Dan Brown könyvét mindig tűkön ülve várja az emberek többsége, hiszen hiába az 500 oldal, műveinek olyan lebilincselő cselekménye és karakterei vannak, hogy regényeit olvasva megszűnik tér és idő. Egy új Landgon- féle kaland megjelenése mindig ünnep az író rajongóinak, akik többsége ilyenkor akarva-akaratlanul éjszakába nyúlóan is falja a betűket. Új regénye, az Eredet, nemcsak azért különleges, mert egy nagyon aktuális és érdekes témát jár körül, hanem mert egyik helyszíne fővárosunk, Budapest.
A vallás és tudomány egymáshoz való viszonya már több Brown- műben is feltűnt, kezdve főszereplőjétől Robert Langdon harvardi professzortól, aki habár a szimbolika és a vallási ikonológia szakértője, "még nem kapta meg a hit ajándékát". A szerző pedig ezúttal egy egész regényt szentel annak a két kérdésnek, ami mindig is foglalkoztatta az emberiséget: honnan jöttünk, és hová tartunk? Ezekre a kérdésekre valóban a vallás tudja csak megadni a választ? Megfér a vallás és a tudomány egymás mellett, vagy ideje, hogy az egyik letaszítsa a másikat a trónról?
Robert Langdon nem is sejti, hogy ezekre fogja megkapni a választ, amikor a bilbaói Guggenheim Múzeumba egy felfedezés bemutatására érkezik, amely „mindörökre megváltoztatja a tudományokat”. Az esemény házigazdája Langdon barátja és egykori tanítványa, Edmond Kirsch, a jövőkutató tech-mágnás, aki tervei szerint az esten egy megdöbbentő áttörést jelent be, amelynek messzeható következményei lesznek. Ám Robert és a több száz vendég legnagyobb döbbenetére, az esemény még azelőtt tragikus véget ér, hogy igazán elkezdődhetne. Langdon kétségbeesett menekülésre kényszerül a múzeum igazgatónőjével, Ambra Vidallal; Barcelonába szöknek, és veszélyes kutatásba kezdenek egy jelszó után, amely megnyitja Kirsch titkát. Meg kell találniuk az utat a város labirintusszerű átjáróiban egy olyan ellenséggel szemben, amely minden fordulónál egy lépéssel előttük jár. A nyomot, amelyet követnek, csak rejtélyes szimbólumok és többértelmű modern művek jelölik, de Langdon és Vidal sorra megfejti a nyomravezetőket, és végül szemtől szembe kerülnek egy világrengető igazsággal, amely rejtve maradt – egészen mostanáig.
Az egyik ok, amiért nagyon vártam az Eredetet, az az Inferno budapesti forgatása során a szerző által elárult "titok" volt, miszerint új regénye egyik helyszínéül Budapest fog szolgálni, annyira megszerette. Habár a cselekmény főként Spanyolországban játszódik, fővárosunk valóban szerepel a műben, magyar karaktert is kapunk; emellett, aki beleolvas az eredeti, angol verzióba, láthatja, hogy ahogy a spanyolt meghagyták, úgy a magyar is megmaradt magyarnak, így világszerte több ezren fogják olvasni a pálinka, vagy a köszönöm szót - a különböző helyszínekről nem is beszélve.
A prológus nagyon izgalmasan nyit, azonnal felkelti az olvasó érdeklődését, és megalapozza a Brown-regények egyik jellegzetességét: ha elolvasunk egy fejezetet, a következőt is el fogjuk. Azonban az előző művekhez képest a cselekmény meglepően lassan bontakozik ki, az első száz oldal csupán előkészíti Langdon kaladjait. A fordulatok a gyakorlott Brown- olvasókat már nem igazán lepik meg, ennek ellenére a szerző még mindig képes olyan frenetikus csavarokkal átszőni a történetet; olyan emberekről lerántani a leplet, akikről valóban senki nem gondolná, hogy a cselszövések hátterében állhatnak. A legizgalmasabbak természetesen a titkok feltárása, jelen esetben az, hogy valójában mi a válasz a feltett kérdésekre, a tudomány szerint hova tart az emberiség. Dan Brown már az Infernoban sem adott megnyugtató visszajelzéseket, azonban sajnos ez nem jelenti azt, hogy teljes mértékben fikcióval élne és ne lenne reális alapjuk, ne kellene miattuk aggódnunk; utóbbi két műve segélykiáltásként is felfogható.
Az Eredet szintén fontos és releváns témákra hívja fel a figyelmünket: a jövőkutatók által megállapított regénybeli eredmények könnyen valósággá válhatnak, az emberiség könnyen a vesztébe rohanhat, aminek jelei már ma is mutatkoznak. Sajnos az Inferno felkavaró befejezéséről - pontosabban annak következményéről - egy szó sem esik, ellenben a Szent Grálra - szükségtelenül - találunk utalást. Érdemes lett volna az Inferno szálát folytatni, mivel habár egyre égetőbb kérdésekkel és nyugtalanítóbb válaszokkal foglalkozik az író, sajnos ez - a korábbiakkal összehasonlítva - kezd művei rovására menni. Robert kalandjai mintha egy adott sémára épülnének: ezúttal is kell az oldalára egy hősnő; sok szimbólum és rejtjel; egy megoldandó feladat és egy, a világ szempontjából is nagyon fontos kérdés, probléma megoldása.
A fentiek ellenére Dan Brownt még mindig öröm olvasni, sok érdekességet megtudhatunk, tanulhatunk tőle, a recept - habár sokszor kiszámítható - a nagyobb, pazarul átgondolt és kidolgozott csavaroknak köszönhetően még mindig működik, de már nem tud oldalról oldalra meghökkenteni. Az Eredet sajnos megismétli az Inferno hibáit: aktualitása, relevanciája, valamint disztópikus jövőképe ellenére sem képes überelni Langdon professzor korábbi kalandjait. Remélhetőleg a következő mű eléri majd Az elveszett jelkép szintjét, amit tökéletessége miatt sosem fogunk megfilmesített verzióban látni, míg az Eredetet biztosan. Nem tartom kizártnak, hogy remek adaptáció fog készülni belőle, mivel az alapanyag tökéletes, de Brown zsenialitása ismét fájóan kiaknázatlan maradt.
8/10
