása van. Alig kezd el nyomozni Harry, máris hullába botlik, aminek nem örül túlságosan. Ki akar szállni, ámde jó pénzért végül mégis vállalja a folytatást. Nem biztos, hogy jó döntést hozott, egy Isten háta mögötti helyen elmerül a vallási kérdésekben, az útját vér és halottak kísérik, a végső találkozás a Sátánnal pedig csakis balul sülhet el...
Legendás film, Robert de Niro még legendásabb alkotásával. Mégsem ragadott ragadott annyira magával, ahogy vártam. Túl sok az üresjárat, a rengeteg szimbólum között elvész a történet, és ami rosszabb, a karakterek is. Csontig hatoló filozófiai mélységeket akart megmutatni a film, de végül nem kicsit lett felszínes. A finálé mindent megér, tökéletes mestermű, de amíg addig eljutunk, többször válik zavarossá a cselekmény. Főleg a színészi alakításoknak köszönhető, hogy a dramaturgiai hiányosságok ellenére mégis izgalmas és érdekes lesz a film egésze.
William Hjosberg Bukott angyal című regénye alapján készült a film. Alan Parker képzeletét elindította a misztikus fausti történet, de az író engedélyével jelentős változtatásokkal vitte filmvászonra. Érdekes, hogy az alkotás bemutatásakor nem aratott nagy sikert, de az évek alatt igazi kultfilm lett belőle. Az operatőri munka és a képi világ lenyűgöző (megvilágítások, atmoszféra stb.), azonban ez még kevés ahhoz, hogy mestermű legyen. Sok legendás jelenet van benne (vérgőzös szexjelenet például), de a film mégsem áll össze egységes egésszé. A forgatókönyv nem kicsit lett eklektikus, ráadásul a színészek sokat improvizáltak, ami egy thrillernél nem biztos, hogy célravezető a történet egésze szempontjából. A jelenetek színvonala hullámzó, ahol és Rourke és de Niro együtt szerepel, azok nagyon erősek, a többi azonban nem üt igazán. A párbeszédekre ugyanez igaz, ennek eredménye a sok üresjárat, az érdektelen képsorok. A zene nagyon találó, rengeteget hozzátesz a film drámai erejéhez.
Túl sokat akart elmondani a film, Alan Parker elveszett a részletekben. A látvánnyal ér el elsősorban hatást, az igazi mélység sajnos csak elvétve jelenik meg a filmben. Az utolsó negyedóra filmtörténeti erejű, a kezdés azonban lassú, ahogyan a történet is összevissza folydogál, nem szögezi székhez a nézőt. A szimbólumrendszer nagyon erős, talán túlságosan is az, a karakterekre kevesebb figyelem jutott, és ez nem tett jót a filmnek.
A film főszereplője Mickey Rourke, aki egy jó színész, azonban gondolom senkit nem lepek meg azzal, hogy Robert de Niro (aki klasszissal jobb kollégájánál) simán lemossa a vászonról. Valóban sátáni az alakítása, ő maga a megtestesült gonosz, főként azért, mert annyira ártalmatlannak tűnik, mindeközben mégis rémisztően félelmetes. Ezeket a képsorokat látva még jobban tud fájni, hogy manapság milyen filmekben pazarolja kivételes tehetségét és drámai erejét. Mickey Rourke kiváló alakítást nyújt, jól érezteti, hogyan esik szét Harry Angel személyisége (a "tudom, ki vagyok" jelenet simán zseniális), de de Niro mellett csak másodhegedűs lehetett ebben a filmben. Lisa Bonet és Charlotte Rampling szintén kihoz mindent a karakteréből (más kérdés, hogy a nem volt túl nagy játékterük, ez a film de Niroról és Rourke-ról szólt).
Alan Parker jó, de nem kiváló filmet rendezett. A fausti történethez megtalálta a két tökéletes főszereplőt, gyönyörűen fényképezett jelenetek során keresztül jutunk el a zseniális fináléig, de összességében mégis elégedetlen a néző, nem áll össze egységes egésszé a film.
Mickey Rourke még angyalarccal, de Niro sátáni alakítással teszi felejthetetlenné ezt az erősen közepes Parker-mozit. Egyszer mindenképpen látni kell!
7/10
