A jelszó: Zorach! Igen, kedvenc Calderonunk visszatért, a dögös főnemes a remek első részben felejtette az öngyilkos hajlamát, minden más tekintetben azonban változatlanul megőrizte utánozhatatlan sármját (lányok, vigyázzunk a szívünkre, folyamatosan emlékeztessünk magunkat - reménytelenül természetesen - , hogy csak egy kitalált karakterről van szó, ne szeressünk bele ebbe a veszélyesen vonzó kurafiba!), nem mondott le Tainaról, akivel kettesben képesek teljes anarchiába taszítani a Galaxist, pusztán csak azért, hogy végül a Házak rájuk kényszerítsék a házasságot (amelyre amúgy esélyük sem volt, hiszen a férfi főnemes, a lány pedig szamurájleszármazott). Több mint 500 oldalnyi őrület vár arra, aki veszi magának a bátorságot, hogy belevágjon ebbe a könyvbe, amelyben tombol a kardtánc, a szerelem, a kaland, és főként a Játék. Az utolsó oldalig izgalmas tud maradni a történet, annak ellenére, hogy semmi kétségünk sem volt az iránt, hogy a szerelmesek egymáséi lesznek, a Galaxisra pedig (viszonylagos) béke vár. Élmény olvasni On Sai sorait, tele vannak humorral, akcióval, és olyan földhöz vágós mondatokkal, mint pl: "Az igazi szerelem nem csillogás, hanem az egyenrangúak kapcsolata. Néma, közös benső tánc, páros csend.". Az írónő rejtői magasságokba emeli a romantikus fantasyt, olyan űroperát varázsol elénk szabályos (pontosabban teljesen szabálytalan) űrcsatákkal, bonyolult politikai játszmákkal, és persze rengeteg kalanddal és szerelemmel, hogy szinte fáj letenni a könyvet, miután mohón felfaltuk az utolsó oldalt is. Receptre írnám fel depresszió ellen ezt a könyvet, mert istenien fogsz szórakozni rajta, és mire a végére érsz, vakon hiszel az igaz szerelemben, ami minden, addig elképzelhetetlen akadályt le tud győzni.

Calderon egy kutatóhajó kapitánya lett, amelyen a teljes személyzet nőkből áll. Emberünket nem kell félteni, ráncba szedi a zabolátlan hölgyeket (akik egyébként mint kipróbált háborús veteránok), és kiváló csapatot szervez belőlük, amelyre szüksége is lesz, mert szokásához híven már megint az események kellős közepébe keveredik. A Császár ellen nagyszabású árulás körvonalazódik egy hadgyakorlat során, kedvenc főnemesünk, kedvese, Taina oldalán természetesen rohan megmenteni az uralkodót. Azonban a dolgok nagyon hamar eldurvulnak...

Sokkal magasabb szinten űzi a Játékot az írónő ebben a könyvben, mint az első részben, pedig abban sem fenyegetett az unalom, azonban másodjára a karakterek is érdekesebbek és jobban kidolgozottak lettek, az izgalmak és a csavarok pedig simán leiskoláztak egy Trónok harca évadot. Calderon és Taina a főszereplő, de rengeteg fejlődtek az előző részhez képest, a sármőr kapitány magához képest teljesen megkomolyodik (ez persze nála csak annyit jelent, hogy átérzi, mekkora felelősség egy Ház fejének lenni, de ettől még simán lemészárol bárkit, aki közé és Taina, illletve a Császár közé mer állni), a lány pedig nem kevés vér és fordulat után sógun lesz, aki népe autonómiájáért küzd, miközben amúgy egyetlen vágya, hogy végre hozzámehessen Calderonhoz. Miközben ketten együtt a feje tetejére állítják a Galaxist, remekbe szabott (vagyis írt) mellékszereplők takarítják utánunk a romokat, és próbálják megmenteni az életüket, olyanok, mint Oregon admirális és a veteránok (Kiskrumpli vezetésésvel), akik olyannyira profin szervezik magukat, hogy egy űrlapfesisztia weboldalon tartják egymással kapcsolatot, és ha kell, simán kenterbe vernek akárkit. Ne hagyjuk ki a Békanyál kutatóhajó nem mindennapi legénységét sem, úgymint Tea űrmérnököt, aki egy szál sortban tartja egyben a hajót, a mindent túlélő Aliont, a zseniális Soft professzort, a szexmániás Dejnekát, és néhány zseniális kamaszt, akik puszta heccből meghekkelik a galaxis legjobb számítástechnikai rendszereit. És akkor a szamurájokról nem is beszéltem, akik az ősi erkölcsi világot képviselik az űrkorszakban.

Megdöbbentő az a könnyedségnek látszó profizmus, amellyel az írónő kihozott mindent ebből a történetből, iszonyatosan kemény munka lehetett ennyire végiggondolni minden kis mozaikdarabot, időzítést, a humor, a romantika és kaland ilyen mesterfogú elegyítését, melynek eredményeként egy teljesen egyedi univerumot épített fel, egy első osztályú fantasy keretei között, amelyet mindenkinek csak ajánlani tudok, tökéletes választás, ha semmi más vágyunk sincs, csak elmenekülni a szürke valóságból, másodpercek alatt felejtjük el minden gondunkat és bajunkat, folyamatosan azon kapjuk magunkat, hogy kuncogunk olvasás közben, és teljes gőzzel szurkolunk a kapitánynak és szerelmének, hogy egyrészt ágyba bújjanak már végre, másrészt pedig mentsék meg a Galaxist a káosztól.

Star Warsba oltott Dűne és Sógun ez a kiváló fantasy, amelyben bátran keveri a műfajokat az írónő, hogy egy varázslatos világba vigyen el bennünket, ahol olyan jól érezzük magunkat, hogy szomorúan tesszük le a végén a könyvet, jó lett volna még csatázni a Galaxisért, csodálni Calderon szenvedélyességét, amelyet tökéletesen kiegészít Taina hűvössége és racionalitása, törni a buksit az újabb rejtélyen, jókat nevetni a vicces szövegen, és a szerelmesek évődésén, beájulni a hihetetlenül erotikus tangón, és a végső kardtáncon. Nagyon remélem, hogy lesz folytatás, mert nem létezik, hogy a szerelmesek hosszú ideig tudnának békében és nyugalomban élni, miközben a Galaxis törékeny békéjét bármikor megzavarhatja egy felségárulás. Kalandra és űrdivatos ruhákra fel!

10/10