Elég sok ötletem van arra az esetre, ha leendő férjem (nem ismerem még a szerencsétlent - önkritikusan belátom, hogy nem vagyok könnyű eset) megcsalna, de az biztosan nem jutna eszembe, hogy megkeressem a barátnőt, és jól elbulizgassak vele. Cameron Diaz filmjei általában nem szoktak lázba hozni, de ebben az esetben éppen emiatt az előzetesben látott jelenet miatt adtam neki egy esélyt. Kár volt, egyszer sem sikerült igazán elnevetnem magam rajta, felesleges időpocsékolás volt a megtekintése.

Carly (Cameron Diaz) a fellegekben jár, úgy érzi, megtalálta élete szerelmét Mark King személyében (Nikolaj Coster-Waldau). Azonban hatalmas hibát követ el: meg akarja lepni, ezért elmegy a házához, azonban legmélyebb döbbenetére a nagy ő felesége, Kate (Leslie Mann) nyit ajtót. Elsőre nem esik le a kicsit butuska asszonykának, hogy ő nagyon meg van csalva, de azért lassan rájön, és először érthető módon kiborul, majd nem várt fordulatként egy görbe estén összebarátkoznak a hölgyek. Ámde az igazi csavar csak most jön: kiderül, hogy Mark mindkettejüket megcsalja egy harmadik lánnyal, Amber-rel (Kate Upton). És a csajok bosszút esküdnek...

Ebből az alapsztoriból egy kiváló vígjátékot lehetett volna forgatni, ehhez csak egy jó forgatókönyv és néhány igazán jó színészi alakítás hiányzott. Pedig a szereposztás alapvetően nem volt rossz: Cameron Diaz kiváló komika, Leslie Mann jó színésznő, Nikolaj Coster-Waldau sem a Trónok harcában kezdte a szakmát, Kate Uptont pedig úgyis csak a külseje miatt szerződtették. És mégsem működött a film, mivel a forgatókönyv igazi fércmű lett, nem fordítottak gondot a karakterek megírására, a helyzet és jellemkomikumot kiaknázására, ehelyett csak néhány hevenyészett megcsalós szituációt vetettek papírra nem túl nagy szakértelemmel.

Pedig nem kezdődik rosszul a film, egészen addig egészen ígéretesnek tűnik, amíg egy nagyon viccesnek szánt, valójában halálosan kínos jelenetben a feleség és a barátnő találkozik, utána azonban egyre szomorúbban követhetjük az eseményeket: milyen vígjáték az olyan, amin tényleg nem lehet egy igazán jót nevetni? Persze akad néhány jól sikerült poén, de a feleség hisztije és rémes szövege nagyon idegesítő, tényleg az a legjobb jelenet, amikor ketten jót buliznak, onnan sajnos már csak lefelé vezet az út. Azt gondolná a néző, hogy a három lány tényleg igazi vérre menő bosszút eszel ki az aljas, hazug, szemét stb. Mark ellen, ehhez képest a repertoár olyan tinifilmekbe illő ötletekben merül ki, mint pl. a fogkefe megáztatása a vécékagylóban, sampon kicserélése, hashajtó keverése az italba, stb. Dögunalom, mondom én.

Tényleg egyetlen eredeti ötlet sincs a filmben, minden poént elsütöttek már, egy idő után már előre mondtam, hogy szerintem mit fogok látni a következő jelenetben (és mindig eltaláltam, sajnos). A legrosszabb az volt, hogy a film vége előtt kb. 5 perccel rájöttek, hogy valamilyen jellemfejlődés is kellene a történet lezáráshoz, és olyan hiteltelen fordulatokat írtak, amelyek szöges ellentétben álltak az addig látottakkal (pl. hogyan és miért lesz egy csapásra sikeres üzletasszony az idegileg labilis, nem túl erős akaratú feleségből stb.). Hogy valami jót is mondjak a filmről, az operatőri munka és a vágás jó volt, a zene azonban ugyanolyan érdektelen volt, mint minden más ebben a nem túl jól sikerült alkotásban.

Imádom a Trónok harcát, de egyáltalán nem Nikolaj Coster-Waldau miatt, aki egy jó, de nem kiváló színész, itt is hozta ugyanazt a szintet, mint a kiváló tévésorozatban, csak a jó forgatókönyv hibádzott, így nem sikerült maradandót alkotnia. Cameron Diaz stabilan hozta az általa tökélyre fejlesztett vicces jónő karaktert, Leslie Mann-nak nagyon nem állt jól ez a szerep, Kate Uptont nem minősíteném, Taylor Kinney nagyon jól nézett ki. Az egyetlen üdítő jelenség a filmben Don Johnson volt, aki lazára vette a figurát, lubickolt a playboy apuka szerepében, jó volt újra látni, bár elsőre nem ismertem fel, finoman szólva is elszálltak felette is az évek.

Nagyon dühös vagyok Nick Cassavetes -re, tudom én, hogy nem sikerülhet minden film jól, de a Szerelmünk lapjai rendezőjétől nem vártam volna ekkora szemetet. Neki kellett volna írnia a forgatókönyvet, nem pedig Melissa Stack-nek, de akkor sem értem ezt a csúnya kisiklást. Nem baj, fátylat rá, felejtsük el gyorsan ezt a filmet, remélhetőleg a következő film jobban sikerül, nincs vége a világnak, csak feleslegesen elpocsékoltunk majdnem két órát az életünkből.

Harmatgyenge vígjáték, felejtős kategória!

5/10