Az HBO az utóbbi években nagyon betalált nálam a 30 perces dramedy sorozataival, amiktől úgy tűnik nem vár hatalmas közönségsikert, hanem a kreativitás, rétegsorozat gyártás a fő cél. A High Maintenance-szel nem vettek túl nagy zsákbamacskát, mert websorozatként már 2012 óta létezik, de még így is meglepő belegondolni, hogy mennyire szabad kezet adtak a készítő házaspárnak, Ben Sinclair-nek és Katja Blichfeld-nek. (Sinclair egyébként a főszereplő is.) A 6 részes 1. évad magasan felülmúlta a várakozásaimat és már az évad elején világossá vált előttem, hogy simán a kedvenc őszi újonc sorozatom.
A High Maintenance leegyszerűsítve arról szól, hogy van egy laza pasi, aki Brooklyn-ban kerékpározva fűt árul a kuncsaftjainak, telefonra házhoz megy. Az üzletébe, életébe nem nagyon látunk bele azon kívül, hogy ismeretlennek nem árul, és csak kontakt személyen keresztül lehet vele kapcsolatba lépni.
Ami a legfontosabb, hogy a sorozat egy ún. epizodikus antológia. Az antológia műfaja nem olyan elterjedt, bár az elmúlt években több ilyen sorozatot is láthattunk (személyes kedvencem a Fargo eddigi 2 szezonja, de ott van még a True Detective, vagy az American Horror Story), amelyek minden évadban külön történetet mesélnek el. Az epizodikus antológia pedig még inkább kemény dió, hiszen ez azt jelenti, hogy minden epizódban más a történet, mások lehetnek a főszereplők. Az angolok ilyen szempontból olyanokat tettek le az asztalra, mint a szintén zseniális Black Mirror, amely pont amiatt különleges, hogy eszméletlen erős történeteket, gondolatokat vonultat fel egy téma köré rendezve. Vagy ott van a kevésbé ismert, de mindenképp ötletes Inside No. 9, amelynek epizódjai között annyi a kapocs, hogy mindegyik 9-es szám alatt játszódik (többnyire ugye egy házban), és a főszereplő színészek minden epizódban megjelennek más karakterként. Kvázi novellák eljátszva, és ennek megfelelően az epizódok között is nagy a hullámzás, valamelyik nagyon ötletes (pl. van egy olyan epizód, amiben nem beszélnek), valamelyik kevésbé.
És ez a hullámzás az, amit a High Maintenance-ben egyáltalán nem éreztem, pedig simán ráfoghatnám, hogy semmiről se szól. A pilot ugyan annyira nem volt meggyőző, de simán elnézegettem és szinte rögtön utána néztem is az 1x02-t, ami már jobban tetszett. A maradék 4 rész elé pedig már várakozással telve ültem le, hogy ugyan most mit is fogok látni, és mindig teljesen lekötötte a figyelmem az adott 30 perc. És ezért is lettem nagy rajongója ennek a sorozatnak, mert eddig mániám volt a kereken vezetett (és lezárt) sorozat. Az amerikai országos sorozatok 20+ epizódjait is ezért vagyok képtelen elviselni, mert szétunom magam a töltelék részeken. Ezért is kedvelem jobban az angolok 6-8 részes sorozatait, amiket akár egyben végig tudok nézni és sokkal intenzívebb élményt nyújtanak. És mindezek után azon kaptam magam, hogy bár nincs semmi izgalmas átívelő szál, nem tudom mit fogok látni, mégis várom a következő epizódot, szívesen beszélek róluk és foglalkoztatnak a látottak.
A legkülönlegesebb résznek az 1x03-t mondanám, aminek egy kutya a főszereplője, akinek a gazdája beköltözik a nagyvárosba és kevesebb ideje van a kedvencére. A többi epizódban csupa fura karaktert ismerhetünk meg, a kedvencem az Instagram függő lány, az idősödő házaspár és különleges baráti társaságuk, vagy épp a szép csaj, aki gazdag pasikkal jön össze és őket kihasználva gyorsan be is költözik hozzájuk. Vagy a fickó, akinél az, hogy Helen Huntot bálványozza, csak egy a többi furcsaság közül.
A szereplők között tényleg csak egy nagyon laza kapcsolatot jelent a fű futár, aki néha a rész feléig meg sem jelenik, vagy épp végig csak pár snittben tűnik fel, mellékkarakter csupán. Egyedül a fináléban kap több szerepet és látunk be kicsit a laza füves alak mögé, ami alapján maga is érdekes karakter lenne.
Maga Brooklyn is nagy szerepet kap a sorozatban, ami a new york-i sorozatok egyre kedveltebb helyszíne. Hol vannak már azok az idők, amikor a Szex és New York Mirandája összeomolva költözött Brooklyn-ba, mintha a világ leggázabb helye lenne a csodás Manhattan-hez képest.
A sorozat titka abban rejlik, hogy egyszerre nem szól semmiről, és mégis nagyon sok mindenről. Nem egy húsba vágó társadalomkritika, de érdekes látni a felvillantott new york-i arcokat, akik ezért vagy azért füveznek, dolgoznak, munkát keresnek, szeretnek vagy gyűlölnek, fiatalok vagy idősek. A már említett Instagram függő lány talán a legkonkrétabb példa erre, hogy mennyire kifordulhat egy egyén magából a közösségi média hatására, hogy konkrétan csak azt nem dokumentálja, hogy ha vécézni megy. Ennél már finomabban gondolkodtat el az öreg férfi, aki tanfolyamon tanulja az okostelefon használatot és a hangulatjelek alkalmazását és nyugdíjasként fiatalosabb életben találja meg a szabadságát, mint a frissen családot alapító lánya. Átlagban minden részben volt legalább 2 addig ismeretlen karakter és átgondolva őket, mindannyiuk egy érdekes helyzetet villant fel, amin érdemes lehet eltöprengeni. Bármelyiküket szívesen látnám újra.
A humoros szituációkat, és szomorú, megható jeleneteket remekül adagolták az epizódok során, érdekes indie hangulattal megfejelve. A lehető legjobb hír, hogy már zsebben van a 2. évad, máris alig várom. Addig is valószínűleg újrázom majd a mostani szezont, ill. a websorozatba is bele szeretnék pillantani. Nem ajánlom mindenkinek, de egy bepróbálásra mindenképp érdemes, nem is muszáj a pilottal kezdeni (rejtett előnye az antológiának), az 1x03, vagy 1x05 is jó beugró lehet.
9/10
A High Maintenance adatlapja a Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.
