Alighanem mindenki látta már Chaplin Aranylázát innen-onnan. Az 1925-es mű a popkultúra által legtöbbször felidézett filmek egyike, melynek némelyik jelenetsora úgy égett bele a tudatunkba, hogy közben magát a filmet sosem láttuk. Talán elég csak felelevenítenem azt a szcénát, melyben egy aranyásó csirkének hallucinálja a barátját az éhség miatt, és mindenkinek eszébe ötlik ez a szituáció máshonnan.

Akármennyire is viccesen groteszk az előbb említett jelenet, a legmélyén igen is tragikus. Chaplin-t ugyanis az Aranyláz elkészítéséhez megtörtént események ihlették. Akkoriban azzal voltak tele az újságok, hogy aranyásók fagytak meg, grizzlytámadás érte őket, vagy kannibalizmushoz folyamodtak. Majd lőn Chaplin ebből gyúrt össze egy burleszket. A kor nevettetőivel ellentétben Chaplin imádja a pátoszt és a szentimentalizmust, sőt, még baloldalisága is kristálytisztán tetten érhető legtöbb munkáját megnézve. Továbbá az ő "találmánya" volt a burleszkbe drámai elemeket is belerakni, így a filmjein egyszerre lehet nevetni és sírni is.

De hogy miről is szól maga a film? Az ikonikus Chaplin-figura, a Csavargó (Charles Chaplin) ezúttal szerencsét akar próbálni, így a hófödte hegyekbe megy aranyszerzés gyanánt. A hangsúly nyilvánvalóan a legkevésbé sem a cselekményen, vagy az árnyalt jellemábrázoláson van. Chaplin-film révén az elsődleges mégis a nevettetés, noha az alkotás bővelkedik a szomorú, valóban könnyfakasztó jelenetekben (ez a keverék mellesleg a Nagyvárosi fényekben működik a legerőteljesebben). Ezt leszámítva még fellelhető a szegénység és a dekadens világi élet egymáshoz viszonyulása, majd szembeállítása, ami Chaplin-re oly' jellemző.

Akárhogy is nézem, az Aranyláz - karöltve még rengeteg Chaplin-műve l- egy igazi örökzöld. Több mint 85 év távlatából is minden igényt kielégítő alkotás, noha ez nemigen mondható el a némafilmekről, de még a korai hangosfilmekről sem. Zeneileg, képileg, trükkjeit tekintve, a nézőre gyakorolt hatását beleszámítva egy tökéletes alkotás az Aranyláz, melyet még 1958-ban be is válogattak a "Brüsszeli 12"-be; annak ellenére, hogy nem egy művészfilmről van szó. Tehát Chaplin ikonikusabb filmjeit mindenféleképp csak ajánlani tudom, hiszen azon filmesek közé tartozott, akiknek alkotásain túlnyomó részt abszolút nem fogott az idő kíméletlen vasfoga!

8/10