Mesterkurzus. Mert a desszertek világában létezik egy olyan szint, ami már művészet. És Ötvös Zsuzsanna műremekeket alkot, ezért nagyon kíváncsi voltam az új könyvére, és nem csalódtam, ismét elvarázsolt a maga osztályon felüli tehetségével. Mert cukrászati csodákat alkotott, nem hétköznapra való finomságokat, hanem igazi fine dining nassolnivalókat, amelyek elsősorban a szemet kényeztetik, és csak másodsorban az ízelőbimbókat. Igazi ízorgiát kapunk, olyan extrém hozzávalókkal, hogy az ember lánya csak pislog. Mert ki gondolná, hogy a hagyományos kapros - túrós pitét meg lehet bolondítani créme fraiche habbal és savanykás citromgéllel, és így már egy ötcsillagos desszertet kapunk. Igazából nagyrészt klasszikusokat gondol újra a szerző, annyi kreativitással és ötlettel, hogy egy teljesen más dimenzióba emeli őket. Sokcsillagos éttermek desszertszekciójába valók ezek a nasik, nem arra, hogy otthon elkészítsük őket - bár olyan pontos leírást kapunk, hogy kellő elszántsággal végül is végbe vihető a dolog -, ez egy olyan szakácskönyv, amelyből nem főzni fogunk, hanem stílust tanulunk belőle. Mert nagyon egyszerű hozzávalókkal  - pl. sajt, vaj - alkot csúcskategóriás desszerteket a szerző, ez már tényleg művészet, ami főleg annak fényében kiemelkedő teljesítmény, hogy eredetileg nem is cukrász volt, mégis ilyen magas szintre képezte magát. Elsősorban ínyenceknek ajánlom ezt a könyvet, ez nem az a kategória, amelyet vasárnap szépen nyugodtan összedobunk, ide a különleges hozzávalókon kívül kiemelkedő türelem és idő szükséges, de nem baj, ilyen alkotásokra is szükség van a műfajban. Különleges élmény olvasni ezt a könyvet, rengeteget tanultam belőle, főleg ízlést és kreativitást .

Puncskocka malátás piskótával, Eszterházy-torta misóval, sajttorta kecskesajttal, leheletvékonyan rétegelt briós, citromtarte kamillával és madeleine hibiszkusszal. Nem hétköznapi párosítások, ugye? Na igen, a cukrászséf összeszedte minden kreativitását és újraálmodta a klasszikusokat, melynek eredményeként csak ámulunk és bámulunk...

Ötvös Zsuzsanna alapvetően a nyelvtudományok doktora, azonban pályát módosított, és ma már a Laurel Budapest cukrászséfje. Hihetetlen csodákat alkot, rettenetesen kreatív és elvitathatatlanul saját szakmájának egyik kiemelkedő tudora. Jómagamnak még nem volt szerencsém "élőben" kóstolni a desszertjeit, azonban már sokat hallottam róla, és olvastam az első könyvét is, ezért nem volt kétségem afelől, hogy különleges élményben lesz részem, ha végigtanulmányozom frissen megjelent kötetét. Gyönyörűen kivitelezett alkotásról van szó, amelyben fantasztikus fotók emelik ki az amúgy is hihetetlenül szép desszerteket, öröm nézni ezeket a műalkotásnak beillő kreálmányokat. Ki gondolta volna, hogy a Fekete-erdő tortát így fel lehet dobni pl. liofizált meggyel, vagy a téli fagyit sós mogyorós diplomatakrémmel, és akkor még meg sem említettem a malátás opera-szeletet. Tényleg hihetetlen ízkavalkád kavarog a szemünk előtt, szívem szerint mindegyik desszertbe azonnal beleharapnék, annyira gusztusosan vannak tálalva. Azonban nem valószínű, hogy nekiállnék elkészíteni, mert ezek bizony nagyon bonyolult sütemények, nem kevés gyakorlat szükséges hozzájuk, és akkor az extra hozzávalókról még nem is beszéltem. Ettől függetlenül óriási élmény egy - egy ilyen desszert leírását böngészgetni, mert rengeteget lehet tanulni belőle, technikát, kreativitást és ízlést.

Nagyon nehéz kedvencet választani ezekből a csodákból, de talán a mézes krémes pohárban tetszett a legjobban. Nem véletlenül, mert a "normál" mézes krémes is óriási kedvencem, de ebben a pohárkrémes változatban nagyon izgalmas, biztosan nem hétköznapi élmény lenne megkóstolni. Azonban nem sok esélyt látok arra, hogy valaha is nekiállok, mert bár nagyon részletes a leírás, mégis nekem túlságosan bonyolult - pedig nem ma kezdtem a konyhai ténykedésemet -, ráadásul a szifonnal sem tudok bánni, vagyis valószínűleg csak fotón fogom nézegetni ezt a finomságot. Ugyanez a helyzet a többi desszerttel is, hiába a részletes receptúra, nem kaptam kedvet ahhoz, hogy nekiálljak, ahhoz azonban igen, hogy előbb-utóbb ellátogassak Ötvös Zsuzsanna munkahelyére és kipróbáljam, hogy milyen finomságokat tud alkotni. Lenyűgözőek a receptek, a fotók gyönyörűek, a könyv jól szerkesztett, könnyen bele lehet veszni, azonban a hozzám hasonló hétköznapi háziasszonyok számára minden érdeklődés mellett valószínűleg csak életükben egy-egy recept kipróbálására nyílik mód kipróbálásra, hiszen ehhez rengeteg idő és türelem kell, amire talán sátoros ünnepek esetén van energiája az ember lányának.

Mindettől eltekintve azt gondolom, hogy igenis volt értelme elkészíteni ezt a csodálatos könyvet, hiszen rengeteg ötletet kaptunk, hogy miként töltsük majd el a hosszú téli estéket, ha kedvünk szottyan kreatívkodni a konyhában. Mert ez a legfőbb üzenete ennek a kötetnek, legyünk bátrak, kísérletezzünk, merjünk hozzányúlni a klasszikusokhoz, alkossunk, értelmezzük újra a kedvenceinket, és ne féljünk új hozzávalókat kipróbálni. Hihetetlen sok ötletet nyertem ebből az alkotásból, nem csak a szemem lakott jól, hanem a lelkem is, élmény volt elmerülni ebben a különleges ízorgiában. Eddig még nem próbálkoztam a misóval, de most megjött a kedvem hozzá, ahogyan a sajtra és a vajra is más szemmel nézek, arra pedig nem is gondoltam eddig, hogy egy briósból is lehet műremeket alkotni. A francia konyha szerelmeseként örömmel láttam viszont a macaront, a sablé viennois-t, a Tarte Tatin-t , a mille feuille-t és a madaleine-t. De a klasszikusokat is szeretem, ezért viharsebesen belevesztem a tiramisutorta és a Fekete-erdő torta receptúrájába, tényleg különleges élmény volt végiglapozni ezt a könyvet. Mindenkinek ajánlom, aki nem egy hagyományos szakácskönyvet szeretne, hanem ötcsillagos receptekre éhezik, amelyeket lehet, hogy soha nem fog elkészíteni, mégis mindörökké vágyni fog rájuk.

9/10

A könyvet a HVG könyvek kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.