Nagy várakozással ültem be nemrégiben az Urániában a National Theatre Live Macbeth előadására, amelyet Kenneth Branagh társrendezett és természetesen a főszereplő is ő volt. Nem volt rossz a darab, de hiányzott belőle az a bizonyos plusz. Kicsit elszomorodtam, és elkezdtem nosztalgiázni azon, hogy az évek során milyen jobbnál jobb Shakespeare filmadaptációkhoz volt szerencsém. A korom miatt nekem a Kenneth Branagh-éra jutott, felnőtt fejjel láttam először a régebbi nagy filmeket a témában.
Shakespeare művei azért időtállóak, mert általános emberi élethelyzetekről szólnak, amelyek mindenkivel megtörténnek az élete során: szerelem, gyűlölet, halál, családi problémák, stb. Mindezt nyakon öntve a politikával, a hatalommal és egyéb finomságokkal. A film 150 éve során rengeteg feldolgozás született az avoni hattyú műveiből, hiszen minden korban megpróbálták aktualizálni a mondanivalót, közelebb akarták hozni a nézőt a mester klasszikusaihoz. Az alábbi lista teljesen szubjektív, az én kedvenceimet tartalmazza, kíváncsian várom a véleményeteket.
10. A makrancos hölgy / The Taming of the Shrew (1967)
Ki más játszhatta volna el a marakodó szerelmeseket a 60-as években, mint a kor sztárpárja, Richard Burton és Liz Taylor. Legyünk őszinték, kettejük közül az igazi színész Burton volt, Taylor csupán egy szép porcelánbaba, aki jól mutatott a filmvásznon, de komoly színészi teljesítményt senki nem várt tőle igazán. De mivel ők voltak akkoriban Brangelináék, minden filmet el lehetett adni a nevükkel, ezért kézenfekvő volt, hogy Burtonra várjon az a feladat, hogy megzabolázza a filmvásznon a kedves feleségét. A film nagyon jól sikerült, pörgős, humoros, Zeffirelli méltó módon dolgozta fel a klasszikust, érdemes megnézni, még ma is szórakoztató.
9. III. Richárd / Richard III (1995)
Gandalf bizony nagyon gonosz is tud lenni. Ian McKellen bátran újraértelmezte a torz testű és még torzabb lelkű királyról szóló történetet, van itt tank, robbanás, náci feeling. Pazar szereplőgárda, hatásos látvány, jó rendezés, és majdnem katartikus hatás. Ijesztő belegondolni, hogy csak a korszak változik, a hatalomvágy és a gonoszság örök. Érdemes megnézni, egyáltalán nem unalmas, sőt nagyon is közönségbarát módon sikerült a klasszikust filmre álmodni.
8. Rómeó és Júlia / Romeo + Juliet (1996)
A részletes kritika itt olvasható.
Röviden csak annyit, hogy Buz Luhrmann ragyogó rendezésében a kilencvenes évek rögvalóságát kaptuk a képünkbe, utcai harcok, vérpatak, dübörgő érzelmek, pisztolypárbajok sorakoznak a szemünk előtt. Mindenki a két szerelmesnek drukkol, és mindvégig hisszük, hogy ezúttal talán mégis lesz happy end. Leonardo DiCaprio jól, de nem kiválóan játssza Rómeót, Claire Danes Júliája sem igazán maradandó, John Leguizamo ellenben lenyűgözően jó, a film egy generációnak lett a kultfilmje.
7. V. Henrik / Henrik V (1989)
Kenneth Branagh nagyon fiatal volt még a film készítése idején, mégis maradandót tudott alkotni. Nem a legismertebb királydrámája ez Shakespeare-nek, talán nem is a legjobb, mégis sikerült a fim eszközeit felhasználni arra, hogy befogadhatóvá váljon a mondanivaló. A szereplőgárda kiváló (hát igen, Shakespeare-t játszani tudni kell, az angol színészek színe-java látható a filmben), a rendezés, melyet maga Branagh követett el, nem szakít durván a hagyományokkal, nem modernizál túlzó mértékben, szórakoztat, mégis elgondolkodtat. Kell ennél több?
6. West Side Story (1961)
Mi ez a meghökkenés? Igenis van helye ennek a filmnek a listán, hiszen ez bizony a Rómeó és Júlia újraértelmezve, semmi más. Műfajt is lehet váltani, nem kell ragaszkodni a prózához, miért ne lehetne musicalt írni a szerelmesek történetéről? 10 Oscar díjat nyert az alkotás, klasszikus lett a film és a dalok is. Többször újranézős, nem lehet megunni!
5. Sok hűhó semmiért / Much Ado About Nothing (1993)
A részletes kritika itt található.
Röviden csak annyit, hogy Shakespeare vérbő komédiájából Kenneth Branagh nagyszerű filmet rendezett. Nagy siker volt a maga idejében, méltán, ragyogó szereplőgárda, jó rendezés. Shakespeare darabját saját korába helyezte, ettől volt olyan friss, üde, szórakoztató, de tartalmas alkotás született.
4. Julius Caesar (1953)
Nem mai darab, mégsem láttam frissebb feldolgozást, ami ennél jobb lett volna. Nem áltatok senkit, nem könnyű darab, mai szemmel nem kicsit poros, de mégsem lehet szabadulni a hatása alól. Marlon Brando Marcus Antoniusa lenyűgöző, John Gielgud is méltó a hírnevéhez.
3. Káosz / Ran (1985)
Avagy a Lear király Akira Kurasawa tolmácsolásában. A mester utolsó nagy epikus alkotása lenyűgöző képekkel várja nézőit, de nem csak a látvány egyedülálló, hanem a mondanivaló is. Japán viszonyokra lett értelmezve a klasszikus mű, de a fő vonások megmaradtak. A legdrágább japán film volt az elkészítésekor, nyugodtan mondatjuk, hogy megérte a ráfordítást, hiszen remekmű született.
2. Rómeó és Júlia / Romeo and Juliet (1968)
Zeffirelli klasszikus feldolgozása Shakespeare klasszikusából. A film nagyon lírai, még ma is el tudja andalítani a nézőjét. Az első szerelem ártatlan bája hatja át a történetet, és habár drámáról van szó, nekem a mai napig a romantikus részek ugranak be először, ha a filmre gondolok. Gyönyörű történet, szépen fényképezve, áradó érzelmek a korabeli Veronában. Máig a legjobb filmes feldolgozása a híres love storynak szerintem.
1. Hamlet (1948)
Habár nagy tisztelője vagyok Kenneth Branagh-nak, az én szememben az igazi Shakespeare színész a mai napig Laurence Olivier. És ezt éppen ennek a filmnek az alapján gondolom így. Természetesen Branagh is elkészítette a maga verzióját, természetesen láttam is, de közel sem volt olyan katartikus élmény, mint ez a régi film. Ez volt az első angol film, ami Oscar-díjat nyert, mindjárt négyet is. Fantasztikus élmény, mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg. Engem sokáig hidegen hagyott Shakespeare, aztán véletlenül belefutottam a filmbe, és még aznap kivettem a könyvtárból a mester összes művét, és egy életre rabja lettem az avoni hattyú munkáinak.