Mosolyogva olvastam a válogatott lelkendező jelzőket, amelyekkel a kritikusok méltatták Bent a Star Trek filmben nyújtott alakításáért. Pedig nem zseni, "csak" egy lenyűgözően tehetséges színész, aki jókor volt jó helyen.
Nem mondhatnám, hogy túl régen követem a munkásságát, konkrétan néhány hónappal ezelőttig azt sem tudtam, hogy a világon van. Illetve pontosabban tudtam, hogy van egy nagyon jó Sherlock Holmes feldolgozás-sorozat, amelynek a főszereplője állítólag zseniálisan jól játszik. Én viszont elvből nem voltam hajlandó egyetlen pillantást sem vetni rá. Miért? Mert sznob vagyok. Nagyon. A Star Trek mániám ugyanis a közelében sincs a Sherlock Holmes - függőségemnek. És véleményem szerint az a Sherlock Holmes, aki Sir Arthur Conan Doyle megírt, az Jeremy Brett volt, és senki más, epigonokra pedig nem vagyok kíváncsi (mondtam, hogy sznob vagyok, nem?).
Nekem aztán mondhatták, hogy Ben zseniális (ugyan már, Jeremy Bretthez képest hol lehet ez a fogalmam sincs kicsoda?), az orgánuma egyedülálló (rám ilyesmivel nem lehet hatni, hagyjanak már békén..), a sorozat pedig lehengerlően szellemes (ugyan már, az összes Sherlock Holmes novellát fejből tudom, nekem aztán biztosan nem tudnak újat mondani....)
Akkor mégis hogyan sikerült a Sherlock rabjává válnom? A kutyusom tehet az egészről. Ugyanis egy vasárnap este éppen a játszottam vele, és egyszer csak lecsücsült a tévé elé. És pont akkor kezdődött a Sherlock első évadának első része.. Gondoltam, adok 5 percet a sorozatnak, aztán elkapcsolom. Nos, kábé fél órával később még mindig döbbentem néztem a tévét, egyrészt mert fogalmam nem volt, hogy ki a gyilkos (ez azért erősen a forgatókönyvírók zsenialitását dicséri..), másrészt pedig teljesen lenyűgözött Ben játéka (ez sem túl gyakran fordul elő velem..). A többi pedig már történelem: két évadot egy nap alatt végignéz, aztán ezt még egy jó párszor megismétli.
Aztán megnéztem a National Theatre Live Frankenstein előadását Bennel a főszerepben, és teljesen meg lettem győzve (én a színpadi színészeket sokkal többre tartom, mint a filmszínészeket). A kedvenc színész szerepe ezzel elkelt nálam egy jó időre, úgy néz ki. Nem vagyok elborult fan, a Hawkingot sem Ben miatt néztem meg, hanem a professzor életrajzi könyve miatt lettem rá kíváncsi. Ha játszik egy filmben vagy sorozatban, azt jó eséllyel megnézem, de ennyi és egyáltalán nem vagyok elfogult (a Hadak útjában például teljesen középszerű volt, dühöngtem is rendesen).
Nemcsak engem nyűgözött le Ben a Sherlockban, gyakorlatilag az összes producer felemelte a telefont a sorozat sikere után, reggeltől-estig forgat azóta is. Őrületes szerencséje volt, érhető, ha addig próbál élni a lehetőséggel, amíg lehet. Most képzeljük magunkat a helyébe: cirka 20 évig játszik kisebb - nagyobb szerepeket főleg angol filmekben és tévéfilmekben, majd egyszer csak hirtelen főszerepeket kell játszania nagy költségvetésű filmekben, művészfilmek után gyakorlatilag átmenet nélkül kell megállnia a helyét olyan blockbusterekben, mint pl. az új Star Trek film. Ebbe nagyon könnyen bele lehet bukni. De nagy szerencséjére éppen akkor kapta meg ezeket a lehetőségeket, amikor már volt megvolt az a rutin, amelyre építkezve a tehetségét teljes mértékben ki tudja aknázni. Ugyanis a zseniális színész nem annak születik, hanem azzá lesz. A tehetség önmagában kevés, meg kell tanulni a filmezés technikáját, ahhoz, hogy valaki átütő legyen a filmvásznon, tudnia kell, hogyan képes hatást elérni. Kevésbé ködösen: 5 évvel ezelőtt még nem tudta volna ilyen zseniálisan eljátszani Khant (vagy Sherlockot), találkoznia kellett azokkal a rendezőkkel, akik kihozták belőle a legjobbat, nemcsak művészileg, hanem technikailag is: pl. Ben, figyelj, tök jó, amit csinálsz, de ha nem úgy nézel a kamerába és nem veszel vissza egy kicsit/nem dobsz rá még egy lapáttal, az nem lesz olyan a filmvásznon, amilyennek lennie kell.
Miben is láthattuk a Sherlock óta? A Hadak útján ugye erősen felejthető volt, A hobbitban csak hangban lesz jelen, Az utolsó angol úriember nagyon jó volt, de mégiscsak egy mini tévésorozat, a Suszter, szabó, baka, kém eléggé rétegfilm, kellett egy nagyobb dobás. Ezért amikor az orra alá tolták a Star Trek szerződését, boldog mosollyal arcán írta alá, hiszen tudta, hogy ezzel gyakorlatilag megváltotta a jegyét Hollywoodba. And the Oscar goes to, csak idő kérdése.
Idén még több filmben is láthatjuk, jön az August: Osage County Meryl Streeppel, amelyben csak egy mellékszerepet játszik, azonban az év második felében jön a Julian Assange film, melyben már az övé a főszerep, és amit én személy szerint nagyon várok a témája miatt, és persze a Sherlock harmadik évada (végre megtudjuk, hogyan élte túl kedvenc detektívünk a zuhanást, már kifúrja az oldalamat a kíváncsiság).
A siker eddig még nem szállt a fejébe, reméljük, ez így is marad. A magánéletéről ne engem kérdezzenek, nem érdekel, de gondolom, az van, hogy a Sherlock sikere után a barátnője (vagy felesége, tényleg nem vagyok képben) besokallt, és otthagyta, most éppen kiélvezi a népszerűséget, meg egyébként is, valaki vagy éjjel-nappal forgat, vagy családot alapít, a kettő együtt nem megy. A hisztéria is elindult: a Sherlock forgatását olyan mértékben zavarták a rajongók, hogy a producer a Facebookon könyörgött, hogy hagyják már őket békén, lehetetlenné teszik a munkát. Ennyit a hűvös angolokról..
Szóval összefoglalva: van egy őrülten tehetséges fiatal színészünk, akinek minden esélye megvan arra, hogy színészóriás legyen belőle idővel. Nincs más dolgunk, mint nézni a (remélhetőleg) jobbnál jobb filmeket, figyelemmel kísérni a fejlődést az alakításokban (nagyon becsülöm benne, hogy nem az olcsó sikert keresi, hanem a művészi kihívásokat, minden filmjében más és más karaktert formál meg), és persze drukkolni a díjkiosztókon.
Sok sikert, Ben!
