A könyvkritika rovat kvázi "pilot" epizódját látjátok, ezzel a kritikával szeretnénk felmérni, hogy mekkora érdeklődés övezi a hasonló írásokat.
Mindig is fogékony voltam a skandináv dolgokra, filmekben és könyvekben egyaránt, ha pedig krimikről volt szó, egyenesen rajongtam minden produkcióért. Ennek miértje rendkívül egyszerű: az északi országok (Dánia,Svédország,Norvégia, könyvek terén pedig Izland is társul) mostanság rendkívül sok igényes könyvet és filmet tett le az asztalra, ezen műfajban. Mai alanyomat az a Jo Nesbo írta, akit sokan (tévesen) az új Stieg Larssonként emlegetnek, holott a norvég "firkász" már sokkal korábban alkotott svéd kollégájánál.
A Hóember Nesbo 7. Harry Hole könyve, amelyben züllött, ám nagyszerű főhősünk egy bestiális gyilkosságsorozat nyomába ered. Az elkövető nem csak megcsonkítja és megalázza áldozatait, de morbid mód hóembereket épít a tett helyszínén, amelyre rendszerint a hallottak egy-egy személyes tárgyát helyezi. A gyilkosságok egyre brutálisabb mértéket öltenek, Harrynak és csapatának pedig kevés ideje van arra, hogy még időben kézre kerítse a tettest, mielőtt az beváltaná valódi, számára tökéletes tervét.
Mint láthatjátok, az alapkoncepció a klasszikus krimi panelekből építkezik, a sztori azonban korántsem olyan egyszerű, mint ahogyan azt az előbb felvázoltam. Nesbo ugyanis ahol tudja, ízlésesen csűri-csavarja a sztorit , ezzel pedig jól eső kétségben tartja a könyv végéig az olvasót. A másik nagy pozitívum ezen felül pedig a rendkívüli társadalomkritikai mag, amelyet Nesbotól már a Vörösbegy óta megszokhattunk. Az író ebben az esetben a családi kapcsolatok egymástól való elhidegülését boncolgatja nagyszerű pontossággal, és egy-egy elem erejéig helyt kap a prostitúció, a rendőri túlkapások, illetve a sajtó , mint befolyásoló eszköz is.
A mű másik sarkalatos pontjai maguk a karakterek, kezdve az élete fekáliájában mélyre merült főszereplőnkkel, egészen a rendkívül stílusosan kidolgozott Hóemberig, akinek életútját Nesbo egy egész-, nagyjából 10 oldalas fejezetben vázolja fel. Ez utóbbi húzás pedig valóban nagyszerűnek bizonyult, végre volt egy sorozatgyilkos, aki nem csak pitiáner hülyeségeket követ el, hanem valódi precizitással építi fel a bűntényei minden apró darabkáját. A brutális stílusa és a gyilkoláshoz használt módszerei pedig már csak hab, azon a bizonyos tortán.
Szerencsére maga a nyomozás is szépen kidolgozott, nem tarkítják komoly logikai buktatók vagy feleslegesen beletett történeti szálak, minden apró kis mozaikdarab -még ha első látásra nem is de- piszok jól kapcsolódik a fináléban feltárt igazsághoz.
Bár a Hóember nem minden idők legrealisztikusabb műve, Nesbo olyan egyedi ízzel tölti meg a sorokat, hogy elképesztő élvezettel haladtam át mind a 420 oldalon, a lezárás pedig egyszerre precíz, képregényszerű és baromi izgalmas. Ezen felül pedig a skandináv hangulat könyvbe importálása is több, mint lenyűgöző. Minden kitartó krimi olvasónak ajánlom, azonban a teljes varázs csak az előző Hole könyvekkel tud valóban tökéletes lenni. (Mellesleg a könyv jogaira nem kisebb rendező, mint maga Martin Scorsese csapott le.)
