A filmkészítésnek azt a világát éljük, amikor valósággal tobzódnak a különböző remake-ek, reboot-ok, folytatások, előzményfilmek stb. Ebben a relációban pedig igencsak fantáziátlan elképzelésnek tűnik a Gyilkosság az Orient Expresszen újbóli megfilmesítése. Ráadásul én abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ezidáig semmilyen formában nem találkoztam az Orient expressz történetével, ugyanis sem a könyvet nem olvastam, sem az adaptációkat nem láttam. És még ilyen előzmények mellett sem tudott újat mutatni a film. Egyetlen képkockájában sem.
A történet szerint a '30-as években több napos útjára indul az Orient Expressz nevű vonat, fedélzetén tehetősebbnél tehetősebb személyekkel. Az éj leple alatt az egyik utast meggyilkolják, így a szintén a vonaton utazó, Hercule Poirot (Kenneth Branagh), a világhírű detektív feladata, hogy felfedje a gyilkos kilétét.
Tudom, hogy a bevezető szavaimmal gyakorlatilag egy negatív kritika alapjait fektettem le, de a Gyilkosság az Orient expresszen esetében erről szó nincs. A legtöbb fronton borzasztóan profin megkomponált filmet kapunk, amelyben talán a legkiemelkedőbbek a színészek. Elképesztő sztárparádét vonultat fel a film, ugyanis a rendező-főszereplő Kenneth Branagh-on kívül itt van még Penelope Cruz, Willem Dafoe, Daisy Ridley, Josh Gad, Judi Dench, Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, és még lehetne sorolni. Egyébként ha másra nem, arra mindenképpen jó volt ez a film, hogy bebizonyítsa, hogy Johnny Depp még mindig kiválóan tud színészkedni. Ehhez mindössze egy földhözragadtabb karakterre volt szükség, na meg arra, hogy ne legyen kilónyi vakolat kenve az arcára. A legkiemelkedőbb viszont alighanem Kenneth Branagh, aki remekül hozza Poirot figuráját, bár azt meg kell hagyni, hogy borzasztóan rossz az a műbajusz, amit a film egésze alatt visel. Egy ilyen alkotásnál, aminél ennyire a helyén van minden (odáig is elmegyek, hogy egy díszlet-jelmez Oscar-t sem sajnálnék a filmtől), kirívóan röhejesen mutat egy ilyen igénytelen műbajusz.
A cselekmény a régi vágású, párbeszéd alapú, józan paraszti ésszel agyalós krimik vonalát követi, és szerencsére kétségünk sem lesz afelől, hogy Poirot mitől olyan zseniális nyomozó. A fő (és igazából az egyedüli) probléma az az eredetiség hiánya. Persze lehet ezt azzal magyarázni, hogy az Agatha Christie-féle regény jóval korábban íródott, minthogy a hasonszőrű krimi filmek megszülettek volna, de akkor felmerül bennem a kérdés, hogy mi szükség volt erre 2017-ben? A film minden egyes dramaturgiai panelje ismerős és kiszámítható, ugyanakkor nagyon érdekes, hogy így is le tudták kötni a figyelmemet a látottak. Ez viszont már alighanem Branagh rendezői érzékét fémjelzi. A "Ki a gyilkos?" című játék pedig a korábban már megszokott vonalon halad. Akadnak olyanok, akik rögvest gyanúsítottak lesznek, olyanok is, akik nem mondanak igazat, majd egy idő után eljutunk oda, hogy mindenkinek van bizonyos tekintetben vaj a füle mögött, és az a jó az egészben, hogy mindenki csak egy kicsit válik gyanússá, de egy ideig egyértelműen senkire sem lehet ráhúzni a vizes lepedőt.
A 2017-es Gyilkosság az Orient expresszen gyönyörű operatőri munkával, kiváló díszletekkel és remek színészi teljesítményekkel operáló alkotás, ám mindezek ellenére azt tudom mondani, hogy az idei év egyik, ha nem a legfeleslegesebb filmje. Egy végtelenül korrekt mű, de 2017-ben abszolút nem látom a létjogosultságát.
7/10
A Gyilkosság az Orient expresszen teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán