A Műkincsvadászokat nézve biztos voltam benne, hogy valami hasonló témájú filmet láttam már, de egyszerűen nem jöttem rá, hogy vajon melyik lehetett az. Aztán Roger Moore önéletrajzi könyvét olvasva (érdemes adni neki egy esélyt, tipikus angol humorral, rendkívül szórakoztató formában meséli el a színész az életét) döbbentem rá, hogy ennek a filmnek néhány jelenetére emlékeztem nagyon halványan. És mivel véletlenek nincsenek, az egyik tévéadón most adták le, én pedig kíváncsian néztem végig ezt az örökbecsű alkotást. Nos, nincs új a nap alatt, George P. Cosmatos ugyanazokat a hibákat követte el, mint Geroge Clooney: telepakolta sztárokkal a filmjét, de nem figyelt oda a forgatókönyvre, melynek köszönhetően egy szórakoztató, de összességében nem kicsit unalmas, és teljesen felejthető film született.

Görögországban járunk a második világháború idején. Nem hétköznapi társaság gyűlt össze a festői Meteórák közelében, ahol Otto Hecht parancsnok (Roger Moore) irányításával hadifoglyok segítségével nagyüzemi leletmentés (=jelentős művészeti értékkel bíró tárgyak eltulajdonítása) van folyamatban, Blake professzor (David Niven) szakmai irányításával. Azonban az angol professzor szabadulna a németek vendégszeretetéről, ezért a helyi görög ellenállás vezetőjének, Zenonak (Telly Savalas) a segítségével átveszi a parancsnokságot, azonban a kolostorban nemcsak mesés műkincsek, hanem katonai eszközök is rejtőznek, így a történetnek még közel sincs vége...

Erősen megrágta az idő vasfoga ezt a filmet, megmosolyogtatóak a trükkök, az akciójeleneteken is látszik, hogy csak imitálták őket, de ha ettől el tudunk tekinteni, egy idő után egészen jól fogunk szórakozni rajta. A méla unalom hatja át az alkotás elejét, aztán a tábor elfoglalása során végre beindulnak az események, de igazán nem tud magával ragadni a történet, akadnak érdekes jelenetek, látványos akciók, eredeti kamerabeállítások, azonban azon kapjuk magunkat, nagyon örülünk neki, hogy végül egy jót szirtakizhatunk Savalas-szal, aztán gyorsan el is felejthetjük ezt a teljesen közepes kalandfilmet.

Pedig elvileg minden adott volt a sikerhez: a kor legnépszerűbb sztárjai (Roger Moore, David Niven, Telly Savalas, Claudia Cardinale), akció, kaland, és persze a földöntúlian szép helyszín. Azonban a forgatókönyv finoman szólva sem volt mestermű, a karakterek csak nyomokban lettek megírva, kliséhalmaz szöveg és történetszövés jellemzi a filmet, izgalmas fordulatok helyett tökéletesen kiszámítható események követik egymást, így bizony esélytelen korszakos művet alkotni, így sajnos méltán veszett a feledés homályába ez a jobb sorsra érdemes alkotás.

A legnagyobb baj az, hogy tényleg halálosan unalmas a film eleje, nem sikerül megismernünk és megkedvelnünk a szereplőket, csupán a Roger Moore által játszott osztrák tiszt alakja érdekes, és az akkor regnáló Bond stílusára tökéletesen jellemző fanyar humor csempész egy kis jókedvet az egyre borúsabb nézői hangulatba, de aztán végre elkezdődnek a kalandok, ahol már nagyon jól tud érvényesülni a színészek egyénisége, helyreáll az akció-érzelmek egyensúly, erősödik a humor-vonal is, tehát végre megkapjuk azt, amit ettől a filmtől vártunk volna az elejétől kezdve: a szórakoztató kikapcsolódást.

Főleg azért nem sikerült jól az első rész, mert a rendező megfeledkezett arról, hogy nem háborús drámát forgat, hanem kalandfilmet, tehát megpróbálta rémesen komolyan venni a szereplők motivációinak a bemutatását, holott mi nem moralizálgató - ráadásul rémesen rosszul megírt - beszélgetéseket várunk, hanem azt, hogy Savalas - ék jól szétrúgják a nácik hátsóját, ami szerencsére meg is történik annak rendje és módja szerint, de addigra már olyan szinten elment a kedvünk a filmtől, hogy nincs az a rakéta és akcióorgia, ami miatt megnéznénk még egyszer ezt a félresikerült alkotást. Az operatőri munka és a vágás jó, a zene sem megvetendő, de ez már sajnos nem sokat javít az összhatáson.

Az a rendkívüli helyzet állt elő, hogy Roger Moore lejátszotta David Nivent a vászonról, ugyanis a kiváló brit színész ezúttal nem tudott mit kezdeni a szerepével, míg a legangyalibb Bond kisujjból kirázta a rá írt karaktert. Telly Savalas nem erőltette meg magát túlságosan, de ehhez a filmhez ez is elég volt, Claudia Cardinale szép volt, Stefanie Powers szintén, Elliot Gould vicces volt, Sonny Bono maga sem tudta, mit keres itt, de legalább  nem vette komolyan magát és ez nagyon jól állt neki.

George P. Cosmatos - ról nekem a Kobra című örökbecsű alkotás jut eszembe Sly-jal,  valamint a Tombstone - Halott város, amelyekről szép emlékeket őrzök, így nem kicsit vagyok csalódott. Több volt ebben a filmben, a kiváló színészek is jobbat érdemeltek volna, de hát ez így jött össze, nyugodjunk bele, hogy egy közepes kalandfilmet kaptunk, és felejtsük el gyorsan az egészet.

Látványos, de üres kalandfilm, amelyet a színészek miatt érdemes egyszer megnézni.

6/10