Csupa balf.,,ácán vesz körül!  Ez a valóságban egyáltalán nincs így természetesen, de az úri nevelésem ellenére nekem ez a kedvenc idézetem ebből az agyament vígjátékból, amelyet gyorsított ütemben nézzen meg az, akinek valamely meg nem bocsátható okból kimaradt eddig, és készüljön fel a  másfél óra tömény nevetőgörcsre! Mivel én a 80-as években voltam gyerek, volt szerencsém nagyszerű vígjátékokon felnőni, ezért jogosan szokták felróni nekem, hogy nem tudom igazán értékelni a műfaj mai darabjait (Adam Sandler-rel ki lehet kergetni a világból például). De miért érném be a középszerű semmiségekkel, amikor nézhetem a régi jó filmeket is? A Star Wars megtekintése után azonnal eszembe jutott ez az egykori nagy kedvenc, amelyet hosszú kihagyás után újráztam, és csak annyit tudok mondani, hogy még mindig betegre nevettem magam rajta, élmény minden perce, kiváló vígjáték!

Egy messzi-messzi galaxisban a gonosz Űrgolyhók nagy bajban vannak: komoly hiánycikk náluk a friss levegő, ezért sürgősen találniuk kell egy bolygót, ahonnan pótolni tudják ezt az éltető elemet. A békés Druida lesz a célpont, amelynek kissé hisztis hercegnője, Vespa (Daphne Zuniga) éppen meglóg az esküvőjéről, és egyenesen Lord Helmet (Rick Moranis) űrhajójának útjába kerül, így foglyul ejtik a rosszfiúk. Ámde szerencsére éppen arra jár egy pénzzavarban lévő űrcowboy, Lone Star (Bill Pullman), és félig ember, félig kutya kollégája, Morzsa (John Candy), és nem kevés díj ellenében elvállalják, hogy kiszabadítják a leányt a gaz űrgolyhók karmaiból...

Hardcore Star Trek fanként gyakran el szoktam sütni azt a poént, hogy a "rivális" Star Wars - univerzum egyetlen dologban jobb "nálunk": a paródiája fényévekkel jobban sikerült. Mert a Roddenberry-galaxisnak is megvan a sajátja, ámbár a Galaxy Quest-et nem szokták szeretni a rajongók, mert időnként nagyon durván gázolnak a lelkükbe az alkotók (azért nem mindenki, nálam Leonard Nimoy - azaz Spock - Isten-státuszban van, de ettől én még nagyon jókat nevettem a róla mintázott alak poénjain), viszont, ami nagyobb baj, összességében nem igazán ütős film, ellenben Mel Brooks vígjátéka időtálló klasszikusnak bizonyult. Másfél óra őrülten jó poénkodás, nem kímélték a rekeszizmainkat, Lucas univerzumán kívül több film is megkapja a magáét (még Star Trek poén is van benne - a transzporter ugyebár - , és sportszerűen meg kell jegyeznem, hogy nagyon jó!), bár sok értelme nincs az alkotásnak, de kit érdekel, ha közben istenien szórakozunk a jeleneteken, amelyek máig nem unalmasak?

Tegye fel a kezét, aki elsőre megjegyezte, hogy Lord Helmet kije is Lone Starnak! (harmadjára sikerült a pici agyamba vésnem, hogy ő az apja unokaöccsének az unokabátyjának a régi szobatársa, de legalább volt okom újranézni ezt a frenetikus jelenetet). De a végtelenségig lehetne sorolni a poénokat (az megvan, amikor szó szerint átfésülik a sivatagot?), ez bizony tömény marhaság, hihetetlen, hogy mennyire kreatívan nyúltak az alapanyaghoz az alkotók, még a pofátlan önpromóciót sem hagyták ki, de még ez is nagyon jól állt nekik! Kár, hogy a legvégére kifogyott a szufla a történetből, nekem hiányzott az igazi csattanó a végére, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, bár meg tudná közelíteni manapság egy vígjáték ezt a filmet! Kizárólag magyar szinkronnal kéretik megtekinteni ezt a klasszikust, sokkal jobb, mint az eredeti! Harkányi Endre zseniális, de Kránitz Lajos, Hegedűs D. Géza, és a többiek is kiváló munkát végeztek, pironkodhatnak a méltatlan utódok! 

A siker titka a helyzet és jellemkomikumok tökéletes kihasználása, az ikonikus Darth Vader figura tökéletes ellentéte az erősen mélynövésű Rick Moranis, a sötét Nagyúr jellemét is teljesen kiforgatták, és a néhány mérettel nagyobb sisakból is kihoztak mindent, amit lehetett. A fénykardokat sem lehetett kihagyni, Yodából Yoghurt lett, Chewbaccából Morzsa, Han Solót kicsit egybegyúrták Indiana Jones-szal, Leia kakaóscsiga frizurája is új értelmet nyert, vagyis akadt ötlet bőven és nem restellték megvalósítani ezeket az alkotók. Más híres filmekből is ismerősek lehetnek egyes jelenetek (John Hurt volt olyan jó fej, hogy eljátszotta saját maga paródiáját az Alien-ből, A majmok bolygójának zseniális zárójelenete is megidézésre került többek között), de a sok poén összeállt egy egységes egésszé, vagyis nagyon jól sikerült a forgatókönyv. Mel Brooks nem hazudtolta meg önmagát, nem kevés társadalomkritikai élt is csempészett a vicces jelentekbe, de ez egyáltalán nem zavarja a felhőtlen szórakozást.

Bill Pullman hozza a kötelezőt, Daphne Zuniga bájosan felejthető, Mel Brooks profin nevettet, John Candy kiváló (szomorú, hogy egy ilyen tehetséget  fiatalon veszítettünk el), de a show-t Rick Moranis viszi el, mindenkit lemos a vászonról, lubickol a szerepében.

Mel Brooks klasszikust alkotott, ami egy vígjátéknál nem könnyű, hiszen a poénok gyorsan megkopnak, de ezúttal nem fenyeget ez a veszély, sok évvel a bemutató után is sírva nevetünk rajtuk. Ez főleg annak köszönhető, hogy a Star Wars - univerzum kiváló alapanyag (most komolyan, rossz filmnek a paródiája érdekel valakit?), szabadon szárnyalhatott a kreativitás, unalomnak itt nincs helye, igazi űrbuli ez a javából, nagy golyhó az, aki kihagyja!

Sisakrostélyt fel, a Svarc legyen velünk, ez egy kivételesen jó vígjáték, kötelező darab!

9/10