"Szeretlek. Tudom". Mindig tudni akartuk, hogy Leia hercegnő és Han Solo csak a filmvásznon gabalyodtak egymásba, vagy a valóságban is volt-e köztük románc. Ebből a könyvből 40 év után végre megtudhatjuk, hogy igen, az első Star Wars film forgatása során tényleg volt egy futó viszony Carrie Fisher és Harrison Ford között, amelyről eddig azért nem beszélt egyik fél sem, mert a férfi akkoriban nős volt. De egyáltalán nem ezért érdemes elolvasni ezt a könyvet, hanem azért, hogy megtudjuk, hogyan élte meg Carrie Fisher azt, hogy hirtelen sztár lett, mindenki Leia hercegnője, és az is maradt. Trekkie létemre még mindig nagyon fáj a tavaly év végi halálhír, hiszen Leia hercegnő a gyerekkoromat jelentette, olyan, mintha egy régi ismerősömet veszítettem volna el. Tragikus, hogy csak a halála után derült ki a szélesebb közönség számára, hogy Carrie Fisher milyen jó író volt, egyedi stílusa, éles esze és rendkívül jó humora volt, és kellő öniróniával kezelte Leiaságát. Szomorú, hogy ez a tehetséges ember nem tudta feldolgozni a rá szakadt népszerűséget, a szenvedélybetegségek rabja lett, élete végéig depresszióban szenvedett. Ebből a könyvből ízelítőt kaphatunk abból, milyen is volt Carrie Fisher valójában, fiatalkori önmagával szembesülve, 40 év után végiggondolja, miként forrott össze Leia hercegnővel egy életre, mennyit nyert és veszített azzal, hogy még életében legenda lett belőle, mennyire átlátta  a szórakoztatóipar sötét oldalát, és milyen öniróniával kezeli, hogy ennek ellenére nem tudott ellenállni neki. Rendhagyó önéletrajzi könyv, amelyet áthat az Erő, amelyben a szerző ad a bulvárnak, ugyanakkor tiszteletre méltó őszinteséggel néz szembe azzal, hogy hiába szeretett volna egész életében megszabadulni Leia-tól, pontosan tudja, hogy nélküle nem lett volna, az aki.

1976-ban a 19 éves Carrie Fisher a londoni filmstúdióban elkezdett forgatni egy különös űroperát, amelyről nem tudhatta, hogy mekkora siker lesz. Ő csak egy fiatal lány volt, aki túlságosan mélyen nézett filmbéli partnere szemébe egy buli után, amelyből néhány hónapig tartó titkos viszony született. 40 évvel később Carrie Fisher megtalálta az ebben az időszakban írt naplóját, és ennek apropóján sok mindenről megfogalmazta a véleményét rendkívül szellemesen és lehengerlő stílusban...

A legelső Star Wars-film forgatásáról mindent tudunk már, nekem mégis sok újdonságot tartogatott ez az önéletrajz. Meglepődtem a románcon (habár ez nem volt igazi szerelem, csak pár hónapos viszony, és életre szóló barátsággá szelidültek a viharos érzelmek), bár olyan magas feszültségen izzott a levegő a filmekben a hercegnő és Han Solo között, hogy nem a tény volt meglepő, hanem az, hogy ennyi évig titokban tudott maradni (nyilván Harrison Ford családjára voltak tekintettel a stábtagok, de a pletykára éhes álomgyárban ez akkor is párját ritkító kivétel). De tényleg nem az a lényeg (most komolyan, ennyi év után már nem mindegy, mi történt egykoron?), hanem az, hogy Carrie Fisher meglepő őszinteséggel meséli el, hogyan élte meg a forgatást, hogyan zavarodtak össze az érzelmei, miként zúdult rá váratlanul a hírnév, amelyet aztán sok évtized után anyagi okok miatt kénytelen volt aprópénzre váltani. Fanyar humorral néz szembe azzal, hogy legenda lett belőle, és próbálja megmutatni mindannyiunk Leia hercegnője mögött az igazi Carrie Fishert. Azonban a szerep nem engedte el, egy életre a rabja maradt, amelybe végül beletörődött, és megtanulta példás öniróniával kezelni a helyzetet.

Nagyon jól kezdődik a könyv, a szerző felsorolja nekünk, hogy milyen fontos dolgok történtek 1976-ban, amikor amúgy leforgattak egy elsőre elég zakkantnak tűnő filmet, amelyről a résztvevők nem tudhatták, hogy legenda lesz belőle és belőlük is. Röviden összefoglalja nekünk a szerző, mi történt vele addig, amíg ki nem választották Leia hercegnő szerepére, majd a bulvárosabb részeket elegánsan elhallgatva, elmeséli, hogyan látja mai szemmel  rövidke liezonját Harrison Forddal, majd átadja a szót saját 19 éves kori önmagának, az akkori érzelmeivel szembesít bennünket. Ezután újra a 60 éves Carrie Fisher szól hozzánk, aki elmeséli, milyen őrület szakadt rá a bemutató után, mennyire nem tudott mit kezdeni a hírnévvel, és teljesen őszintén leírja, hogy csak akkor szállt be régi hírnevének kiárusításába, amikor anyagi okok erre rákényszerítették, mennyire nem akart részt venni a show-business-ben, amelytől azonban végül nem tudott szabadulni. Az utolsó éveiben megbékélt a sorsával, a helyén kezelte a rajongókat, és az idő múlását, valamint azt, hogy tehetett ő bármit, az emberek szemében ő Leia hercegnő maradt egy életre.

Carrie Fisher színésznőként írta be magát a filmtörténelembe, valójában azonban az igazi terepe az írás volt, elismert szkriptdoktorként tevékenykedett, és ebből a könyvből képet kaphatunk arról, hogy milyen tehetségesen művelte ezt a nem könnyű mesterséget. Fanyar öniróniával számolt le saját legendájával, humorral oldotta életének tragikumát, szórakoztatva tartott lelki élveboncolást, hogy megmutassa a rajongóknak, hogy Carrie Fisher és Leia nem ugyanaz a személy, mégsem léteznek egymás nélkül. Nemcsak Star Wars rajongóknak ajánlom ezt a könyvet, hanem mindenkinek, akit érdekel az ember a legenda mögött.

9/10

A könyet a Libri Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.