Könyvkritika: Kukucs, Kisnyuszi!, Születésnap, Pitypang autózik, Barni titkos barátai, 3-5-8 perces mesék a dzsungelből (2022)
2022. május 30. írta: chipolino

Könyvkritika: Kukucs, Kisnyuszi!, Születésnap, Pitypang autózik, Barni titkos barátai, 3-5-8 perces mesék a dzsungelből (2022)

Gyereknapi könyvajánló a Pagony Kiadó újdonságaiból

img_kisnyuszi_pipp_pitypang_barni_dzsungel_blog.jpg

Mindig érdemes figyelemmel követni a Pagony Kiadó friss megjelenéseit, most pedig ráadásul a gyereknap is a nyakunkon van – biztosan sok családban kapnak ilyenkor (is) könyvet a gyerekek. Három kisebbeknek (0–3, illetve 2–5 éveseknek) és két nagyobbaknak való kiadvány (5+, illetve 3–6 éveseknek) került most a kezünkbe, mindegyik a kiadótól megszokott magas színvonalat képviseli mind szöveg, mind illusztráció, mind mondanivaló tekintetében.

kisnyuszi_kukucs_borito_cmyk.jpg

A Kisnyuszi-sorozat a legkisebbeknek szól; mi szerintem kicsit későn ismerkedtünk meg vele, ennek ellenére rongyosra lapoztuk a bibis kötetet, hatalmas sikere volt nálunk. Nagyon kíváncsi voltam a legfrissebb darabra, a Kukucs, Kisnyuszi! azonban nekem némileg csalódást okozott. A korábbi kötetekhez hasonlóan ez is interaktív lapozó, az olvasó együtt viccelődhet és játszhat Kisnyuszival. Az eddigi tematikus felépítésűekhez képest azonban ezt kissé összeszedetlennek érzem; van itt kukucskálás, hintázás, pancsolás stb., de szerintem jobb lett volna esetleg játszóterezésre vagy egyéb kerettörténetre felfűzni összefüggő cselekvéseket, ahogy a korábbi kötetekben. A rajzok itt is kedvesek és jól eltaláltak, a szöveg viszont kicsit kevés. A sorozat egész koncepciója egyébként remek, én nagyon ajánlom, főleg a legkisebbeknek, még a hosszabb történetek előtt.

8/10

pipp_es_polli_szuletesnap_1000px.jpg

Pipp és Polli nagy becsben vannak nálunk, sok kötetük megvan, és vannak nagy kedvencek is, úgyhogy borzasztóan örültem, hogy jön egy új rész (ráadásul szülinapos!). A Születésnap hozza az eddigi kötetek színvonalát, a történet nem túl bonyolult, de azért van konfliktus, és a végén persze minden jóra fordul. Pollinak születésnapja van, Pipp pedig egy ínycsiklandó szülinapi tortával lepi meg. De ahogy az asztal felé viszi, megbotlik az ajándék buszban… Szegény Pipp! Szegény Polli! Szegény torta! Most vajon mi lesz?

A Pipp és Polli-történeteknek szerintem van egyfajta ártatlan bája, ami ebben a kötetben is megvan. Hétköznapi élethelyzeteket látunk, Polli születésnapi bulija teljesen reális (a zeneszobros játékot mondjuk én nem ismerem, de el tudom képzelni), a megoldás pedig kedves és megnyugtató. A rajzok részletgazdagok és aranyosak, a szöveg-kép arány remek, a keménylapos kivitelezés pedig strapabíróvá teszi a kötetet. Szerintem a sorozat bármelyik darabja jó választás lehet a Bogyó és Babóca-féle hosszabb, vékony lapos könyvek előtt.

10/10

pitypang_autozik_borito_1000px.jpg

És ha már Bogyó és Babóca: ha már unjuk kicsit a csigafiú és a katicalány kalandjait, remek alternatíva lehet a Pitypang és Lili-sorozat. Sokszor leírtam már, mennyire a szívem csücske ez a sorozat (előző kötetekről kritika itt, itt és itt), sokszor forgatjuk a korábbi részeket, így nem volt kérdés, hogy a legfrissebb darabot is el kell olvasnunk. A Pitypang autózik egy autóútról szól, ám kisgyerekekkel és kutyával már az indulás sem egyszerű – az úton pedig a gyerekek nyűgösködnek, unatkoznak. Pedig útközben is lehet énekelni, játszani… persze az utazásnál jobb a megérkezés, egy ilyen jó nap után pedig a visszafelé úton már biztos nem lesz szükség pihenőre.

Pásztohy Panka pont azon a nyelven meséli a történeteit, amivel én nagyon együtt tudok rezonálni. Kedves, bájos, de egy pillanatig sem negédes, a szereplők életszerűek, a problémák mindennapiak. A kötet nyelvileg csodálatos, a szöveg-kép arány tökéletes, az illusztrációk helyesek, szerethetőek. Pitypang a korábbi kötetekhez képest ebben a részben keveset szerepel, de ez annyira talán fel sem tűnik. A történet itt is szépen le van kerekítve, és továbbra is azt gondolom, hogy így kell gyerekeknek mesélni – az ő nyelvükön, de úgy, hogy felnőttként is élmény legyen olvasni. Nagyon ajánlom az egész sorozatot, és nem csak a 2–5 éves korosztálynak.

10/10

barni_titkos_baratai_borito_1000px.jpg

Mészöly Ágnes Barni titkos barátai című mesekönyve véletlenül került hozzám – ódzkodtam is tőle nagyon, mert tudtam, hogy miről szól, de becsülettel végigolvastam, és azt kell mondjam, a témát nagyon finoman és a gyermeki lélekre vigyázva járja körül. Barni szomorúan sétál haza anyával, amikor két, lomtalanításkor kirakott plüss szólítja meg: Elek és Benő. A vízilóforma és az elefántféle beköltözik hozzájuk, és Barni elválaszthatatlan barátai lesznek. Segítenek a kisfiúnak a mindennapi gondokban, és a támogatásukkal meg tudják beszélni anyával is a történteket: apa nem jön haza többet, mert autóbaleset érte. A plüssök mindig ott vannak Barninak, ő pedig bátrabban vághat neki az iskolának.

Borzasztó téma a gyászfeldolgozás, de biztos vagyok benne, hogy szükség van ilyen könyvekre is, és Mészöly Ágnes szerintem jól eltalálja, mit és milyen mélységekig lehet gyerekeknek mesében megmutatni. A beszélő plüssállatokon kívül minden más nagyon életszerű a kötetben, a történetek kedvesek, Barnit pedig szerencsére a plüssökön kívül is támogató közeg veszi körül. Az írásmóddal néhol nem voltam kibékülve, a történetvezetés viszont jó, Horváth Ildi rajzai szépek, a kötet üzenete pedig fontos.

9/10

3_5_8_perces_mesek_a_dzsungelbol_borito_1000px.jpg

A 3-5-8 perces mesék a dzsungelből az előzőekhez képest vaskosabb kötet, 17 mese kapott helyet benne. A dzsungelek világáról olvashatunk itt vicces és tanulságos történeteket, és válogathatunk, hogy milyen hosszút szeretnénk. „Lépjetek be a meséken keresztül a titokzatos őserdőkbe, és fedezzétek fel a mesék szereplőivel együtt, mit rejtenek a lombok vagy a folyó vize.”

Engem mindig lenyűgöz könyvekben a dzsungel állat- és növényvilága, és most sem tudtam ellenállni a kötet borítójának. Kicsit azonban engem félrevitt az olvasó tapír és tigris – állatmesékre számítottam, amikből azonban egyetlen sem volt a könyvben. A történetek főszereplői (a varázsló kivételével) gyerekek: ember-, tündér- vagy koboldgyerekek, akik a dzsungelben élnek, vagy éppen látogatásra érkeznek oda. Sok mese érinti a környezetvédelem kérdését, a biodiverzitás megőrzésének fontosságát, és szerencsére ezek a gondolatok belesimulnak a cselekménybe. A rövidebb történetekbe kicsit szerintem nehezebb belerázódni, de mindegyik szép kerek, és sokat lehet belőlük tanulni. A kedvencem A tűz története volt, ami eredetmítosz, de A családi csapat is nagyon szívmelengető volt. Jó választás lehet a könyv esti meséknek, de lehet, hogy egynél nem fogunk tudni megállni.

10/10

A köteteket a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr6317843215

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása