A forgatókönyvről
2013. március 24. írta: FilmBaráth

A forgatókönyvről

Rendhagyó módon ezúttal egy könyv ihletett bejegyzésre. Nemrégen olvastam Syd Fieldtől A forgatókönyvírás kézikönyvét, és az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg bennem: Véleményem szerint egy jó filmhez alapvetően három dolog kell: egy jó forgatókönyv, egy jó rendező és egy jó főszereplő. Nagyon igazságtalannak tartom, hogy a rendezőket és a színészeket hatalmas felhajtás övezi, a forgatókönyvírók ugyanakkor egyáltalán nem kapják meg az őket megillető elismerést. Pedig nélkülük el sem kezdődhetne egy filmforgatás.

Mert hogyan indul egy filmes projekt? Forgassunk filmet! Oké! Miről? Mit tudom én, keressünk egy jó ötletet. Megtaláltuk, király! És, most mi legyen? Hogyan lesz egy ötletből filmalapanyag? Nos, ilyenkor kerül képbe a forgatókönyvíró. Ő ír az alapötletből egy kb. 150 oldalas könyvet, ami alapján leforgatják a filmet. Hogyan? Nos, a forgatókönyvírás 95%-ban technika, 5%-ban művészet. A technikát meg lehet tanulni, a művészethez a tehetség pedig vagy van, vagy nincs. A közepes forgatókönyvíró ismeri a technikát, a kiváló forgatókönyvíró pedig művészi szinten műveli a technikát. Mondjak példát? A Die Hard nálunk forgatott utolsó részébe belezsúfoltak mindent, ami technikailag szükséges egy jó akciófilmhez: apa-fiú konfliktus, csúnya rosszfiú, akcióhegyek. És mégsem működött a film. Miért? Nos, azért mert a forgatókönyv egy fércmű volt, innentől kezdve pedig még egy Bruce Willis sem tudja megmenteni a filmet. És a pozitív példa: Tarantino forgatókönyve a Djangóhoz. Méltán kapott Oscar-díjat, a zseniális szövegtől gondolom nemcsak én dobtam el az agyam.

De ugyanígy működnek a tévésorozatok is. Az én kedvemért (gyermekkorom óta Sherlock Holmes-függőségben szenvedek, és valószínűleg ezt már nem fogom kinőni) nézzük a két jelenleg futó Sherlock Holmes-sorozatot, jó? Az angol sorozat minden szakmai díjat visz, az amerikai viszont nem az igazi. Mi a különbség, hiszen mindkét változatban kiváló angol színész alakítja a mesterdetektívet? Elárulom: a forgatókönyv (minő meglepetés, ugyebár?). A BBC-nél Steven Moffat brilliáns szövege és cselekményszövése teljesen leköti a figyelmet, az amerikai forgatókönyvíró viszont nem áll ennyire a helyzet magaslatán, dögunalom a sorozat, én fél órát tudtam nézni belőle, pedig Johnny Lee Millert nagyon jó színésznek tartom, és tényleg kíváncsi voltam a sorozatra. 
Nézzünk körül a saját házunk táján: melyik magyar filmnek volt nagy sikere az utóbbi években? A Szabadság, szerelemnek, a Csak szex és más semminek és a Valami Amerikának. A többi sima kasszabukás. Miért? Igen, a forgatókönyv. Andy Wajnát lehet szidni, de egy biztos: ő egy profi filmes, és tudja, hogy a forgatókönyv az első. Ezért most óriási a felháborodás szakmai körökben, azt mondják, most veri szét a magyar filmgyártást, ez viszont szerintem nem igaz: most alapozza meg a következő évek, évtizedek sikereit. A folyamat fájdalmas, de szükségszerű: egyre több külföldi film forog nálunk, lassan megtanuljuk a profi filmes technikát, amelynek része a profi forgatókönyvírás is. Ha figyeltétek a híreket, Andy a világ legjobb forgatókönyvíróit hozta el nekünk: Tarantino(!), Oliver Stone, Alan Parker tapasztalataival segíti a magyar szakembereket, akik között lehet, hogy ott ül a leendő első magyar Oscar-díjas forgatókönyvíró is.
Végül néhány szó a könyvről: hiánypótló mű, tényleg gyakorlatias tanácsokat ad a kezdő forgatókönyvíróknak, de olyan szórakoztató formában, hogy laikusoknak is érthető. És végre pontosan tudom, hogy technikailag mitől működik egy film és hol vannak a buktatók. Minden filmrajongónak kötelező olvasmány!
Ami engem illet, nos, valószínűleg ki fogom próbálni a forgatókönyvírást, már csak a szellemi kaland kedvéért is..

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr815161450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2013.03.24. 08:24:38

Sok sikert hozzá, én is foglalkozok amatőr szinten vele, amikor az időm engedi, van jó pár ötletem.

A könyvhöz annyit, hogy érdemes előtte megnézni a Kínai negyed című Polanski filmet, hogy kicsit könnyebb legyen, rengeteg példát mutat be azon keresztül.

Pár apróság: 150 oldal elég sok, a mostani standard 108 (régebben 90 volt) oldal, általánosságban 1 perc a filmben egy oldal a forgatókönyvben, így van megalkotva Hollywoodban (ehhez képest ezt nálunk nem feltétlen így művelik, fogtam is a fejem az egyik olvashatatlanul megírt magyar könyvön, amiből film készült).

Tarantino hiába nyert már 2 Oscart is, nem hagyományos forgatókönyvíró, őt ne utánozzátok stílusban. Ő filmkészítő, saját magának írja a könyveket és ebből kifolyólag nem követi a standardet. Regényszerű, fejezetekre bontott írásai vannak, esélytelen, hogy ilyet egy kezdő eladjon, bármennyire is jó az írás, nem fogják elolvasni.

Azt mindenki vegye figyelembe az elején, hogy spekulatív szkriptet ír, ennek megfelelően a túlzott egyediség kizárva. A filmszakmában nem szeretnek olvasni, így simán a fiók alján landol a könyved, ha:
-az első oldal nem elég ütős
-ha 10-11 oldal alatt nem derül ki, miről is szól a film
-ha helyesírási hibák vannak benne
-ha 120 oldalnál több
-stb...

Javaslom fórumozzatok amcsi forgatókönyvírással foglalkozó oldalakon egy kicsit, sok okosságot meg lehet tanulni.

Ha rávisz a lélek, jövőre pályázok itthon (már ha sikerül megírnom, amit akarok :D)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.03.24. 12:25:33

Gyakorlatilag ha minden posztomból kiszednénk az erre vonatkozó részeket, én is írtam már oldalakat erről, de hihetetlen, hogy emberek még mindig nem fogják fel ennek a jelentőségét. Egyszerűen idegbajt kapok attól, amikor bizonyos rendezők azért nincsenek elismerve, mert látványosan rossz szkriptekből kellett dolgozniuk.
Egyébként sztem nagyon nehéz műfaj a forgatókönyvírás, szinte lehetetlen látni egy szövegből, h működne-e filmen. (Legalábbis én így tudom magyarázni, hogy miért vannak utólag számunkra is látványos hibák egy-két szkriptben)
@lisztes: azon az oldalon, amit én szoktam olvasgatni (scriptshadow.net/) mondta valaki (és mélységesen egyetértettem vele), hogy Hollywood egyik legnagyobb problémája, hogy csak ennyire szabályszerűen tudnak gondolkozni. Pedig csak meg kell nézni az Oscar-jelölteket: Django, ZDT 120 oldal alatt volt? A fenét. Csak úgy néz ki, el kell jutni egy szintre, h az írónak pénzt adjanak ilyenre, ugyanakkor az ember hogy jusson el egy szintre, ha a minimálisan is egyedi munkáját kikukázzák az első oldal után?

profilo 2013.03.24. 13:52:50

Csak egy példa:

A Jack Reacher.

Az alapötlet egy könyv.Egy közel sem jó könyv.Lee Child egyik legrosszabb könyve.De a sztori,az alaptörténet használható.
És született egy forgatókönyv,melyből készült film jobb mint az eredeti könyv.Jobb,lendületesebb.
Persze maga a film,ha a könyvet nem ismerjük,akkor meglehetősen középszerű...de mégis...lehetett volna olyan szar is mint a könyv.
süti beállítások módosítása