Hát akkor lássuk, hogyan tanította meg táncolni Kevin Bacon a nyársat nyelt polgárokat! Naná, hogy A galaxis őrzői szám szerint második megtekintése során jutottam erre az elhatározásra. A nyár legjobb blockbusterének a zenéje is zseniális volt, dübörögtek a 80-as évek dallamai, többször is történt utalás erre a filmre és Kevin Bacon játékára. Mivel ez az örökbecsű alkotás eddig kimaradt az életemből (vagy nem emlékszem rá), kíváncsian pótoltam ez a hiányosságot, és azt kell mondanom, hogy nem több, mint egy bájos zenés-táncos tinifilm, közel sem a legjobb a műfajában, de Kevin Bacon valóban kiváló benne, és magával ragadó stílusa van, egyszer érdemes megnézni.

A nagyvárosban felnőtt Ren McCormack (Kevin Bacon) egy kisvárosban kénytelen elvégezni a gimnázium utolsó osztályát. Imádja a rock and rollt, nagyon szeret táncolni, de amilyen mákja van, a településen ezek a tevékenységek erősen tiltottnak minősülnek, ráadásul a lelkész, Shaw Moore (John Lithgow) a szószékről gyújtó hangú beszédeket intéz a gyülekezethez, annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Azonban van neki egy lánya, bizonyos Ariel (Lori Singer), aki apjával ellentétben nagyon is szeret élni, így lassan, de biztosan egymásra találnak Ren-nel, és mindent megtesznek azért, hogy egy jót bulizhassanak végre...

Jól kezdődik a film, nagyon látványosan tudnak unatkozni a hívők a misén, a Jean-Claude van Damme percek alatt klasszikussá vált kamionos mutatványát megszégyenítő jelenettel hamar megvan az alaphangulat, aztán elkezd dübörögni a rock and roll, már-már bulizunk, amikor elkezdődik a konfliktus, amelynek vannak szép pillanatai (a traktoros jelenet nagyon ott van a szeren), de összességében egy teljesen kiszámítható történetet követhetünk figyelemmel. Szerencsére a zene és a táncbetétek jó ütemben kerülnek a szemünk elé, ezért nem unjuk halálra magukat a filmen, de nem kicsit sikeredett klisésre a forgatókönyv.

A karakterek nem túl bonyolultak, van egy főhősünk, aki szembeszáll a település szellemi vezetőjével, meggyőzi az igazáról, és természetesen beleszeret a lányába annak rendje és módja szerint. Ariel alakja jóval színesebb, egy lázadó szellem, aki igazából csak arra vágyik, hogy szeressék, naná, hogy Ren meg tudja szelidíteni a vadóc lányt, aki rájön, hogy neki nem egy übermacsó fiú kell, hanem inkább egy érzékeny társ, aki megérti a lelkében dúló viharokat. Ren barátja, Willard legyőzi a félszegségét és a parkett ördöge lesz, hogy le tudja nyűgözni a barátnőjét. A tiszteletes figurája lett a legjobban megírva, ő valóban teljes jellemfejlődésen megy keresztül, és csendes feleségéről is kiderül, hogy valójában ő irányítja a családot a háttérből, okosan, ahogyan azt kell, és amikor szükség van rá, közbelép, hogy ne fajuljanak el a dolgok.

Nem szól túl sok mindenről a film, de hát egy zenés filmben nem a történet a lényeg, hanem a muzsika és a tánc, és ebből nincs hiány, számos jelenet ég bele a néző retinájába, az utolsó buli pedig tényleg az agyeldobásról szól, természetesen csak azután, hogy mindenki kellőképpen megvilágosodott, jellemfejlődött, a rosszfiúk orra beverésre került, adtunk a romantikának, és összességében jól szórakoztunk, de a zenés jeleneteken és a traktoron + autós akrobatamutatványon kívül tényleg nem sok maradandó pillanatot viszünk magunkkal. Jókat mosolygunk néhány ismert színész fiatalkori kinézetén, jót bulizunk a zenére, nosztalgia és 80-as évek a köbön, mi kell még? Egy jobb forgatókönyv még ráfért volna a filmre, amely elsősorban szórakoztatási célzattal készült, és annak eleget is tett. Nem lép túl egy tinifilm szintjén, de annak nem rossz.

Nem, nem volt jobb  Űrlord, mint Kevin Bacon, de a maguk műfajában mindketten hozták a kötelezőt. Bacon már fiatalon is el tudott vinni egy filmet a hátán, bár soha nem lett világsztár, kiváló színész, aki mindig hozza a tőle elvárható szintet, még a legutolsó szemétben is. Most is tökéletesen belakta a karaktert, ebben a tinifilmben is tudott mélységet tudott adni a nem túl bonyolult figurának. John Lithgow zseniálisan jó, Dianne Wiest szintén, Lori Singer bájosan felejthető, Christopher Penn-nek és Sarah Jessica Parker-nek vannak szép pillanatai.

Herbert Ross kiváló rendező, a jól eltalált arányokkal még ebből a teljesen átlagos tinifilmben is sikerült olyan emlékezetes jeleneteket létrehoznia, amelyeket jó ideig nem lehet elfelejteni. Nem kevés társadalomkritikai él is található a filmben (egy kisváros bigottsága, az egyház befolyása a mindennapokra, a kor mindennapjainak bemutatása stb.), de nem túl zavaró módon, és enyhén felszínesen. A bulira lett kihelyezve a film, nem véletlenül az utolsó jelenetek ugranak be mindenkinek róla, de ez így van jól.

Szórakoztató, egyszer nézős bulis tinifilm, Kevin Bacon kiváló alakításával.

6/10