Az Only the Brave és a Roman J. Israel Esq. alkotóik szándéka szerint minden bizonnyal az aktuális díjszezon két nagyágyúja lett volna, azonban a közöny és a nem feltétlenül áradozó visszajelzések mindkét produkciót még az ősz folyamán kiejtették a versenyből. Most végre mi is szemrevételezhetjük őket, és megválaszolhatjuk a kérdést, hogy jogosan alakult-e így sorsuk.
Only the Brave
Egy újságcikknyi igaz történet, egy hatalmas tragédia - mind nagyjából el tudjuk képzelni, hogy néznek ki az ilyen filmek, és az arizonai erdőtüzekben elhunyt 19 tűzoltó hőstettének krónikája, az Only the Brave sem fogja alapjaiban megrengetni elképzeléseinket ezzel a műfajjal kapcsolatban. Az alkotók ebben a helyzetben azzal hozták ki a legtöbbet művükből, hogy nem a valóban nyúlfarknyi eseménysort igyekeztek minél inkább széthúzni, hanem egy kicsit alaposabb betekintést adni a főhősök életébe. Joseph Kosinki rendező munkája roppant ízléses, és láthatóan igyekszik történetet is mesélni, és nem pusztán a nyilvánvaló tragikumot megcsapolni, így az Only the Brave elmondhatja magáról, hogy sokkal kerekebb film, mint a hasonló mozgóképes tiszteletadások.
De hogy jobb, mélyebb, másabb, azt már nem állíthatom: hiszen a vezérlő elv végső soron mégiscsak az, hogy itt voltak ezek az emberek, emlékezzünk meg róluk egész estés film formájában is. Erre a történetre nem lehet egy konkrét zsánert ráhúzni (mint Peter Berg alkotásai esetében), drámája akármilyen szépen megmunkált és könnyfakasztó, egyben eléggé triviális is, és az Only the Brave-nek nincs is a konkrét eseménysoron túlmutató gondolata. (Vagy ha van is, az túlságosan az amerikaias világfelfogás része.) Hiába mondanám azt, hogy az összkép egy fokkal igényesebb, nagyravágyóbb, mint az átlag, végeredményben az Only the Brave sem tud többel előrukkolni, mint az átlag. 7/10
Az Only the Brave teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
Roman J. Israel, Esq.
Dan Gilroy második rendezésétől is akkora durranást vártunk, mint az elsőtől, az Éjjeli féregtől, azonban 2017 őszével kezdődően csak a csalódás hangjai hallatszottak legújabb művével kapcsolatban. Én is csak azt tudom leírni, hogy a Roman J. Israel, Esq. nem üti meg Gilory debütáló alkotásának szintjét, de minden hibájával együtt is egy érdekes alkotásról beszélhetünk. Címszereplője Lou Bloommal ellentétben nem kihasználni akar egy velejéig romlott rendszert, hanem becsületesen érvényesülni egy velejéig romlott rendszerben - majd amikor úgy érzi, hogy az igazságszolgáltatásban eltöltött 36 éve során minden erőfeszítése kárba veszett, kihasználni ezt a velejéig romlott rendszert.
Gilroy jól viszi végig a dinamikát, ahogyan három hét leforgása alatt Roman teljesen elveszti a lába alól a talajt, majd bűne révén nyeregbe kerül, hogy aztán a karma őt is utolérje, azonban ezek az impulzusok legyenek bár jól kidolgozottak, az alapvető irányvonal végig látható előre. És a rendező legjobb igyekezete ellenére sem tudunk belehelyezkedni a főhős dilemmájába, drámájába, Roman J. Israel, Esq. (karakter és film egyaránt) a saját, mások számára érthetetlen világába gubózik be túlírt monológjaival. Külső szemlélőként nézve akár van olyan érdekes Roman küzdelme az igazságszolgáltatással, mint Lou Bloom ámokfutása (és Washington is van majdnem olyan remek, mint Gyllenhaal), de éppen az hibádzik itt, hogy nem csak kívülállóként kéne szemlélnünk ezt a történetet. 7/10
A Roman J. Israel, Esq. teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
