Egyetlen oka volt, hogy megnéztem ezt a filmet: az ebben nyújtott alakítása miatt kérték fel Benedict Cumberbatch-t a Sherlock főszerepére. Én pedig kíváncsi voltam, hogy mi fogta meg annyira a CSI Baker Street alkotóit, hogy rábízták Benre a zseniális, ámde enyhén szólva antiszociális (bocsánat, felső határos szociopata) tanácsadó nyomozó szerepét. A sorozat harmadik évadának első trailere most jött ki, elkezdődtek képi kínzatásaink, mert ugye még október végéig még várnunk kell, hogy megtudjuk, hogyan úszta meg kedvenc detektívünk a látványos mélybe hullást (hogy nekem hány ötletem van rá? Legalább nyolc. Talán négy. Inkább kettő..). A második évad magasra tette a lécet (az első rész szerintem tévétörténeti pillanat, a záró epizód pedig brilliáns volt. Kár, hogy a Sátán kutyája annyira nem sikerült jól), nagyon remélem, hogy sikerül tartani a színvonalat. A Sherlockról ennyit, vissza a filmhez.
Őszintén mondom, nem sokat vártam ettől az alkotástól. Kellemes meglepetés ért: egészen jó filmet láthattam.
Az 1930-as években indul a történet. Egy nagy házban tölti a nyarat a Tallis család: a kiskamasz írónak készülő Briony (Saoirse Ronan), a már felnőtt Cecília (Keira Knightley), és édesanyjuk. Az unokatestvérek is náluk vendégeskednek: két ikerfiú, valamint nővérük, Lola. Briony teljesen bele van zúgva Robbie-ba (James McAvoy), aki orvosnak készül, és nem meglepő módon a korban hozzá illő Cecília álmai tárgya. És az álom egy röpke könyvtárszobában bekövetkezett liezon erejéig be is teljesül, azonban Briony in flagranti kapja őket. Aznap éppen vendégek vannak a házban, többek között Paul Marshall (Benedict Cumberbatch), aki csokigyárban utazik, és amikor az ikerfiúk váratlanul eltűnnek, mindenki a keresésükre indul. A felfordulásban Lolán valaki erőszakot követ el, és Briony azt állítja, hogy ő látta az elkövetőt, mégpedig Robbie személyében. A fiút börtönbe zárják, majd amikor kitör a háború, katona lesz. Cecília a történtek miatt szakít a családjával, ápolónőként dolgozik, és a fiatalok néhány év után találkoznak Londonban. Ámde nem sok időt tölthetnek együtt, mert a háború elszakítja őket egymástól. Közben Briony felnőtt, és amikor rádöbben, hogy a hazugsága tönkretett egy embert, vezeklésként ő is nővérnek áll, és megpróbálja felvenni a kapcsolatot testvérével. Vajon eleget tud tenni azon ígéretének Robbie, hogy túléli a háborút, visszatér Cecíliához, és elveszi feleségül? Vajon létezik-e megbocsátás egy kislány számára, aki túl fiatal volt ahhoz, hogy felfogja, mit tesz?
A forgatókönyv nagyon jól sikerült (nem véletlenül jelölték Oscar - díjra). A karakterek nagyon jól meg lettek írva, a jellemfejlődés a főbb szereplőknél jól követhető, a motivációk világosak. A párbeszédek erősek, a történet nem lesz szirupos, finom eszközökkel beszél nagyon súlyos erkölcsi kérdésekről. A film zenéje sokat tesz hozzá a drámai hatás erősítéséhez, méltán járt az Oscar- díj. Bár időnként vontatottnak tűnik a film, összességében egy szép, megrázó történetet ismerhetünk meg benne, egyáltalán nem felszínes tálalásban.
Keira Knightley hozza a szokásos formáját: a tőle elvárható két arcjátékkal próbálja megmutatni az eléggé összetett karaktert, ami természetesen nem sikerül neki. Fel nem fogom ésszel, hogy egy ilyen gyenge színésznő hogyan kaphat ilyen szerepet, miközben rengeteg nála ezerszer tehetségesebb kolléganője nem jut ilyen lehetőséghez. A kémia nem igazán működik James McAvoy - al, ezért a mindent elsöprő szenvedélyt sajnos nem sikerül a vászonra varázsolni, ez rengeteget ront a film drámai erején.
James McAvoy vele szemben nagyon jól oldja meg a szerepét: megmutatja, hogyan változtatja meg a naiv fiatal fiút a háború, finom eszközökkel mutatja meg a szerelmes ifjú tragédiáját, élettel tölti meg a karaktert, sokkal jobb partnert érdemelt volna, mint Keira.
Vanessa Redgrave az idős Briony szerepében nem sok időt kapott a filmben, azonban ez elegendő volt ahhoz, hogy mindenki mást lemosson a vászonról. A felnőtt Briony szerepében Romola Garai sajnos elég halovány, szépen fényképezett bábuként funkcionál alapvetően. Ez azért különösen szembetűnő, mert a fiatal Brionyt alakító Saoirse Ronan kiváló, hiteles alakítást nyújt szerepében.
Benedict Cumberbatch ebben a filmben bebizonyíthatta, hogy nincs kis szerep, csak kis színész. Egy néhány perces mellékszerepben is képes teljes emberábrázolásra (ez a mutatvány sajnos sem A másik Boleyn lányban, sem a Hadak útjában nem sikerült, de a hibákból lehet a legtöbbet tanulni, ugyebár). Habár a karaktere nem túl szimpatikus (konkrétan egy pedofil), mégis látszik az az intellektuális erő és a vibráló személyiség, ami valóban alapvonása Sherlocknak. Ezzel együtt nagy szerencséje volt, hogy az alkotók rábízták a sikersorozat főszerepét, melynek köszönhetően egyre több filmben láthatjuk, immár tehetségének megfelelő nagyságú szerepben.
A rendező, Joe Wright összességében jó, de egyáltalán nem kiváló színvonalon látta el feladatát. A jelenetek intenzitása eléggé hullámzó, a vágások sem mindig sikerültek túl jól, ezért hiába a ragyogó forgatókönyv, a film sajnos nem ad katarktikus élményt, ami nagyon bosszantó, mert a lehetőség benne volt.
Összességében egy szép, de sajnos nem elég mély filmet kaptunk, amely egy jobb rendezéssel, más főszereplővel maradandó alkotás lehetett volna.
8/10
