Másodvélemény: A nagy Lebowski / The Big Lebowski (1998)
2014. december 22. írta: NY124

Másodvélemény: A nagy Lebowski / The Big Lebowski (1998)

the-big-lebowski_1.jpgIsmét arra a következtetésre jutottam, hogy itt a blogon már kitárgyalt filmet szükséges lenne újra elővenni, picit leporolni és beszélni róla. Bár most az indok kissé különbözik. A nemrég megjelent Contact másodvéleményemmel ellentétben itt most nem arról van szó, hogy szükségesnek érzem kifejteni az eltérő véleményem (hiszen Danialves kolléga nem volt rossz véleménnyel a címben szereplő filmről), hanem arról, hogy úgy gondolom, hogy a másik kritikában elmaradt a film lényegi részének, fő tartalmának kitárgyalása, ami a Coen fivérek egyik legfőbb művével kapcsolatosan nagyon sajnálatos tény. Ez a kis félreértelmezés minden bizonnyal azért valósult meg, mert a The Big Lebowski egy igazán különleges filmművészeti alkotás, amit könnyű félreértelmezni, könnyű félreérteni, elsiklani az üzenete felett. Ennek oka nem csak a szörnyű magyar szinkronban rejlik, bár az is igaz, hogy az eredeti hanggal ellentétben a magyar szinkron gyakorlatilag tönkreteszi a film gondosan megteremtett hangulatát. Az igazi ok a Lebowski kettős természetéből adódik, amit máris kifejtek.

A történet felvázolásától és egyéb felvezetőktől megint eltekintek, hisz az a korábbi irományban megtalálható.

Tehát a mű kettős természete a következő. Az egyik oldalon megtalálható egy zseniálisan megalkotott világnézet, filozófia, látásmód, amely főképp a „Dude” Lebowski személyén és viselkedésén, metaforikus karakterén keresztül tárul elénk. Ő az a kilencvenes évek elején élő lusta, munkanélküli, hanyag alak, akinek a legfontosabb dolog a haverokkal való bowling, némi White Russian koktél, no meg egy kis fű. Köpenyben, gyűrött pólóban, rövidnadrágban és papucsban jár le a boltba vásárolni. Mégis ő az a személy, aki rátalált a nyugalomra és a folyamatosan felsorakoztatott komikus és groteszk idiotizmussal szemben egy józan hozzáállást mutat be (átvitt értelemben józan, bár az iszogatása ellenére konkrétan soha nem látjuk részegnek). Hiába hazudnak neki és használják ki, ő mindig megmarad a „take it easy” állapotában, hiszen valami olyan pontot talált az életben, ami túlmutat a mindennapi problémák feletti szenvedésen és aggódáson. Ennek legékesebb bizonyítéka az, hogy a bajba akaratán kívül keveredik bele, és ha tehette volna, akkor ő egy egyszerűbb megoldás mellett döntött volna. Tökéletes kiegészítése (és valamelyest ellentéte) a neurotikus félőrült Walter, aki soha nem tért vissza teljesen a vietnami háborúból.  A kettejük interakcióiból származik szinte az összes legendás mondat és jelenet, továbbá így válik igazán hangsúlyossá a film üzenete. Emellett lényegesek még a filozofikus háttér szempontjából az álomjelenetek és a narratív szál, ez tetőzi be és teszi kerekké a tartalmat, teremti meg azt a légkört, amiben ez kikristályosodhat. Én nem csak az intenzív, durva jelenetekből szeretek idézni, hanem például a nyitójelenetből is, bőven tartogat nekünk a film elemien fontos megállapításokat.

thebiglebowsupermarket.jpgA másik oldalon az orrunk előtt ott az evidens, kézzelfogható része a filmnek, ami hasonlóan zseniális. Könnyű itt leragadni és ezt taglalni. Értem ez alatt azt, hogy a párbeszédek megírása, a kidolgozott szereplők közötti kémia példaértékű, a csavaros és legtöbbször kiszámíthatatlan sztori hasonlóan fergeteges, ráadásul a megfelelő adagolás miatt nem is fullad ki.  A színészek összhangja a rájuk szabott karakterekkel pedig ritkán sikerül ennyire jól. Jeff Bridges és John Goodman egy óriási részt tettek hozzá azokhoz az erényekhez, ami miatt méltán vált történelmivé az alkotás. Emellett még érdemes kalapot emelni a többiek előtt, akik szintén kiválóak a mellékszerepekben, közülük Philip Seymour HoffmanSam Elliott és Julianne Moore azok, akiket én személyesen kiemelnék. Az audiovizuális élménybe nagyon nehéz belekötni, bár azoknak, akiknek nem tetszik a Coen tesókra jellemző közlésmód, lehet, hogy ismét picit csalódni fognak. Ettől függetlenül a rendezés, a beállítások, az apró, egy-egy részletet nyomatékosító eszközök mind-mind csak dicséretet érdemelnek.

Összességében a Coen fivérek által megalkotott A nagy Lebowski tipikusan az a film, ami szinte minden téren kitűnő, nagyon odatette magát a testvérpáros. A sajátságos stílusukon, világukon és humoron túl egy olyan maradandó alkotást teremtettek, ami azért tud egy fokkal nagyobbá válni az olyan remek forgatókönyvvel rendelkező, hasonlóan sajátságos, különleges filmeknél, mint például Guy Ritchie Blöff című alkotása, mert nem csak egy egyedi, könnyen idézhető, király alkotás szeretne lenni némi társadalomkritikával, hanem egy egyetemes, az egész világra rávetíthető filozófiát, átfogó pozitív látásmódot próbál nekünk nyújtani. Nem csak a sztoriról szól, hanem egy hozzáállásról. És ha jelentéktelen kisemberként az idióta és zűrzavaros világban a nyugalmat, harmóniát, megbékélést, Jézust (vagy Buddhát, nevezze mindenki az ő tetszése szerint) szeretnénk megtalálni, akkor a vallási szentírások mellett érdemes körülnézni, mert lehet, hogy az esti bevásárlásnál találkozunk vele amint épp napszemüvegben tejet vásárol.

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr236988211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gringo 2014.12.22. 15:48:58

Szerintem ez is egy túlértékelt film. :)

Razzul 2014.12.22. 15:51:08

@Gringo: Miért gondolod így? :)

(((d(-_-)b))) 2014.12.22. 17:54:31

Az egyik csúcskedvencem, imádom.

walter sobchak 2014.12.22. 20:33:16

@Gringo: Hatalmas közhely, de a jó filmek mindig túlértékeltek is egyben. És hát attól függ, mit nevezünk túlértékeltnek :). Idehaza alig ismerik a Lebowskit, aki meg ismeri, ritkán tartja kiemelkedő filmnek, általában a "Ja, asszem láttam" a reakció, az idézeteket gyakorlatilag senki sem ismeri vagy érti, sőt, sokszor a filmet összekeverik a Fargóval. És erre lehet azt írni, "dehogyisháténismerem", szerintem érthető, mire gondolok.

Egyébként Walternek szerintem nemcsak az a baja, hogy a vietnami háborúból nem tért vissza, hanem - ahogy azt Töki a fejéhez is vágja a furgonban - a feleségét nem tudja "elengedni". "Vigyázol a hülye kutyájára, eljársz a zsinagógájába, egyfolytában a múltban élsz". Sőt, még a tekézés is ilyen őrülete, nem véletlen az a két baromi jó jelenet, az "Írj be egy kövér nullát" és a "SHOMER SHABBOS" (sőt, utóbbinál ütközik ezzel a zsidómániájával); mindkettőben kizökkentik a megszokott kerékvágásból, és ettől totál elmebeteggé válik.

A szinkronról annyit, hogy szerintem jó lett, de tényleg teljesen más lesz tőle a film. Mindenki jó hangot kapott, és jó szövegek is vannak benne. De így van, az eredeti hanggal az igazi, amiben a fuck szónál csak a "man" szó hangzik el többször (leszámítva a szereplők nevét persze). Nagyot röhögtem, amikor megtaláltam azt a videót, amiben összeollózták az összes "man"-t, ami a filmben elhangzik, és ebből egy 6 perces anyag jött össze :D. Itt:

www.youtube.com/watch?v=UeOx7tCDQf4

Ja, és nagyon jó írás, remélem, sokan olvassák majd, és még többen nézik meg a Nagy Lebowskit.

NY124 · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.12.22. 21:06:39

@walter sobchak: Köszi a tartalmas hozzászólást. :) Egyetértek, Walter személyiségében szerintem az összes ilyen berögzült dolog múltbéli traumára/traumákra vezethető vissza, az egyik feltehetően Vietnam a másik pedig a válása. Ezeket nem képes feldolgozni, így az ebből eredő feszültséget a szabályaival "oldja fel". Megteremt magának egy mások által sokszor nem elfogadott, konfliktusokat létrehozó szabályrendszert, ha pedig valaki ellenérzéseit a tudtára hozza azt képtelen tudomásul venni.

A szinkron először nekem is pozitív volt, amikor meghallottam a magyar hangokat nekem is az volt a reakcióm, hogy jól el lett találva. Kár, hogy a hangsúlyozásokat, az egyedi karaktereket már kevésbé tudták összehozni a szinkronszínészek. A videóért pedig köszi. :D

walter sobchak 2014.12.22. 21:29:16

@NY124 (Darvas Tamás): Köszi! Igen, a szinkron itt kényes dolog, mert ahogy azt maguk a Coen-tesók mondták, a filmjeikben az akcentusok külön szereplők (pl. a Fargóban Steve Buscemié, amelyet a szinkronban egyszerű paraszt-magyarként adtak vissza - kár érte, igaz, nagyon nem volt más választásuk a szinkronkészítőknek, inkább ez, mint hogy Győzike szinkronizáljon). Pl. a Lebowskiban a "The Man" vagy "The Stranger" néven futó Sam Elliot durva déli (vagy nyugati? nem vagyok nyelvszakértő :D) akcentusa is hozzátesz a hangulathoz, a nihilisták tört német-angolja meg a szó legszorosabb értelmében külön szereplő, külön dramaturgiai funkcióval (az eredetiben alig értik a szereplők, a szinkronban rendesen beszélnek).

Egyébként a szinkron azért furcsa, hogy tetszik, mert én amúgy nem szeretem, ha eltérnek a megszokott hangoktól. Dörner György amúgy nem illik Jeff Bridgeshez (Sörös Sándor illik hozzá), és Helyey László sem John Goodmanhez (hozzá pedig Koroknay Géza jó, aki ebben a filmben az öreg Lebowskit szólaltja meg). De még Steve Buscemit is jobban szeret(t)em Kaszás Attilával, mégis jó volt a film ezekkel a hangokkal.

Ugyanez igaz a még elfeledettebb Coen-műre, a Nagy ugrásra (The Hudsucker Proxy), amiben szintén nem a szokványos hangjaikat kapták a szereplők (na jó, ott több szinkron is volt).

De visszatérve a Lebowskihoz, a mellékszereplőkhoz amúgy hozzáírnám Tara Reidet, aki abban a pár percben valamiért nagyon jól hozza a buta ribit: "Brent nem nézheti, hacsak nem fizet egy százast." :DD (Ahogy az egyik Lebowskis youtube-videó alatt beírta valaki: "Just Tara playing herself" :D).

NY124 · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2014.12.23. 02:39:52

@walter sobchak: Plusz még érdemes megjegyezni, hogy ha jól emlékszem, akkor az egyetlen támpont Lebowskiéknak annak a megállapítására, hogy azok akik berontottak a házába "nácik" a német akcentus volt. Ez a szinkron miatt elsőre nem is eshet le a nézőknek. Ez is megmutatja, hogy mennyire fontos tényező.

Gringo 2014.12.23. 12:28:58

@Razzul: lehet, hogy csak az a baj, hogy amikor a magyar mozikban ment én valamiért nem tudtam elmenni rá. Pedig akkoriban szinte minden filmet láttam. A haverok áradoztak róla, de aztán kiment a fejemből. Az idén néztem meg végre, szinkron nélkül, feliratosan és valahogy nem tudtam megérteni mitől olyan nagy film ez. Talán mert nem tudtam azonosulni a főszereplő karakterével, semmi szerethetőt nem találtam benne, csak egy lúzer.
De persze ez csak az én véleményem, lehet hogy csak nem értettem meg a film mondanivalóját.
süti beállítások módosítása