A cím egy litván produkciót takar, amivel már nem először találkozhatunk Magyarországon. Ugyanis a film megjárta már a 2012-es Cinefestet, sőt, annak fődíját is elvitte. És ha kérdeznétek, hogy akkor miért kellett másfél évet várnunk, mire a mozikban is bemutatják, így utólag azt tudom mondani, hogy én sem siettem volna nagyon megmutatni ezt az alkotást egy szélesebb közönségnek.

Lukas (Marius Jampolskis) agykutatóként vesz részt egy kísérletben, amely arról szól, hogy az elméjét megpróbálják hozzákapcsolni egy kómában fekvő nőéhez. Ez igen hamar sikerül is, Lukas már a második próbálkozásra a nő fejében találja magát. A forradalmi kutatási lehetőséget pedig nem hogy kihasználná, hanem inkább beleszeret az alanyba.

A történet sok szempontból hasonlít az általam nemrég látott Extracted-re, azzal a különbséggel, hogy ezúttal thriller helyett gyakorlatilag egy romantikus filmet kapunk. Ezzel pedig elkezdődik a remek lehetőségek elpocsékolása. Azzal még nem is lenne baj, hogy egy sci-fit gyakorlatilag egy szerelmi szálra építenek, azonban ez a szál annyira gyenge, felszínes és kiszámítható, hogy a remek sci-fi után a remek romantikus dráma lehetőségét is sikerül elpocsékolni.

Viszont mégis ki kell tölteni valamivel a két órát, így aztán rendezőnk előkapja az összes elképzelhető művészfilmes klisét, ami létezik. Sokatmondó tekintetek sokatmondó zenére (=jelenetek állnak abból, hogy a szereplő néz a semmibe), sokatmondó és nagyon "művészi" meztelenkedés és dugás, a csúcs pedig a kettő kombinációja a mű vége felé, amikor nagyjából 5 percen keresztül csodálhatjuk, ahogyan két főszereplőnk meztelenül fut. De még a kevésbé hangsúlyosnak szánt részeket is sikerült borzalmasan elnyújtani (főszereplőnk agyi aktivitásának animált változatát kerek egy percen keresztül figyelhetjük),  úgyhogy egy hihetetlenül vontatott történetvezetést kapunk, gyakorlatilag lelkiismeret-furdalás nélkül vissza lehetne vágni a filmet 80 percesre.

A színészek értékelését erősen megnehezíti, hogy Lukas karakterének a mű nagy részében fogalma sincs, mi történik, a női főszereplőnek meg az első másfél órában nagyjából két mondata van. Azonban a sok meztelenkedés miatt az mindenképpen egy jó pont, hogy erre szerepre egy kifejezetten dekoratív hölgyet választottak. Illetve nekem még rengeteg humoros pillanatot szerzett a kutatás vezetője, aki olyan átéléssel adta elő a szövegeit, mintha egy református ifjúsági műsorból szalasztották volna. De hogy valami pozitívumot is kiemeljek, a díszlettervezés és a fényképezés messze kiemelkedik a produkció többi aspektusának amatörizmusából, és időnként ez tudja megtölteni valami érzelemmel az egyébként meglehetősen üres alkotást.

Ha eltekintek a fájdalmasan fárasztó és semmitmondó körítéstől, még akkor sem tudom azt mondani, hogy egy gyenge közepesnél jobb és érdekesebb történetet láthattam. Igaz, ha jó nem is, legalább egyedi tudott lenni ez a film, de ez meglehetősen kevés kárpótlást nyújt.

5/10