Ambrus Attiláról nem mindenki tudja, hogy mit tett; azonban nincs ember Magyarországon, aki ne hallotta volna a  nevét. Antal Nimród hazajött, hogy filmre vigye a Viszkis életét. Ennek hallatán sokan háborogtak; sérelmezték, hogy egy bűnözőről készül film, ráadásul 1,1 milliárd Ft-os költségvetésből. Azonban meg merem kockáztatni, hogy A Viszkis még a mű rosszakaróinak is tetszeni fog. 

A forgatókönyvet a rendező jegyzi, aminek csak nagyon kis részét képezi fikció; többek között ennek köszönhetően lett nagyon őszinte az alkotása. A film Ambrus Attila (Szalay Bence) elfogása után veszi fel a fonalat és a nyomozó (Schneider Zoltán) kérdésein keresztül a Viszkis mindent bevall. A történet két szálon fut; a jelenben, ahol a Viszkis válaszaiból ismerjük meg a múltat. Attila Erdélyben nőtt fel, ahol félárvaként nagyanyja nevelte, majd hamarosan javítóintézetbe került. Ezután katonai kiképzést kapott, és habár látta, hogy nagyon kockázatos, nem mindennapi módon sikerült átszöknie Magyarországra. Budapesten egy hokicsapathoz csatlakozik, aminek köszönhetően munkája és ideiglenes szállása is lesz. Azonban az élete nem alakul olyan könnyen, ahogy szeretné, ezért pénzre van szüksége. Megoldásként álcában kirabol egy postát, majd megízlelve a korábban sosem tapasztalt minőségibb és drágább életet, egyre több bűncselekményt követ el, hogy fenntartsa a megszerzett életszínvonalat és mindent megadjon szerelmének, Katának (Móga Piroska). Az utolsó rablása azonban társa miatt rosszul sül el, elkapják mindkettőjüket; ekkor, a kihallgatással kapcsolódik össze múlt és jelen. Azonban a nyomozó és a Viszkis fogócskájának még nincs vége...

Antal Nimród nem akarta és nem is heroizálta főszereplőjét. Ambrus, aki látta és dicsérte a mű vágatlan verzióját, nagyon örült ennek, ugyanis a korábbi filmtervek idealizálták volna; volt, ami kvázi Robin Hoodként szerette volna bemutatni. A Viszkishez a stáb készen kapta a hős történetét, ugyanis a korabeli médiumok alkották meg a "XX. század Rózsa Sándorát", aki mindig túljárt a rendőrök eszén gyorsaságával és alaposságával. Ezt számomra nagyon imponáló módon a korabeli felvételek használata is alátámasztja; magát az igazi letartóztatást is láthatjuk. Minél inkább rákap Szalay karaktere a rablás ízére, annál izgalmasabb és pörgősebb lesz a cselekmény; de mivel a bűntettek közé sok jelenetet ékelődik, nem válik egyhangúvá; folyamatosan adagolja az adrenalint fenntartva ezzel a néző figyelmét. A zenét habár jól használja a film, számomra nagyon hatásvadász; szinte papírforma szerint meg lehet mondani, hogy mikor, melyik jelenet alatt lesz hallható zenei betét; ami, mivel minőségét tekintve kifogástalan, a váratlan helyeken való használattal fokozhatta volna a drámaiságot. A különböző hanghatások, zörejek viszont nagyon jól működnek és újítóak is; a nyitó jelenetben például tökéletes megteremtik a film atmoszféráját, hangulatba hozzák a nézőt: ilyen egy vesztes, drámai figura története. Szerencsére a film nagyon csekély üresjárattal rendelkezik; a szerelmi szál akasztja meg kissé az egyébként szinte végig feszült, olykor klausztrofób hangulatot.

Ha a fele siker a tökéletes rendezésé és a jó forgatókönyvé, vágásé; akkor a másik fele a színészgárdáé, különösen a főszereplőé. A 25 éves Szalay Bence a Színművészeti Egyetem hallgatójaként kapta meg a rabló szerepét, amihez fél év alatt több mint 20 kg-ot kellett felszednie, mivel nemcsak az izom volt a cél: egy nagydarab, erős ember benyomását kellett keltenie. Emellett mentálisan is készült a szerepre, többször beszélgetett Ambrus Attilával. Bencét most láthatjuk először nagy vásznon, de a lebilincselő színészi alakítás, amit nyújt, belépővel egybekötött ígéret is, hogy nem ez volt az utolsó alkalom. Mellette még a megszállott nyomozót alakító Schneider Zoltán játéka kiemelendő; ők ketten olyan tökéletes párost alkotnak, hogy ketten elviszik az egész filmet a hátukon. A műben még olyan nagy nevek is láthatóak, mint Csuja Imre, Csőre Gábor vagy Oszter Sándor; de az igazi Ambrus Attila is feltűnik egy cameo erejéig. 

Antal Nimród tehát egy nívós nagyjátékfilmet tett le az asztalra, ami a drámai szál ellenére sokszor szórakoztató, és legfőképp' izgalmas. Aki csak a kétes megítélés miatt nem szeretné megnézni, azt tanácsolom, hogy adjon neki egy esélyt, és üljön be rá a moziba, ugyanis újabb nagy magyar film született. Számomra a rendező művei közül még mindig a Kontroll a non plus ultra, jelenlegi filmjét ahhoz képest visszaesésnek érzem; de ha "csak" ilyenre sikerülne minden magyar film, könnyedén Európa Hollywoodjává válnánk.Ha ez nem bizonyul elég nyomós oknak: Szalay Bence szuperlatívuszokat érdemlő játékát mindenkinek látnia kell, a néző szeme előtt születik meg egy újabb magyar színészóriás. Egy biztos: a Viszkis rabló nemcsak a bűnügyi, a filmtörténelembe is beírta magát.

8/10

A Viszkis teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán.