Szórakoztató történelmi romkom. Becsapós a borító, közel sem egy habos-babos szerelmi románcot kapunk, nagyon is csípős párbeszédeket folytatnak a főszereplők, akik között működik ugyan a kémia, de egyáltalán nem kiszámítható módon terelgeti őket a happy end felé a szerző. Alapvetően a kalandon van a hangsúly, hiszen Helén és Vince valami hihetetlenül bonyolult eseménysorozatba keveredik bele, amelyben túlteng az ármány és az akció, sodró lendülettel ragad bennünket magával a történet, amelytől nincs szabadulás, a kicsit döcögős kezdés után letehetetlen a könyv. Egy nemes kisasszony és egy jobbágy származású közember számára 1812-ben nem könnyű a közös jövő képzete, és ezúttal nem számíthatunk arra sem, hogy a szerelem mindent legyőz. Miközben főszereplőink folyamatosan perlekednek egymással, elzúg a fejük felett egy alternatív történelem, kiváló korrajzot kapunk, egy olyan egyedi univerzumot, amelyben a kezdeti útkeresés után jól érzi magát az olvasó. A legjobb kalandregények hangulatát hozza ez a jó kis könyv, amelyben Baráth Katalin egyetlen pillanatra sem lép ki a történelmi romantikus műfaj keretei közül, mégis valami teljesen egyéni hangot tud megütni. Óriási kedvencem volt a Dávid Veron-sorozat, ezért nem volt kérdés, hogy elolvasom az írónő ezen regényét is, és nem is csalódtam, a kicsit nehéz kezdet után tökéletesen hozta a tőle elvárható színvonalat. Nagyon várom a folytatást, mert ez egy jó könyv, amely tökéletesen kikapcsolja az olvasót, miközben megvannak a maga mélységei. Aki szereti a kalandos történelmi regényeket, ne hagyja ki az életéből!
Helén grófkisasszony már nem ifjú hajadon, ráadásul az ősi névvel nem jár vagyon, olyannyira nem, hogy a kastély is a Koronáé leszen, azzal a kitétellel, hogy ha a kisasszony férjhez megy, a fiára fog szállni. Vagyis Helénnek férjhez kell mennie, ha nem akar utcára kerülni, amihez nem sok kedve van, azonban látszólag nincs választása. Miközben Bojtár Vince miniszteri magántitkárt azzal lepi meg főnöke, hogy grófkisasszonyt szán neki feleségül, neki azonban nem nagyon fűlik a foga a házassághoz. Aztán a fiatalok a lehető legdöbbenetesebb módon találkoznak és a kalandok elkezdődnek...
Tökéletesen hidegen hagynak a romantikus regények, tényleg a szerző neve kellett ahhoz, hogy ne a borítóval foglalkozzak, hanem adjak egy esélyt a történetnek. Már a kezdő jelenetnél egyértelmű lett, hogy ez bizony egy különleges kaland lesz, amin kiválóan fogok szórakozni. Nagyon jó humorérzéke van a szerzőnek, és szerencsére nem fogta vissza magát, sokszor jókat nevettem a sziporkázó párbeszédeken. Fordulatokban gazdag kalandregényről van szó, amelyben tökéletesen kiszámíthatatlanok a csavarok, van itt minden, ami megtörténhet a főszereplőkkel, az meg is történik, semmi sem biztos, amikor már azt hiszed, érted, hogy mi történik, jön egy újabb mozzanat, és máris teljes figyelemmel fordulsz a sztori irányába, mert nem tudod, mi lesz a következő lépés. Akcióban sincs hiány, Helén koránt sem egy gyenge virágszál, Vince sem fél használni az öklét, ha úgy adódik, ráadásul egyre bonyolultabb helyzetekbe keverednek, miközben bejárnak egy csomó helyszínt, hihetetlen kalandok esnek meg velük, amelyhez tökéletes hátteret biztosít az alternatív történelmi korszak, amelyet kiválóan mutat be az írónő.
Baráth Katalinnak történészi diplomája van, ez látszik is, biztosan rengeteget kutatott, hogy ilyen remekül tudja ábrázolni az 1810-es éveket, miközben megalkot egy alternatív történelmi időszakot is. Nagyon sajnáltam annak idején, hogy véget ért a Dávid Veron sorozat, hiszen nagyon tehetséges szerzőről van szó, akinek egyedi hangja van, örültem, hogy némi kitérő után visszatért a történelmi romantikus műfajhoz. Ismét bebizonyította, hogy nagyon jó könyvet tud írni a műfajban, úgy tud romantikus lenni, hogy nem fulladunk bele a cukormázba, úgy tud kalandos lenni, hogy nem folyik a vér, hihetetlenül pörgeti az eseményeket, és ezáltal nincs is túl sok idő a karakterek kibontására. Ez azonban egyáltalán nem olyan zavaró, nagyon is filmszerűen zajlanak az események, szinte forgatókönyvet írt a szerző, ebből a könyvből egy nagyon remek sorozatot lehetne forgatni, remélem, egyszer megvalósul, mert tényleg nagyon egyedi a hangulata, és rendkívül szórakoztató a végeredmény.
Nem értem, miért lett ennyire romantikus a borító, tényleg nagyon megtévesztő, bár végülis van románc a történetben, csak nem éppen a hagyományos módon. Tökéletesen kikapcsolja az olvasót a könyv, ez egy vegytiszta kalandregény, amelyben a kicsit lassú kezdet után egyáltalán nem lagymatagon zajlanak az események, nagyon kell figyelni, hogy nem maradjunk le semmiről. Unalomra nincs idő, gyorsvonat sebességgel haladunk a végkifejlet felé, amely természetesen előre látható, mégis rendkívül szórakoztató módon jutunk el odáig, nincs üresjárat. Talán egy kicsit lassítani lehetett volna a tempón, így több idő maradt volna a karakterek kibontására, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, majd a folytatásban kiküszöbölésre kerül ez a problematika. Mert idén jön a második felvonás, amit én személy szerint nagyon várok, remélem, azon is olyan kiválóan fogok szórakozni, mint ezen a könyvön.
8/10
