Sekély sírhant / Shallow Grave (1994)
2017. április 10. írta: danialves

Sekély sírhant / Shallow Grave (1994)

Danny Boyle számomra mindig is azzal tűnt ki még a legnagyobb rendezők közül is, hogy karrierje során roppant változatos alkotásokban próbálta ki magát, nem ritkán sikerrel véve a legkülönbözőbb műfajok jelentette kihívásokat is, jellegzetes stílusa pedig horroron, sci-fin és drámán át is kitartott. Persze a teljes képhez hozzátartozik, hogy legalább ennyi kevésbé emlékezetes és kevésbé sikerült alkotást is eredményezett ez a bátorság, debütáló filmje pedig inkább ezek közé tartozik. Borzasztó szellemességgel élve ugyanis a Sekély sírhant bár hamisítatlan Boyle-mű, címéhez híven tényleg sekélyes.shallow-grave-feat-img.png

Juliet, David és Alex (Kerry Fox, Christopher Ecclestone, Ewan McGregor) lakótársat keresnek üresen álló szobájukba, sajátos, a jelentkezőkből rendre gúnyt űző rostájukon pedig egy furcsa író megy át végül. Azonban nem élvezhetik sokáig társaságát: az első reggel holtan találják, méghozzá egy bőröndnyi pénz társaságában. Ez pedig rövid úton arra sarkallja hőseinket, hogy ne jelentsék be a halálesetet, ezzel rátéve kezüket a mesés összegre. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű: egy hulla szakszerű eltüntetése, a hirtelen jött jómód és a pénz eredeti gazdái is komoly kihívás elé állítják szereplőinket, illetve barátságukat.

Közhely a debütáló alkotásokat kiforratlansággal vádolni, de a Sekély sírhant esetében egyáltalán nem látom világosan a később egyre rutinosabbá váló Boyle-Hodge páros elképzelését. Történetmesélés tekintetében még koherens műről van szó: sok tekintetben a Kutyaszorítóban nyomdokain haladva, egyszerű, de annál extravagánsabban megnyilvánuló eszközökkel (érdemes megnézni például a lakás élénk színeit, illetve térhasználatát) fogalmazza meg magát. Amely az azóta a modern szélhámosfilmekre nézve szinte kötelezővé vált (és például Boyle-nál a Transzban szintén visszaköszönő), könnyed, de ezzel kontrasztban szokatlanul explicit hangulati egyveleget valósít meg.shallowgrave.jpg

Azonban stílusát tekintve már korántsem ennyire határozott művel van dolgunk, nem egyértelmű, az alkotók a csavaros szélhámosfilmet, a pénz által tönkretett barátságok drámáját vagy a botcsinálta újgazdagok / hullarablók helyzetkomikumait szeretnék meglátni a Sekély sírhantban, végeredményben pedig egyik mellett sem kötelezik el magukat. Az abszurditás sokszor csak kifogás arra, hogy a szereplők között máskülönben gyönyörűen kirajzolható konfliktusok súlyát elvegyék - csakúgy, mint a lakótárskeresést is gúnyos játékká alakító főszereplők, Hodge forgatókönyve is tartózkodik attól, hogy érett módon őszinte érzelmeket vállaljon fel, így egyedül a szélhámosfilmekre jellemző cinikus megoldások mentén próbál építkezni. A bizalmatlanságban, féltékenységben és árulásokban nincs fájdalom, csupán a csavaros írói észjárás megcsillogtatásának lehetősége.

Abban pedig rettentő kevés a megfogható tartalom, így a Sekély sírhantnak jóformán nem is futja többre a műfajra jellemző fordulatoknál és azok sajátos kidolgozásánál. Ez a történet szólhatott volna a pénzért feladott elvekről, a bűnhődés természetéről vagy a kiindulópont idilljének álságosságáról, ezek azonban mind csak nyomokban tartalmazza.

6/10

A Sekély sírhant teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr8512411163

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2017.04.11. 12:28:59

"hamisítatlan Boyle-mű"

Ezt amúgy kitudnád fejteni? Amit eddig láttam Boyletól azok többsége tetszett, még a Transz és a Napfény is, ám éppen a müfaji sokszinüsége (vagy mert túl nagy időközönként nézek töle valamit), de én még nem találtammeg a Boyle-ság miben létét. Legalábbis mist nem jutnak eszembe a Boyle filmekből markáns, visszatérő elemek. Max a "videoklipp esztétika" de ez megfoghatalanul tág és változékony dolog. Szóval mitöl lesz valami igazán Boyle-os?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.04.11. 17:21:22

@The Man Who Laughs: Nagyrészt szerintem az, amit te „videoklip-esztétika” alatt értesz: zaklatott, elmosódott, hallucinatív montázsok, őrületbe forduló és kicsit a kamera felé is játszó szereplők, mintha egy kicsit cirkuszi mutatvány lenne minden filmje. És szerintem erre is abszolút jellemző ez.
süti beállítások módosítása