Az októberi filmtermést nehéz lett volna megismételni és nem meglepő módon ez nem is fog sikerülni novemberben. Talán éppen ezért küldenek most a stúdiók versenybe néhány nagyszabású blockbustert, a reménybeli Oscar-jelöltek is szép lassan megérkeznek, de ezen a két kategórián kívül nem sok említésre méltó filmet tudtunk felsorolni.

November 7.

Dermesztő mélység (Djúpid): Baltasar Kormákur két Mark Wahlberg-film között hazaugrott Izlandra alkotni egy kicsit, a végeredményről itt olvashattok.

Végjáték (Ender's Game): Orson Scott Card kultikus regénye évekig porosodott a producerek polcain, mire adaptációként jelenlegi formájában testen öltött volna. A Wolverine-t és a Tsotsi-t is jegyző Gavin Hood kapta meg az irányítást, és ezzel azt a nem kis feladatot, hogy a népes rajongótábor igényeit maradéktalanul kielégítse. A könyv ismeretében ez nem lesz egyszerű dolog, ugyanakkor egyben elrontani is nehéz lesz ezt a történetet.(danialves)

Phillips kapitány (Captain Phillips): Amit ebből a túszdrámából ki lehetett hozni, azt Paul Greengrass megtette, erről is olvashattok kritikánkban

November 14.

A nagy szépség (La Grande Bellezza): Vannak akik végigdolgozzák az életüket, mások írnak egy könyvet, és ezzel letudták a munka javát, hátralévő életükben buliznak, partiznak, és ezzel jól elvannak. Jep Gambardella is ebbe a körbe tartozik,a festői Rómában tengeti nem éppen unalmas, de rémesen felszínes napjait. A 65-dik születésnapján jobb később, mint soha alapon elkezdi végiggondolni, hogy mennyire haszontalan volt az élete. Továbbra is folytatja a partiállat életformát, azonban miközben régi és új ismerősökkel találkozik, megpróbálja megtalálni a fecsegés és a zaj mögötti "nagy szépséget". Már régen hiányzik az életemből egy szép lírai film, biztosan nem fogom kihagyni! (FilmBaráth)

Thor: Sötét világ (Thor: The Dark World): A Thor első felvonása szinte mindenkinek meglepetést okozott azzal, hogy a film nem igazán vette magát komolyan, és nagyrészt ennek köszönhetően ha hibátlan nem is lett, de az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb képregényfilmjévé vált. Idén landol a mozikban az északi-Isten történetének második felvonása, amely Alan Taylor rendezői munkásságával- és a nagyrészt régi stáb alkotta nevekkel érkezik a vásznakra. (Frog)

A jogász (The Counselor): A jogász nem csak a kvázi rekorderős színészgárda miatt bíztató, hanem azért is erősen várós darab, mert Ridley Scott és a Nobel-díjas Cormack McCarthy bábáskodott a produkció felett. A feltételek látszólag adottak egy lehengerlő akciómozihoz: egy jó rendező, egy kiemelkedő forgatókönyvíró és bivalyerős színészek sorakoznak a produktum zászlaja alatt. Kell ennél több? Hamarosan meglátjuk. (Frog)

November 21.

Az éhezők viadala: Futótűz (The Hunger Games: Catching Fire): Az Éhezők viadala rendkívül unalmas és hatásvadász jelenség volt anno, ezért is idegenkedem attól, hogy beüljek a hamarosan mozikba érkező második felvonásra. A történet ezentúl látszólag még grandiózusabb, a történetbe újabb karaktereket vonnak be, és régiek is előtérbe helyeződnek.Ezen felül pedig, látszólag újra adott a rendszerkritikai-mag a sztori mögött. Vajon elég lesz ez egy letisztult, giccsmentes történet megalkotására? Szerintem nem. (Frog)

A Mikulás-mentőakció (Saving Santa): Lassan jön a december, befutott az első télapós animációs film. Mindjárt egy high-tech változat. A technika világában Télapónak is újítania kell. A Nagyszakállú manói egy Mikitech nevű cégbe tömörülnek, és kreatívkodnak: feltalálják a hologramot, ami elrejti az Északi sarkot, és persze időutaznak, szigorúan annak érdekében, hogy minden csomag időben odaérjen minden gyerekhez. Bernát manó sajnos egyelőre még nem tagja a szupercsapatnak, a rénszarvasok istállóját takarítja, ámde karácsony estéjén minden kívánság valóra válhat. Elmúltam 12 és nincs gyerekem, úgyhogy ez az örökbecsű ki fog maradni az életemből (FilmBaráth)

Alabama és Monroe (The Broken Circle Breakdown): A belga filmgyártás valószínűleg kevesek figyelmét hívta fel magára, azonban A némafilmesről vagy a Mr. Nobody-ról már biztosan mindenki hallott. Felix Van Groeningen romantikus drámája talán egy kicsit tradicionálisabb témával foglalkozik a fentiekhez képest, ahogyan két szögesen ellentétes ember kapcsolatát igyekszik bemutatni. A filmhez pedig jobb ajánlólevél nem is kéne annál, hogy jelenleg az Európai Filmdíj közönségdíjáért van versenyben. (danialves)

A komornyik (Lee Daniels' The Butler): Az amerikai elnököket mindenki ismeri a tévéből, filmekből, megtanították nekünk, hogy milyen dicsőséges vagy éppen dicstelen tetteket vittek véghez államférfiként. De vajon milyen voltak a magánéletben? Egy komornyik, Cecil Gaines szemével láthatjuk a híres embereket, és megismerhetjük az ő személyes történetét is. Lee Daniels a rendező és Forest Whitaker a címszerepben, ez nekem már elég ahhoz, hogy kíváncsi legyek, na és persze régen volt már jó történelmi témájú film a mozikban, remélem, nem fogok csalódni. (FilmBaráth)

November 28.

Harcban élve (Homefront): Jason Stathamre nem lehetne mondani, hogy sokat pihenne, elvégre futószalagon gyártja a filmeket. Azonban ezúttal kivételesen lehet, hogy érdemes egy percre elidőzni ennél az alkotásnál, ugyanis ezúttal az ilyen szerepeket viszonylag ritkán vállaló James Franco játssza a főellenséget. Mindezt pedig Sylvester Stallone forgatókönyve alapján teheti, így talán egy igazán ütős akciómozi is összejöhet. (danialves)

Az év csatája (Battle of The Year): A Step Up franchise-t "sajnos" csak meghatározott időközönként lehet megfejni, így időközben be kell érnünk az eleve sem túl színvonalas táncfilmek gyenge utánérzésével. Szegény Josh Holloway is látott már szebb napokat, az pedig mindent elmond, hogy rajta kívül a magát még mindig színésznek képzelő Chris Brown a másik húzónév. Az USA-ban már bemutatták a filmet, az ottani vélemények különös kegyetlenséggel hordták le a sárga földig. (danialves)

Vétkek völgye (The Canyons): Mit lehet mondani egy olyan filmről, amelynek az egyik főszereplője egy pornósztár, a másik pedig Lindsay Lohan? Talán még azt, hogy az Amerikai pszichó-t is jegyző Breat Easton Ellis forgatókönyvéből készült, és szemmel láthatólag ugyanazt a lélekölő erkölcsi fertőt szeretné megidézni. Az tehát mindenképpen elmondható, hogy nem egy átlagos alkotásról van szó, a kérdés már csak az, hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy egy értékes mű szülessen. (danialves)