Jaume Collet-Serra neve ismerősen csenghet néhányaknak, főleg ha összekapcsoljuk Liam Neesonnel: kettejük nevével fémjelezve készült el az igencsak harmatos Ismeretlen férfi c. thriller 3 éve. Most pedig újfent együtt dolgoznak, de ezúttal az eredmény sokkal emlékezetesebb, hála annak, hogy most egy épkézláb forgatókönyvet is kaptak. Ami pedig még ennél is örvendetesebb, hogy Neeson akcióhősként nem a kevincostneri útra lépett.

Bill Marks (Liam Neeson) légimarsallként dolgozik, ami nagyjából valami olyan tartalommal bír, hogy felszáll különböző járatokra, és ha véletlenül szembejön egy terrorista, akkor elintézi. Persze ő sem mintapolgár, múltbeli kísértetei mellé enyhe alkoholizmus is társul. De amikor repülés közben kap egy üzenetet valakitől, mely szerint az illető 20 percenként megöl egy utas, amennyiben nem kap 150 millió dollárt, tennie kell a dolgát. Ami nem lesz olyan könnyű, tekintve, hogy a zsaroló mindeközben Billt próbálja feltüntetni elkövetőként.

A Transzcendenshez hasonlóan most is egy olyan forgatókönyvet láthatunk, ami akár egy oktatóanyagból is előkerülhetett volna. A főhős jellemhibájától kezdve a rejtélyek adagolásán át a feszültséget fokozó időkorlátokig szinte az összes alapvető forgatókönyvi megoldás belekerült, más kérdés, hogy ezek legalább annyira lelketlen és nem egyszer sablonos húzások, mint az említett Transzcendensben. De ami egy ilyen filmnél a lényeg lenne, az működik, izgalmas és a figyelmet végig fenntartó sztorit kapunk, amin nem érződik az egy helyszínes thrillerek kétségbeesett időkitöltése. Valamint hála Flavio Martínez Labiano fényképezésének, a néző folyamatosan az események közepében érezheti magát, ezzel is fokozva az élményt.

Liam Neeson már csak rutinból is hozza a tőle megszokott akcióhőst, Julianne Moore pedig szépen helytáll ahhoz képest, hogy teljesen felesleges a karaktere ebben a sztoriban. (Bár hozzá kell tenni, alapvetően ez nem az a film, ahol a karaktereknek sok funkciója lenne.) A mellékszereplők viszont legalább abból a szempontból jók, hogy minden színész el tudja adni, hogy éppenséggel ő is lehet a tettes.

Ha már elkerülhetetlen a Neeson-filmekkel való összehasonlítás, a Taken szokatlan nyerssége vagy a The Grey egyedi hangvétele hiányzik ebből a darabból, de ezt leszámítva nem marad el az említettektől. A lehető legjobb abban a kategóriában, ahol a semmi különlegeset nem tartalmazó produkciókat tartjuk számon.

7,5/10