Utálom azt az érzést, amikor egy vígjátéknak úgy készítik el az előzeteseit, hogy az összes jó poént belevágják, úgyhogy magát a filmet már fapofával vagyok kénytelen végigülni. Ha nem is teljesen ez a helyzet, sajnos erre az alkotásra is erősen jellemző ez, és igazából más szempontból is bőven elég csak a trailerét megnézni.

Mikey-t (Michael B. Jordan) elhagyja a felesége, így újra két régi barátja (Zac Efron, Miles Teller) karmai közé kerül, akik elhatározzák, hogy megfelelő mennyiségű egyéjszakás kaland összehozásával segítik haverjuk talpra állását. Olyannyira, hogy megfogadják, ők maguk sem vágnak bele komoly kapcsolatba, amíg Mikey erre nem áll készen. És bár ez valószínűleg nem fog senkit meglepni, pont ekkor jön mindkettejük életébe egy olyan nő, aki miatt nehéz lesz ezt betartani. Ráadásul Mikey-nak esze ágában sincs túllépni az exén.

Az alkotás azt az érzést kelti, mintha tökéletes pontossággal válogatták volna össze az elemeit, hogy a női és a férfi közönség számára is élvezetes legyen. (Nem véletlen, hogy Ausztráliában például teljesen másképpen reklámozták.) Egyrészt kapunk egy könnyed romantikus filmet, amely a szokásos sablonokat és konfliktusokat (menő munkát végző fiatal és szexi New York-iak, a jól ismert összejövés-szakítás-összejövés szerkesztés)  történetesen egy rakás elköteleződni képtelen pasira húzza rá. Másrészt viszont a poénok annyiszor kötnek ki valamilyen valódi vagy műpéniszen, hogy azt egy Amerikai pite is megirigyelné, éppen ezért végső soron egy nyálas romkom helyett egy férfias vígjáték látszatát kelti ez a produkció. Sajnos azonban az összes jobb viccet már az előzetesekben is ellőtték, a maradék pedig ugyan nem kínos vagy erőltetett, de egyszerűen nem (vagy csak nagyon enyhén) vicces. Mindenesetre én két hete többet nevettem.

Ennek ellenére legalább egy vidám és kellemes hangulat átjön a vászonról, és ez időről-időre azt is feledtetni tudja, hogy igazából semmi új nincs abban, amit látunk. Elég csak ránézni a karakterekre és a színészekre: Miles Teller szinte az utolsó gesztusig ugyanazt a figurát hozza, mint a The Spectacular Now-ban, Zac Efron szerepeltetése pedig önmagában is azt jelzi, hogy a főszereplő kiválasztásánál a bugyinedvesítési faktor volt a fő szempont. Az esélyegyenlőség jegyében férfi perspektívával futó sztorinak pedig az egy jellemvonással is alig rendelkező női karakterek látják a legnagyobb kárát.

Tulajdonképpen ez a film nem más, mint a tökéletes kompromisszum az Amerikai Pite 23. és a Szex és New York 17. része között félúton a moziba készülő párok számára. Csak mint minden kompromisszummal, igazán senki sem lesz vele elégedett, hanem egy egészen semmilyen limonádéként megragad a középszerűségben. Ezzel pedig azoknak a filmeknek a sorát gyarapítja, amelyeket egyszer minden további nélkül meg lehet nézni, de ha kihagyjuk, akkor sem marad ki semmi az életünkből.

6,5/10

(Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az elmúlt időszakban egészen tragikus fordításokat szülő Fórum Hungary ezúttal egy kifejezetten igényes és kreatív feliratot hozott össze a filmhez.)