Vadadi Adrienn az egyik olyan szerző, aki nagyon jól megtalálja a hangot az óvodás korosztállyal. Szerteágazó az életműve, írtunk már a Kicsimackó-sorozatról (itt), az ovis mesék több kötetéről (itt és itt), illetve az első Barkamesék-kötetről is (itt). Ha a 3­–6 éves korosztálynak keresünk mesekönyvet, ezekkel nem nagyon lehet mellényúlni. A Barkamesék főszereplői a barkák: apró, gyerekekhez hasonlító lények, akik erdei odúkban, bokrok alatt, fű között laknak. Az első kötetben a barka terméséből pottyantak ki: Pipi és Patyi, a két testvér, illetve barátaik: Bobba, Szilka és Cece. A nagy cékla kedves meséi is „az egyszerű gyerekkor és a természet megnyugtató világába kalauzolnak.”

Ebben a kötetben Pipi és Patyi házikója előtt egy hatalmas cékla növekszik. A barkák gondozzák – locsolják, gyomlálják, megvédik a falánk csigától. Amikor pedig megérik a cékla, minden barátjukat meghívják egy nagy lakomára, ahol céklaleves, céklafelfújt, és még a cickány kedvence, céklacsiga is készül!

A kötet rövidke, négy mese kapott benne helyet, és a barkák mellett mindegyikben megjelennek az erdők-mezők állatai is. Monszport Vivien rajzai csodásak, rengeteget hozzátesznek az olvasási élményhez. Igazi tavaszi-nyári hangulatúak a mesék a sok virággal, szamócával, és szerintem legtöbbször jól eltalált a szöveg-kép arány is. Továbbra sem vagyok minden tekintetben kibékülve a szöveggel, felolvasva nekem néha nem gördült tökéletesen, de alapvetően azért elégedett vagyok.

A mesék közül nekem a Lakoma tetszett a legjobban – ez nagyon egyszerű, senki nem viselkedik benne csúnyán, a cickány kicsit hisztizik, de aztán megnyugszik, ráadásul segít is a többieknek. Két mesében van egy-két olyan elem, amely számomra nem teljesen elfogadható, például a vakond és a cickány összeverekedése, cickány önzősége vagy éppen ahogy a barkák kezelik a konfliktusokat: gúnyolódással, átveréssel. Biztosan érdemes lehet ilyen könyveket is olvasni a gyerekeknek, de én alapvetően a szelídebb mesekönyveket szeretem, amelyekben kedvességgel, egymást segítve oldják meg a problémákat. Azt hiszem, leginkább az bánt, hogy itt ezek a viselkedések szó nélkül maradnak; nincs következménye a verekedésnek, az átverésnek, semminek, senki nem szól rá senkire, nincs semmilyen „büntetés”. A felolvasó szülő persze biztosan elmagyarázza a gyermeknek, hogy ez csúnya dolog, de az, hogy a történetben ezek a levegőben lógva maradnak, szerintem nem a legjobb megoldás.

A történetek természetközelisége nagyszerű, én kifejezetten szeretem az ilyen jellegű mesekönyveket (Kippkopp, Lengék). A részletgazdag illusztrációkat sokáig el lehet nézegetni, lehet rajtuk bogarászni – a gyerekek felismerhetik rajtuk azokat az apró állatokat és növényeket, amelyekkel a mindennapjaik során (a kertben, egy játszóterezés vagy kirándulás közben) is találkozhatnak. Remélem, lesz következő kötete is a sorozatnak, mert a mesék érdekesek, a képek böngészése pedig igazán örömteli lehet a természetszerető gyerekeknek.

8/10

A kötetet a Pagony Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.