A Stalingrad előzetese nagyon ígéretes, alig várom, hogy lecsekkoljam, hol tart az orosz filmipar. De a bemutató még sokára lesz, rajtam pedig kitört a Sztálingrád mánia, amit átmenetileg ezzel az alkotással próbáltam csillapítani.
Bármilyen hihetetlen, a második világháborút nem az amerikaiak nyerték meg egyedül, rengeteg orosz katona is részt vett a harcokban (más kérdés, hogy a háború kezdetén még egymással szemben állt a két nemzet, de Hitler elkövette azt az óriási taktikai hibát, hogy megtámadta Sztálint). A németek kezdetben nagy hadi sikereket arattak, azonban az oroszok (irtózatos emberáldozatok árán) végül megállították őket. Egy város ostrománál fordult meg a keleti front sorsa, úgy hívták, Sztálingrád. A csatáról Jean-Jacques Annaud készített filmet 2001-ben. Mivel még elég ifjú és bohó voltam ebben az időben, ezért természetesen az akkoriban nagyon felkapott két fiatal színész (jól kisminkelt és bevilágított) szeme maradt meg, és a nagy szerelem. Kíváncsian vártam, hogy immár felnőtt fejjel milyen hatást fog tenni rám a film.
A film kezdetén egy orosz kisfiú a nagyapja segítségével megpróbál lelőni egy farkast. Majd hirtelen a háború poklában találjuk magunkat, egy fiatal katona megérkezik a sztálingrádi vágóhídra. Miután kiderül, hogy mesterlövész, elég gyorsan megtalálja a helyét a seregben. Mivel áll nem áll jól a hadi helyzet, Hruscsov (Bob Hoskins) tanácsot kér a politikai tisztektől. Danilov, a fiatal komisszár (Joseph Fiennes) azt ötli ki, hogy az ifjú mesterlövészt, Vaszilij Zajcevet (Judge Law) állítsák a katonák elé példaképként, mert kell egy hős. A húzás bejön, hadi morál javul, Zajcev híres lesz, Danilov és Hruscsov örül. Aztán a németek megunják, és elhozzák Sztálingrádba az ő mesterlövészüket, König őrnagyot (Ed Harris) azzal a céllal, hogy iktassa ki a képből (=lője agyon) Zajcevet. És ha ez nem lenne elég, megjelenik a színen egy fiatal lány, Tánya (Rachel Weisz), akibe természetesen mindkét fiatal katona beleszeret. És megkezdődik a halálos játék, melynek tétje élet és halál, szerelem és barátság.
Tipikus hollywoodi háborús filmet kapunk: felszínes kliséhalmaz, némi mélységgel és meglepően kevés csatajelenettel. A forgatókönyv eléggé közepesre sikeredett, nem sok eredeti mondat és mondanivaló van benne. Mégsem unalmas a film, mert a fő karakterek nagyon jól meg lettek írva, a jófiúknak lehet drukkolni, a rosszakról pedig kiderül, hogy ők is csak emberek, és háborúban mások a játékszabályok, és győztesek nincsenek, csak vesztesek. Nem sodró lendületű a film, hagy időt az érzelmek átélésére, talán túl sokat is. Egy idő után elkezdenek hiányozni a csatajelenetek, mert végülis mégiscsak háború egyik legnagyobb csatájában vagyunk, nem lehetne, hogy lássuk is belőle valamennyit? Jó, jó, az emberi drámák, a szerelem, a barátság és az idegek csatája tényleg fontos és szép, de valamikor el kellene dönteni a csatát is, nem? Vagyis elég komoly hiányérzet marad a nézőben, nem érinti meg igazán a film.
Zajcevet és Danilovot a kor legkapósabb fiatal színészei játszották, láthattuk őket mindenféle dögös kamerabeállításban, a karakterek is jól meg voltak írva, mégsem sikerült maradandót alkotnia egyiküknek sem. Joseph Fiennes reménytelenül közepes alakítást nyújt, Jude Law sokkal jobb nála, de a lenyűgözőtől nagyon messze van. Ed Harris ellenben kiváló, mindenkit lemos a vászonról, a többieket észre sem lehet venni, ha ő is megjelenik a színen. És igazából ezért nem működik igazán a film: a két mesterlövész idegi csatája akkor lenne tényleg érdekes, ha mindkét színészi alakítás egyenértékű lenne, ez azonban sajnos távolról sincs így, ezért a drámai feszültség csak nyomokban alakul ki. Rachel Weisz csupán biodíszlet, teljesen felejthető az alakítása. Bob Hoskins Hruscsov szerepében lenyűgöző, kár, hogy csak néhány rövid jelenet jutott neki.
A rendező, Jean-Jacqes Annaud tisztességes iparosmunkát végzett, de nem alkotott kiemelkedőt. A jelenetek intenzitása erősen hullámzó, a színészvezetés úgyszintén. Nem sikerült megtalálni az érzelmek és az akció összhangját, és sajnos eléggé felszínes marad a film, holott érint fontos témákat (a politika hogyan használja ki az egyszerű katonát, milyen volt a katonák hétköznapi élete a háborúban stb.), de sajnos nem mélyed el bennük.
Egy szépen fényképezett, szórakoztató, de erősen középszerű háborús-romantikus film született. Egyszer érdemes megnézni, elsősorban Ed Harris alakítása miatt.
7/10
